Az előselejtezős minitornától a csoportkörig jutottak – első csapatként az országukból
A klub és természetesen az izlandi labdarúgás számára is történelmi sikert ért el a Breidablik, amely a 2022-ben megszerzett hazai bajnoki cím után a Bajnokok Ligája előselejtezős minitornájától egészen a Konferencia-liga csoportköréig jutott, és ezzel rekordot is megdöntött. Először lesz izlandi klub európai kupasorozat főtábláján – mint ahogy egyébként feröeri és bosnyák is.
Ez a nyár is nagy utazást jelentett sok csapatnak, amelyek a Bajnokok Ligája selejtezőiben kezdték meg az európai kupaszereplést, de mind közül a leghosszabb út a Breidablik FC nevéhez fűződik. Ők június végén a BL-előselejtező négycsapatos minitornáján kezdték meg a kalandozásukat, hogy aztán augusztus utolsó napján a Konferencia-liga play-off-körének visszavágója után megünnepelhessék azt, hogy az izlandi labdarúgás történetében első együttesként főtáblára jutottak. És hogy teljes legyen a kép, jelezzük azt is, hogy a 66 nap alatt 19 mérkőzésen léptek pályára, tízszer a nemzetközi porondon és kilencszer a hazai küzdelmek során, ugyanis sok más együttessel ellentétben ők nem halasztottak egyetlen találkozót sem, és ez még magasabb szintre emeli az amúgy is hihetetlen teljesítményüket.
A sportklubot 1950. február 12-én alapították Kópavogurban. Kezdetben a Breidablik egy általános sportklub volt, ahol nem volt külön megosztottság a különböző tevékenységek között, s csak 1957-ben alakult meg a labdarúgó-szakosztály. A Breidablik alapításakor Kópavogur egy kis falu volt Izland fővárosa, Reykjavík közelében. A lakosainak száma alig haladta meg az 1500 főt. Most, több mint 70 évvel később közel 40 ezer ember él Kópavogurban, és a város a második legnagyobb település Izlandon. Az egyesület pedig a szerény kezdetek után Izland legnagyobb sportklubjává nőtte ki magát, jóval több, mint 3000 taggal, 12 különböző szakosztályban, amelyek közül a labdarúgó-szakosztály a legnagyobb, csaknem 1500 tagja van. A KSÍ, vagyis az Izlandi Labdarúgó-szövetség égisze alatt zajló mérkőzések 18%-ának az egyik résztvevője a Breidablik, köszönhetően a megannyi korosztályos együttesnek.
Az első években a Breidablik nem aratott sok sikert a futballpályán. A klub többnyire barátságos mérkőzéseket játszott, valamint helyi és regionális tornákon vett részt. 1970-ben nyerte meg először a másodosztály bajnoki címét, kivívva ezzel az élvonalba jutás lehetőségét, majd egy évvel később a kupadöntőbe is bejutottak. A következő három évtized a két legmagasabb osztály közötti liftezéssel telt. Hétszer kiestek, nyolcszor feljutottak (ötször a második vonal bajnokaként), legutoljára 2005-ben, és ekkortól végre sikerült megszilárdítani helyüket a legmagasabb szinten.
Az első történelmi siker a 2009-es kupagyőzelem volt, majd 2010-ben összejött az Úrvalsdeild megnyerése is, vagyis felültek Izland trónjára. Ugyan ez csak átmeneti volt, hiszen kellett tizenkét év egy újabb bajnoki címhez, ám időközben egyértelműen felnőttek a legjobbak közé, hiszen ötször is a második helyen zártak, és volt egy újabb – igaz, vesztes – kupadöntőjük is. Az előző évtized elején mutatkoztak be a nemzetközi porondon, előbb az Európa-liga, majd év múlva a Bajnokok Ligája selejtezőjében is azonnal kiestek. Ezek után fokozatosan tudtak előrelépni, ám a nagy áttörés, a csoportkör nem akart összejönni, ahogy más izlandi együtteseknek sem.
képaláírásAz ország klubfutballjának szintjét jól mutatja, hogy az izlandi bajnoknak az előző két kvalifikáció során az UEFA által 2018-ban bevezetett, az aktuálisan négy leggyengébb liga aranyérmese számára kiíírt BL-előselejtezős minitornán kellett részt vennie. Ez idén nyáron érintette a Breidablik helyzetét is (tavaly nyáron a Víkingur Reykjavík indult, miután egy ponttal megelőzte cikkünk főszereplőit), bár az kétségtelenül előnyös volt számukra, hogy a mérkőzéseket Kópavogurban rendezték. Az elődöntőben a San Marinó-i SP Tre Penne ellen nyertek 7–1-re, majd a fináléban a montenegrói FK Buducsnoszt Podgorica sem okozott gondot (5–0). Ahogy egy évvel korábban a fővárosiaknak, úgy idén a kópavoguriaknak sem okozott gondot az előselejtező.
A folytatás azonban teljesen másképp alakult. Az ír Shamrock Rovers FC elleni kettős győzelem azt jelentette, hogy a Breidablik lett az első együttes, amely az előselejtezőből indulva párharcot tudott nyerni a BL-selejtező első fordulójában. A második körben a dán bajnok FC Köbenhavn mindkét találkozón legyőzte őket, ráadásul a visszavágón a vezetőedző, Óskar Hrafn Thorvaldsson fia, Orri Steinn Óskarsson mesterhármast lőtt a koppenhágaiak színeiben.
Azonban az első fordulóban elért siker már azt jelentette, hogy „duplázódott a védőháló”, így a harmadik fordulóban az Európa-liga selejtezőjében indulhattak, és a bosnyák HSK Zrinjski Mostar várt rájuk. Ennek a párosításnak is volt egy különlegessége, ugyanis két olyan ország csapata mérkőzött, melyek még sosem adtak főtáblás csapatot az európai kupaporondon, és az biztos volt, hogy a párharc győztese a legrosszabb esetben is ott lesz a Konferencia-liga csoportkörében. Ez végül nem az izlandi együttes lett, amely itt is kapott egy hatost az egyik mérkőzésen, ám maradt még esélyük, mert vesztesként is bekerültek az EKl selejtezőjének play-off-körébe. Itt az észak-macedón aranyérmes, az FK Sztruga ellen mindkét összecsapást 1–0-ra megnyerte a Breidablik, így jöhetett az ünneplés.
Hogy árnyaltabb legyen a kép – és tudjunk némi összehasonlítást is tenni az itthon jóval többször emlegetett „feröeri csodával”, azaz azzal, hogy a KÍ Klaksvík a BL-selejtező első körében a Ferencvárost kiütve szintén az EKl főtáblájáig menetelt –, jegyezzük meg azt is, a Breidablik európai kupaszerelésre nevezett keretében egyetlen kivétellel csak hazai, azaz izlandi játékosokat találhattunk. A „kakukktojás” a 32 éves feröeri támadó, Klaemint Andrasson Olsen – a teljes keret másik légiósa, a szintén feröeri Patrik Johannesen keresztszalag-szakadás miatt május óta nem bevethető –, aki az előző idényben kiesett az NSÍ Runavík csapatával a feröeri élvonalból, de mivel a mintegy ötszáz fős faluban született, ott nevelkedett és a teljes játékos-karrierjét ott töltötte, nem akart más csapatba kerülni a szigeteken belül. Azonban a válogatott meghívót nem kapná meg másodosztályú játékosként, így kölcsönbe átigazolt az izlandi együtteshez, ahol még gólt is lőtt a Tre Penne elleni siker alkalmával.
A Konferencia-liga csoportkörében a belga KAA Gent, az izraeli Maccabi Tel-Aviv és az ukrán Zorja Luhanszk lesz az izlandi együttes ellenfele, velük szemben vérmes reményeik aligha lehetnek, ám nekik már az is hatalmas szó, hogy itt vannak. A legfőbb feladatuk, hogy élvezzék a mérkőzéseket és szerezzenek némi tapasztalatot, mert Izlandon még sosem láthattak élőben csoportkörös mérkőzéseket. A teljességhez hozzátartozik, ezeket nem a hazai pályáján vívja majd meg a Breidablik, hanem a reykjavíki nemzeti stadionban, a 15 ezer fős befogadóképességű Laugardalsvöllurban.
Kiemelt kép: Nordic Footy Twitter