Az elmenekült válogatott

Afganisztán elmúlt 40-50 éve a folyamatos harcokról szólt. Az 1980-as években a Szovjetunió, az ezredfordulón a tálibok, a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadást követően az amerikaiak és szövetségeseik bombázták az országot terroristák után kutatva. A sorozatos fegyveres konfliktusok alatt természetesen nem működött szervezett keretek között a labdarúgás, a nehezen vagy egyáltalán le nem játszott férfi bajnokik mellett nem igazán volt alkalmuk a nőknek is pályára lépni. A 2010-es évektől kezdve aztán amikor az országban már viszonylagos nyugalom uralkodott, a helyi erőviszonyokkal összehasonlítva látványos fejlődésnek indult a helyi bajnokság és a férfiválogatott is. A női labdarúgás, ami annak ellenére, hogy a társadalom nagyobb része a felvilágosodás útjára lépett, azonban továbbra is veszélynek volt kitéve.

A fővárosban, Kabulban (többé-kevésbé) ugyanúgy öltözködhettek, viselkedhettek az afgán nők, mint bármelyik másik városban, vidéken tovább éltek és élnek a mai napig az iszlám hagyományok, ezért itt kevesebb lehetőség adódik a lányoknak, hogy futballozzanak. Még úgyis, hogy hiába a sivatagi forróság, a lányoknak kötelező megfelelniük a vallási előírásoknak, így a mezük és aláöltözetük a teljes testüket elfedi, fejükön pedig, a hajukat takarva burkában kell játszaniuk. A négy csapattal indult női bajnokság 2014-ben rajtolt el, s többnyire a középiskolás lányok között örvendett igen nagy népszerűségnek. A maréknyi játékos és a lelkes szurkolók nagyon sokat tettek az elmúlt években a női futball fejlődéséért, és akkor sem csökkent a lelkesedés, amikor a válogatott első hivatalos mérkőzésén csúnya, 14-0-s vereséget szenvedett Nepáltól 2010-ben, majd a rivális Pakisztántól is kikapott, igaz, akkor már csak 3-0-ra. A pontszerzés a következő mérkőzésen már sikerült a Maldív-szigetek ellen, a 2-2-re végződő találkozó hatalmas sikernek számított. Két évvel később, 2012-ben érte el legnagyobb sikereit Afganisztán. Előbb barátságos összecsapáson, Dohában verte meg Katart 2-0-ra, majd a Srí Lankán rendezett Dél-Ázsia-kupán Pakisztánt legyőzve és pontot szerezve a Maldív-szigetek ellen, másodikként jutottak tovább csoportjából. Éremszerzés végül nem lett, miután az elődöntőben a későbbi győztes India alaposan elpáholta őket, de így is óriási lendületet kapott a női labdarúgás az országban.

None

A főleg az Egyesült Államokban és Európában tanuló, másodgenerációs menekült fiatalokból álló válogatott lendülete alábbhagyott, a tavaly nyáron bekövetkezett erőszakmentes tálib hatalomátvétel pedig teljesen megakasztotta a futball fejlődését nem csak a nőknél, a férfiaknál is. Emberek ezrei próbáltak elmenekülni az országból, ki valamelyik szomszédos országba, ki pedig valamelyik rokonához Európába.

Köztük voltak a női futballisták is, akik közül sokan az utolsó pillanatban jutottak át Afganisztán határain, a szomszédos Pakisztánba. Bár menekültek országukból, Pakisztánba legálisan érkeztek meg, köszönhetően Imran Khannak, a pakisztáni szövetség elnökének, aki gyorsított eljárásban intézte el a belépéshez szükséges papírokat. A megnövekedett terrorveszély miatt azonban túl sokáig nem maradhattak a szomszédban, ráadásul hiába volt Katar közbenjárása a kimenekítésben, túl veszélyes lett volna Dohába repülniük, ezért ez a terv is meghiúsult. Félő volt, hogy ha visszatérnek Afganisztánba, a tálibok megverik vagy kivégzik ezeket a lányokat.

A lánycsapat híre egészen a brit miniszterelnökig, Boris Johnsonig is eljutott levél formájában. Az aláírók kérték a miniszterelnököt, hogy azonnal biztosítsa az afgánok Londonba jutását, hivatkozva egy, a királyságban használt menekülteket segítő programra, mivel a többségük valamelyik üldözött kisebbséghez tartozott. A történet végül happy enddel zárult, a fiatal lányokból álló csapat eljutott Angliába, és a Leeds United azonnal fel is karolta őket, tanulási- és edzési lehetőségeket ajánlottak fel számukra. Óriási szerepe volt a történetben például az afgán válogatott korábbi kapitányának, Khalida Popalnak is. A Dániában élő volt játékosnak a futball miatt kellett elhagynia örökre Afganisztánt, miután halálos fenyegetéseket kapott a női válogatott első pár mérkőzését követően. Dániában és szerte Európában jelenleg is a menekültekkel foglalkozik civilként, miközben az alapjaitól kezdve tagja volt a női válogatott felépítésének. Popal nemcsak Angliában segítette honfitársait, hanem Portugáliába és Ausztráliába is sikerült menedékjogot szereznie.

None

Miközben sok fiatal afgán játékos kapott menekült státuszt Nagy-Britanniában, a válogatott többsége a Föld túloldalán, Ausztráliában talált menedékre. A rendkívül szigorú ausztrál törvények nem tették volna lehetővé a menedékkérelmek gyors elbírálását, de a helyi labdarúgásban nagy népszerűségnek és ismertségnek örvendő Craig Fosternek és a helyi civil szervezeteknek köszönhetően itt is gyorsan sikerült elintézni a papírmunkát, ráadásul az Ausztrál Afgán Labdarúgó Szövetségnek hála a tavalyi év végén már pályára is léphettek Sydney-ben. A város nyugati részén megrendezésre kerülő, négycsapatos tornán az afgán válogatott játékosait a helyi klubok fogadták be, így sokan először játszottak egymás ellen. Ekkor még csak kölcsönmezben szerepeltek, élükön a Sydney Uniteddel, decemberben azonban Victoria állam első számú csapata, a Melbourne Victory sietett a segítségükre.

A négyszeres A-League győztes Victory teljes támogatásáról biztosította a válogatott tagjait, amibe a logisztika, az adminisztratív és az edzői segítségnyújtás is beletartozik. A Melbourne Victory biztosítja a csapatnak a felszereléseket is, a tréningruhától kezdve a sípcsontvédőkön át a cipőkig, ahogy az edzőközpont is teljes egészében a rendelkezésükre áll, sőt, a Victory azt is felajánlotta, hogy a saját mezében léphessenek pályára az afgán női válogatott tagjai, ezt a felajánlást azonban már visszautasították, mondván: nemzetük zászlója és címere alatt kívánnak pályára lépni. Merthogy a Sydney-ben rendezett torna nem egy egyszeri alkalom volt, az afgán válogatott ugyanis a Victoria állambeli bajnokságok egyikében indul majd 2022-ben. Hogy melyikben, egyelőre nem tudni, az állami szövetség edzői és szakértői a válogatott képességei alapján sorolják majd be a csapatot valamelyik, a szintjüknek nagyjából megfelelő osztályba.

Sajnos egyelőre nem lehet tudni, mikor játszhat Afganisztán férfi vagy női válogatottja hivatalos országok közötti mérkőzést, a női csapat – bár nagyon nehéz lehet távol a hazától, a családtól – a profi körülmény között fejlődésnek indulhat. A világ és köztük a labdarúgóklubok pedig ismét bizonyították, hogyan lehet emberségesen viselkedni a rászorulókkal.