Az elmúlt időszak legmegosztóbb újítása a labdarúgásban, a VAR
Kétezer-tizenhatban hagyták jóvá a videobíró-rendszer bevezetését a labdarúgásban, azzal a céllal, hogy a VAR (video assistant referee) segítségével minden vitás helyzettől vagy esetleges bírói tévedéstől mentessé váljon a játék. Annak ellenére, hogy vannak olyan szituációk, mint például a leshelyzetek, amelyeket a videobíró segítségével tökéletesen meg lehet állapítani, továbbra is vannak olyan szituációk, amik szubjektív döntéseken alapulnak. A VAR legnagyobb hátrányának a játékidőből elvett perceket róják fel, valamint azt, hogy elveszi a gólöröm igazi értékét.
A labdarúgás szabályalkotó testülete, az IFAB (International Football Association Board) 2016-os találkozóján hagyták jóvá a videobíró rendszer bevezetését. A VAR első tesztje az észak-amerikai bajnokság egyik mérkőzésén volt, ahol két játékvezetői hiba is történt. Ezen a mérkőzésen a VAR-szobában lévő játékvezetőkkel való konzultáció után egy piros és egy sárga lap került kiosztásra, ám ekkor még nem volt lehetősége a játékvezetőnek monitoron visszanézni az eseteket.
A 2016-os klubvilágbajnokság volt az első, ahol a játékvezető a pálya szélén elhelyezett monitor segítségével már önmaga tudta szükség esetén korrigálni a döntését a kétes szituációk visszanézése után. Az ausztrál A-League volt az első profi bajnokság ahol bevezették a bírói döntéseket segítő rendszert 2017-ben, ezután pedig sorra elkezdték alkalmazni az európai bajnokságokban is. Azzal, hogy 2018-ban a Premier League-ben is bevezették, a top5 európai bajnokságok mindegyikében működött már a videobíró. Magyarországon a 2020-21-es szezonban a koronavírus-járvány miatt nem tudott debütálni, ám egy évvel később, a 2021-22-es idényben már az NB I-ben is használták a VAR-t.
Mire jó a VAR?
A videobíró négy helyzetben tudja segíteni a játékvezető munkáját.
Az első és talán a legfontosabb a gól előtti akciók vizsgálata, abból a szempontból, hogy történt-e a gólt megelőzően bármilyen szabálytalanság, ami végett érvényteleníteni kellene esetleg a gólt?
A második eset a tizenegyes szituációk vizsgálata. Ez lehet egy esetleges elmaradt ítélet, amiért büntetőt kellett volna fújni, vagy pedig az ellenkezője is, egy tévesen megítélt büntető felülbírálása.
Forrás: Optus SportA harmadik eset az olyan rossz döntések korrekciójára szolgál, mint például egy elmaradt piros lap. Gyakran van olyan szituáció, hogy a játékvezető nem is láthatja a játékosok által elkövetett szabálytalanságokat, ütéseket, rúgásokat. Ezekben az esetekben szólnak a játékvezetőnek a VAR-szobából, ahol szintén bírók és nem szimpla operátorok vizsgálják az eseteket, hogy melyik játékosnak kell sárga vagy épp piros lapot felmutatni.
A negyedik játékhelyzet, amelyben a VAR a játékvezető segítségére van, az a tévesen felmutatott piros vagy sárga lap. A videobíró jelzi, hogy valamiért jogtalan volt az ítélet, és ebben az esetben a játékvezető visszavonhatja a már kiosztott lapot, így nem kerül be a jegyzőkönyvbe. A rendszer talán abban a leghasznosabb, hogy sokkal kevesebb az alattomos szabálytalanság a meccseken, hiszen még ha a bíró nem is veszi észre, már ott van a játékosok fejében, hogy a VAR látja őket, és nem tudják büntetlenül megúszni a szabálytalanságot.
Amióta működik a videobíró, sokkal több tizenegyest végezhetnek el a csapatok, hiszen általában a kétes szituációkban a bírók inkább továbbengedik a játékot, de azáltal, hogy van lehetőségük többször is visszanézni az eseteket, sokkal inkább megítélik a büntetőt, mintsem a videó visszanézése nélkül.
A VAR hátrányai
A rendszer megjelenésének első időszakában rengeteg idő ment el azzal, hogy a különböző szituációkat megvizsgálják. Ez az elmúlt időben gyorsult, de még mindig többször adódik olyan helyzet, amikor azt láthatjuk, hogy akár egy percig is beszélnek a bíró fülére és ezután sem születik döntés. Ilyenkor a játékvezető kimegy a monitorhoz és ő is megvizsgálja többször az esetet, mielőtt döntést hoz, így pedig további idő telik el úgy, hogy nincsen játék a pályán.
Forrás: NBC NewsAzt már említettem, hogy a mérkőzéseken több a megítélt büntető, ami segíti a támadó játékot, de ez közel sincs így a leshelyzeteknél. Azzal, hogy a videobíró nagyon szigorúan nézi a leshelyzeteket, megszűnt gyakorlatilag az a régi íratlan szabály, hogy az egy vonalban lévő védő és támadó játékos esetében a partjelző a gólokban gazdag mérkőzés érdekében nem int lest. Ma már szinte milliméter pontosan vizsgálják ezeket a helyzeteket, és ha a támadó játékos akárcsak egy centiméterrel is a védő mögött helyezkedik, a VAR megítéli a leshelyzetet.
Természetesen a videobíró-rendszer bevezetése óta is vannak olyan helyzetek, amik szubjektív döntést igényelnek, ezek leggyakrabban a tizenhatoson belüli kezezések. Az ilyen játékhelyzetek kapcsán hozott ítéletek abszolút a játékvezető stílusától, illetve a bírói felfogástól függnek.
A támadó játékosoknak nem lehet nagy kedvence a már több éve bevezetett döntéstámogató rendszer, hiszen minden gól megadása előtt újravizsgálják a monitor előtt ülő játékvezetők az akciót, olyan helyzeteket keresve, amelyek érvényteleníthetik a szerzett gólt. Ilyenkor, bármiféle szabálytalanság vagy leshelyzetet visszanézhetnek az előző játékmegszakításig. Ha ezeken az ellenőrzéseken nem találnak olyan helyzetet, amely miatt érvényteleníteni kellene a találatot, akkor hivatalossá válik a gól és ekkor ünnepelhet ténylegesen a gólt szerző játékos és csapattársai.
Többen úgy vélik, hogy ezzel teljesen elveszik a gólöröm értéke, ami az egyik legfontosabb érzelmi tényező a labdarúgásban. Többször láthattuk már, hogy mekkora jelentősége lehet egyetlen gólnak, és hogy egy találat micsoda érzelmeket képes felszabadítani játékosokból, edzőkből, szurkolókból egyaránt.
Kiemelt kép: The PFSA