Az életével fizetett hősiességért a lengyel hosszútávfutó Auschwitzban
Józef Noji története egyrészt szívfacsaró, másrészt felemelő. A sikeres sportoló a náci Németország kegyeltje lehetett volna, de végül az üldözöttje lett, mert inkább az ellenállást választotta hazája elnyomóival szemben, mint a kiváltságos helyzetet.
Az 1909-ben született Józef Nojinak meglehetősen hányattatott gyermekkora volt: nagyon rossz anyagi körülmények között nőtt fel, édesapját pedig korán elvesztette. Hogy a család terheit csökkentse, már általános iskolás korában dolgozott. Tanulmányaival párhuzamosan – asztalos végzettséget szerzett – elkezdett atletizálni is, egy ideig klubjának titkári pozícióját is betöltötte.
Sikerek a hazai és a nemzetközi porondon is
Az 1930-as években aztán az egyik legjobb lengyel hosszútávfutó vált belőle. Öt egymást követő évben nyert 5000 méteren országos bajnokságot, négy egymást követő évben a terepfutók között is a legjobbnak bizonyult, egyszer pedig 10 000 méteren is aranyérmet szerzett.
A futás mellett villamosvezetőként dolgozó Noji eredményei nagy visszhangot váltottak ki Lengyelországban, ahol kétszer is beválasztották az ország legjobb tíz sportolója közé.
De nemcsak hazája, hanem a Harmadik Birodalom figyelmét is felkeltették a sikerei: a németek felajánlották neki, hogy – a német gyökerei miatt is – rákerüljön a Volkslistére, vagyis a nemzetiségi listára, ami jól fizető állással és egyéb kiváltságokkal is járt volna. Ő azonban ezt a lehetőséget kétszer is visszautasította. Miután a németek 1939. szeptember 1-jén megszállták Lengyelországot, Noji csatlakozott olyan földalatti szervezetekhez, amelyeknek az ellenállás megszervezése volt a célja, közben pedig egy varsói villamosműhelyben dolgozott.
(Forrás: sportowcydlaniepodleglej.pl)Szívósságának köszönhetően sok megpróbáltatást túlélt
Egy idő után a Gestapo, vagyis a birodalmi titkosrendőrség fülébe jutott, hogy részt vesz az illegális szervezkedésekben, ezért 1940. szeptember 18-án letartóztatták. Az egyik varsói börtön fogja lett, ahol a kihallgatások során kínzásokkal próbálták rávenni, hogy társaira terhelő vallomást tegyen. Kilenc hónap elteltével pedig a hírhedt auschwitzi koncentrációs táborba szállították, ahol az 18 535-ös rabszámot tetoválták a karjára, majd asztalosmunkára kötelezték. Az embertelen körülmények miatt többféle betegséget – például az agyhártyagyulladást és vérhast – is elkapott, de ki volt téve az őrök rendszeres kegyetlenkedéseinek is.
Az utolsó szavaival hazáját éltette
Noji és a többi rab szerettek volna valamilyen módon kapcsolatba lépni a lágeren kívüli világgal, ezért a sportoló 1943 februárjában megpróbált egy titkos levelet kicsempészni a táborból, de rajtakapták. Tudta, mi vár rá ezek után; tisztában volt vele, hogy fogvatartói nem fognak megkegyelmezni neki. Először a 11-es, úgynevezett halálblokk börtönébe került.
„Határozottan kezet fogott a hozzá legközelebb állókkal. Aztán felegyenesedett, biccentett egyet. Miközben sétált a sorsa felé, meglepően nyugodt volt” – emlékezett vissza egy szemtanú. Néhány nappal később tarkólövéssel ölték meg a lágerőrök a blokk melletti kivégzőfalnál – előtte még írt egy búcsúlevelet a feleségének. Állítólag a sortűz előtt ő és a többi sorstársa a következő felkiáltással búcsúztak el az életüktől:
„Lengyelország még nem halt meg!”.
Noji emlékét többféle kezdeményezés ápolja. Oswiecimben (Auschwitz eredeti, lengyel neve) utcát, szülőfalujában pedig stadiont neveztek el róla, és több posztumusz kitüntetést is kapott. Rendszeresen rendeznek emlékfutást is az iránta érzett tiszteletből.
Kiemelt fotó: sportowcydlaniepodleglej.pl
Szerző
