„Az életem gyerekkorom óta a foci igézetében telt” – búcsúzunk a legtöbbet futballozott írótól

Hivatásos íróként, az Íróválogatott, azaz a Szoc. Reál Budapest alapítójaként, csapatkapitányaként, jobbhátvédjeként, ugyanakkor elkötelezett Vasas-drukkerként Moldova György életének elválaszthatatlan része volt a labdarúgás: a lelátón, szurkolói minőségben 1943-ban egy Vasas–Kispest bajnokin „debütált”, emlékezetes módon 2015-ben még rendőrségi tiltás sem tarthatta vissza attól, hogy megnézze kedvenc csapata aktuális mérkőzését.

Kronológia

1974: Megjelenik máig gyakran idézett, emlékezetes karaktereket felvonultató szatíragyűjteménye, a Ferencvárosi koktél.

1984: A Puskás-ügy címmel megjelent kötetének első, rövid írásában fényt derít rá, végül miért nem írt igazi, „nagy” könyvet Puskás Ferencről.

1996: A Tizenegy dressz – Focinovellák gyűjteményes kötetbe három Moldova-írás is bekerült, többek között Darvasi László, Esterházy Péter, Mándy Iván, Spiró György, Tandori Dezső művei mellett.

2002: A Régi nóta – Önéletrajzi töredékek című kötetében kap helyet a labdarúgással való bensőséges kapcsolatáról szóló írása, Az én három csapatom.

2012: Megjelenik örök kedvenc klubjáról, a Vasasról szóló kötete – A Szent Labda – Vallomás a magyar fociról.

A fentiekből kitűnik, az író kétszer is nagy elszántsággal vágott bele, hogy komoly, nagy riportban mutassa be a magyar futball egy-egy fontos szeletét, végül megjelent munkái azonban a (saját maga mércéje szerinti) kudarcról szólnak: a megalkuvást nem ismerő Moldovát a régi és az új rendszerben egyaránt megpróbálták idomítani, irányítani, befolyásolni tevékenységében, aminek persze nem engedett. Így nem készülhetett a magyar futballról klasszikus Moldova-riport, olvasóként az 1970-es évek szatíráival kell úgymond megelégednünk.

Labdarúgás, ökölvívás, sakk

„Aki a bokszringben szerény akar maradni, azt biztos kiütik."

„Különbnek kell hinnünk magunkat az ellenfelünknél, ez nem jellemhiba, hanem alapállás kell hogy legyen."

„A meccs a legjobb edzés."

„Egy folyamatot soha nem bonthatsz fel annyira, hogy minden részletét elemezni tudjad. Mindig a folyamat egészét kell gyakorolnod, és akkor nem feledkezel meg semmiről."

„A gyalog a sakktáblán csak előre léphet."

„Kitérni, visszafelé menekülni vagy oldalra húzódni csak a tiszteknek engedélyezett."

(Az idézetek forrása: Moldova György – Úszóverseny üres medencében)

Ha megengedhető ezen a ponton előhozni némi személyes szálat, hadd említsem meg: 20 éve olvasom a műveit, újságírói mestermunkámat 2005-ben az ő stílusában, modorában igyekeztem megírni (témájául természetesen a futballt választottam). Nehéz helyzetekben, kritikus időszakokban vissza-visszatérek néhány kötetéhez, beléjük kapaszkodom, így hát külön öröm és megtiszteltetés volt tavaly ősszel Pécsett találkozni vele.

Éppen ezért nehéz volna most bármiféle teljességre, tárgyszerű bemutatásra törekedni, a gyászban minden túl kevésnek, egyúttal hiábavalónak tűnik – hacsak nem az, hogy olvasóinkat a fent említett (és persze az összes többi) Moldova-mű el- és újraolvasására biztatom. Amíg lesz, aki a könyveit lapozza, az író tovább él, emlékét megőrizzük.

Kiemelt kép: Fortepan