Az első sor bűvöletében

A bevezetésben említettek ellenére az együttesek kirakatában az első sor játékosai szerepelnek, ők a húzóemberek, nekik kell szállítani a gólokat, a győzelmeket, éppen ezért most sorra vesszük a liga legjobb hármasait anélkül, hogy sorrendet állítanánk fel közöttük.

Az elmúlt két idényben győztes Tampa Bay Lightning természetesen kiváló első sorral rendelkezik. Jelenleg Ondrej Palat, Brayden Point és Nyikita Kucserov alkotja a legjobb triót. Bár kétségtelenül rendkívül erős hármasról beszélünk, de ennél össze lehetne állítani erősebb egységet is a keretből – méghozzá azt, amelyik az elmúlt években dominálta a ligát –, amennyiben Palat helyett Steven Stamkos szerepelne benne. A csapatkapitány, aki 27 góllal és 34 gólpasszal vezeti a házipontlistát, azonban jelenleg a második sor centereként játszik. Ennek elsődleges oka, hogy fontosabb két egyformán domináns játékra képes sorral rendelkezni, mint egyetlen szupererős hármassal.

A Sky Line leckéje

A történelem sokszor megtanította már a kluboknak, hogy egyetlen szuperhármas kevés a végső diadalhoz. Erre talán a legjobb példa a Pittsburgh Penguins legendás „Sky Line”-ja az 1991-es és 1992-es bajnoki cím után, amikor Mario Lemieux, Jaromír Jagr mellett előbb Kevin Stevens, majd Ron Francis szerepelt. Csupa Hírességek Csarnokába választott játékos – kivéve Jagr, de csak mert ő még 50 évesen is aktív –, akik együtt elképesztő gálahokit mutattak be. Ennek ellenére újabb bajnoki cím már nem jött össze, pedig az 1995–1996-os idényben az ellenállhatatlan trió „leggyengébb tagja” is 119 ponttal zárta a szezont, Jagr pedig 149-cel, Lemieux 161-gyel. Hogy érezzük ez mit jelent: a XXI. században mindössze négyen voltak képesek – Jagr, Joe Thornton, Sidney Crosby és Kucserov – 120 pontot termelni egyetlen szezon alatt, de a 130-at senki sem érte el. És a Sky Line nem tudta csúcsra juttatni a Pingvineket.

De a leckét talán senki nem is tanulta meg jobban, mint a Penguins, amelyben hiába szerepel 16 szezon óta egy csapatban Sidney Crosby és Jevgenyij Malkin, tulajdonképpen ők ketten sosem szerepeltek egy sorban, csak az emberelőnyös szituációkban vannak egyszerre a jégen. Az első sort rendre a kétszeres olimpiai bajnok kanadai, a másodikat pedig az orosz sztár vezeti. Crosby mellett most már évek óta Bryan Rust és Jake Guentzel szerepel és ezt a hármast azért a legjobb öt között szokták emlegetni, de így, hogy a másikat Malkin vezeti, az is a legjobb 25 sor között van. Ez pedig többet ér, mintha az első sor Crosbyval és Malkinnal a legjobb lenne.

Az „egysoros” együttesek halálra vannak ítélve

A jelenlegi legjobbnak tartott hokist, Connor McDavidet foglalkoztató Edmonton Oilers például hiába próbálkozott éveken át egy szupersorral, az elmúlt öt évben egyetlen párharcot tudott nyerni a rájátszásban... Egyszerűen az „egysoros” együttesek halálra vannak ítélve, mert ha 20 percet is játszik a legjobb trió, a másik 40-ben ki fog kapni. Mostanra úgy tűnik, az Olajosok feladták ezt a projektet, és szétszedték a Connor McDavid - Leon Draisaitl kettőst. Ez a duó évek óta megfékezhetetlen volt, előbbi már háromszor, utóbbi egyszer hódította el a pontlista éllovasának járó Art Ross-trófeát – mindannyiszor legalább 100 ponttal. Most viszont a kanadai hokis az első, a német a második sor centere. Igazából teljesen mindegy ki játszik McDavid mellett, az a sor működni fog, most Warren Foegele és Zach Hyman az a szerencsés, aki a világ legjobbjának két társa. Bár ez a trió nyilvánvalóan megközelítőleg sem olyan erős, mintha Draisaitl szerepelne benne, viszont így már legalább van második sora is az Edmontonnak. A két szupersztár pedig, ha nem is olyan toronymagasan, mint az elmúlt években, de 79 ponttal holtversenyben vezeti a pontlistát.

Hasonlóképpen mindegy kit tesz Alekszandr Ovecskin mellé a Washington Capitals, az orosz gólokat fog ütni. Honfitársával, Jevgenyij Kuznyecovval évek óta megbonthatatlan párost alkotnak, így elképesztő összhang alakult ki köztük az évek során. Jószerivel mindegy ki a harmadik játékos a sorban, most éppen Tom Wilson. A kilencszeres gólkirály Ovecskin amúgy 764 találatával már csak kettővel van lemaradva az örökrangsor harmadik helyén álló Jagrtől és 37-tel a második Gordie Howe-tól.

Hasonlóan remek összhang jellemzi a Boston Bruins legjobb trióját, mivel Brad Marchand és Patrice Bergeron is évek óta sortársként küzd együtt, most Jake DeBrusk teszi teljessé a hármast. Crosbyhoz, McDavidhez és Ovecskinhez hasonlóan talán még egy olyan játékos van, akihez mindegy milyen két játékost raknak, a sor hatékony lesz. Ő pedig Auston Matthews, a Toronto Maple Leafs sztárja, aki ebben az idényben 39 találattal vezeti a góllövőlistát. A Juharlevelesek első sora ugyanakkor szintet lépett a mostani szezonra, mert Matthews és Mitchell Marner duója az év újonca címre pályázó Michael Buntinggal egészült ki, aki meglehetősen későn, 26 évesen került a ligába, de az elsőévesek között 19 góllal és 43 ponttal áll az élen.

A Burakovsky-MacKinnon-Rantanen triójánál jelenleg nincs jobb

Van három klub, amely azzal emelkedett az élcsapatok közé a mostani szezonban, hogy megtalálta a megfelelő összeállítású első sorát.

Az egyik a New York Rangers Chris Kreider, Mika Zibanejad, Alexis Lafreniere triója, de ennél is izgalmasabb – és jobb – a Carolina Hurricanes és a Calgary Flames legjobb hármasa.

Elképesztő fiatal egységekről van szó, a Hurrikánoknál Andrej Svecsnyikov 21, Sebastian Aho 24, de Teuvo Teräväinen is csak 27 éves. Elképesztően jó nézni a gyors, lendületes, energikus és egyben kreatív hokit. Egy csöppet idősebb kiadásban, de tulajdonképpen ugyanezt képviseli a Johnny Gaudreau, Elias Lindholm, Matthew Tkachuk hármas is, amelyből utóbbi az új szenzáció, aki (Svecsnyikovhoz hasonlóan) olyan bravúros technikai megoldásokkal szórakoztatja a közönséget, mint láb között lőtt, vagy éppen lacrosse stílusú gólok. Egyébként, akiért még egyszemélyben érdemes leülni hokit nézni, az Kirill Kaprizov, a Minnesota Wild fiatal üdvöskéje. Bár az ő első sora nem annyira kiemelkedő, mint a fentiek, de élmény nézni a játékát.

És a végére hagytuk a legjobbnak vélt – ennyi rangsorolás talán belefér – első sort: az éllovas Colorado Avalanche Andre Burakovsky, Nathan MacKinnon, Mikko Rantanen triójánál jelenleg nincs jobb.

De az a nagyon durva a denveriek csapatában, hogy ezt az első sort akárhogy kavarhatja Jared Bednar vezetőedző a jelenleg második sorban szereplő Gabriel Landeskoggal és Nazem Kadrival. Azaz hiába dől ki bárki is a legjobb hármasból, azonnal tudna olyan játékost a helyére tenni, akivel semmiféle visszaesés nem történne. Ebből az ötösből négyen járnak 50 pont és hárman 20 gól felett. Innen is látszik, milyen fontos, hogy ne csak egy kiemelkedő sora legyen egy csapatnak, nem véletlenül a Colorado az éllovas.

Egyébként ilyen erős első két sora talán még Florida Panthersnek van, amely tulajdonképpen két ugyanolyan erősségű hármast tud felvonultatni. Az elsőt a pontlistán harmadik Jonathan Huberdeau, a másodikat Aleksander Barkov vezeti, s bár egyik triót sem sorolják a tíz legjobb közé, de mondjuk mindkettő a legjobb 15-ben – vagy legalább 20-ban – van, az biztos. Ettől lesz igazán veszélyes a Panthers is, hogy mélysége van a keretnek.

Az nagy valószínűséggel kijelentő, hogy ezekből az együttesekből kerül majd ki a végső győztes, mert egy igazán domináns sorra szükség van a nagy meneteléshez. De mint az Edmonton példája mutatja, ez önmagában egyáltalán nem garancia a sikerre, inkább csak beugró a táncba, amit playoffnak hívunk.