Az elgondolkodtatás és a provokáció céljából épült meg az egymillió férőhelyes stadion makettje
Három éve egy meghökkentő alkotás képe terjedt a közösségi oldalakon: egy amerikai művész olyan arénát álmodott meg, amely mérete sokszorosa a világ jelenlegi legnagyobb stadionjainak. A létesítmény valószínűleg soha nem fog megépülni, igaz, nem is ez volt a szobrász-fotós célja.
A makettet létrehozó Paul Pfeiffert a Stadium Australia ihlette meg, amely a 2000-es sydney-i olimpiai játékokra épült, és az esemény záróünnepségén 114 714 néző foglalt helyet a lelátóin.
Az amerikai művész főleg az elgondolkodtató, meghökkentő multimédiás installációiról ismert, amelyek többféle témát dolgoznak fel. Pfeiffer alkotásaiban előkerült már például a tömegmédia, a populáris kultúra vagy az emberi test is. Az egymillió férőhelyes stadion terve is beleillik ebbe a koncepcióba: sokan úgy gondolják, a művész ezt a makettjét is a gondolatébresztés és a provokáció szándékával alkotta meg.
A Pfeiffer által megálmodott aréna összehasonlíthatatlanul nagyobb lenne a világ jelenlegi legnagyobb stadionjánál, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában, Phenjanban található Rungrado 1st of May Stadiumnál, amely 150 000 néző befogadására alkalmas. Európában pedig még a legnagyobb stadionok is százezer férőhely alattiak a szigorú szabályok miatt – például azért, mert egy jó ideje kizárólag ülőhelyek lehetnek a lelátókon. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, az ottani rekord nézőszámot a Michigan Stadium tartja egy 109 000 néző előtt lejátszott 2014-es Real Madrid–Manchester United barátságos mérkőzéssel. Az abszolút nézőcsúcs pedig, ami futballmérkőzésen született, az 1950-es világbajnokság döntőjéhez köthető: a riói Estádio Maracanában közel 200 000-en látták, ahogy Uruguay 2–1-re nyert a házigazda brazilok ellen, ezzel megnyerte a döntő csoportkört és a világbajnoki címet is.
A szakemberek szerint az ötször ennyi néző befogadására alkalmas Pfeiffer-féle stadion valószínűleg megépíthető lenne, viszont ekkora nézősereg biztonságos és kényelmes elhelyezése számtalan nehézséget szülne: gondoljunk csak a menekülő útvonalak tervezésére, a gördülékeny ki- és bejutásra, a büfé- és mosdóhasználatra. Bizonyára sok kivetítőt is felszerelnének gigaarénában, mert a felső sorokban ülők feltehetően nem sokat látnának a mérkőzésekből, na meg számos liftre is szükség lenne. A szurkolókat pedig szinte megbotránkoztatta Pfeiffer ötlete.
„Jobb, ha tévében nézzük a meccset. Már a látványától is szorongok. Nem tudom, mi értelme lenne ennek. Ha megépülne, szörnyű lenne”
– írták a közösségi oldalaikon.
Szerző
