„Az emberek mindig valami nagyra vágynak” – 30 for 30: The Infinite Race
Mi a futás? Helyváltoztatás, menekülés, a ritmus megtalálása? A természettel való utolsó kapcsolatunk? A 30 for 30 egyik legkülönlegesebb epizódjában olyan világba nyerhetünk betekintést, amelyet nem sűrűn láthatunk a médiában. Létezik egy őslakos közösség Mexikó közepén, amely arról ismert, hogy tagjai elképesztő távokat képesek lefutni. És bizony szükségük is van erre, hiszen ez az egyetlen kapcsolatuk a kortárs valósággal.
Eredetileg 2009-ben került a könyvesboltokba Christopher McDougall Futni születtünk című könyve, amely a bevezetőben is említett kérdésekkel foglalkozik, és amely szélesebb közönséggel ismertette meg a rarámuri törzs történetét .
„A futás az a rendkívüli képesség, amely emberré tett minket – és ez azt jelenti, hogy minden ember birtokában van ennek a rendkívüli képességnek”
– hangzik a kötet rövid summázata. A könyv méltatói kiemelik, hogy McDougall remekül találta meg a személyes elbeszélés, a regényeket idéző történetmesélés és a tudományos megfigyelések arányát. A szerző egy súlyos sérülés után tette fel magának azt a kérdést, hogy amit a kortárs társadalmak a futásról gondolnak, az nem károsítja-e súlyosan az egészséget. Könyve bevallottan inspirálta a 30 for 30 alkotóit, sőt az író meg is szólalt a filmben.
McDougall tehát útra kelt és elindult az Ultramaraton Caballo Blanco versenyen, amely egy egészen elképesztő, 50 mérföldes (80,4 kilométer) futam, eközben pedig jegyzeteket, feljegyzéseket készített. A film egyébként mellékágon az említett verseny történetével is foglalkozik, és bemutatja, mennyire nehéz volt megrendezni évről évre a futamokat a terület folyamatos elszegényedése és a szervezett bűnözés mellett.
Ám épp itt kell visszatérnünk az írás egy korábbi pontjára, ugyanis ez a magyarázata annak is, miért volt a helyiek számára ennyire kritikus a rendezvény megtartása. Szinte ez volt az egyetlen kapcsolatuk a fejlett világgal, ráadásul közösségük identitásának fontos része a verseny és önmagában a futás is. A film legjobb jelenetei azok, amikor a helyiek arról beszélnek, mennyit jelent nekik a testmozgás.
A törzs évszázadok óta ismert remek atletikus képességeiről, amit a legtöbben az egészséges, organikus életmódjuknak, illetve a híres futószandálnak tulajdonítanak.
De azt is tekinthetjük a film tételmondatának, hogy „mindenki más okból fut.” Ez a fajta elfogadás is nagyon fontos része a közösségnek, és persze a sport ősi ideájához is közel visz minket, amely szerint épp ez lehet az a tevékenység, amely egyesíthet vallásokat, kultúrákat és akár különböző sportiskolákat is. Nem véletlenül hangzik el az sem a filmben, hogy „ez a verseny kultúrák közötti csere.” Mindenki behozza a saját tudását, és ebből közösen alakítanak ki valami nagyon előremutatót.
Bernardo Ruiz filmje tehát nagyon sok témát érint, beszél kultúrák közötti kapcsolatról, a sport szépségéről és arról, hogyan lehet átörökíteni a hagyományokat a modernitásban. És az is fontos, hogy utóbbi úgy történjen, hogy közben a közösség ne adja fel önmagát. Ehhez kapcsolódik a törzs neve is: a terület őslakosaira tarahumara néven is hivatkozik a többségi társadalom, azonban a filmben elhangzik, hogy ezt a nevet a gyarmatosítók adták nekik, így a helyiek mindent megtesznek azért, hogy visszavegyék az eredeti nevüket.
A rendező ehhez a különleges témához megfelelő formanyelvet választott. Sokkal többet kapunk a tájból, a környezetéből, mint egy általános 30 for 30-epizódban. Az alkotók is érezték, hogy rá kell hangolódnunk a miliőre ahhoz, hogy igazán élvezhessük a filmet. Ezúttal tehát nincs olyan egyértelmű és jól ismert történet, mint a korábbi epizódokban, ám épp ez teszi különlegessé Ruiz munkáját.
Az epizód hazánkban is megtekinthető a Disney+-on.
Kiemelt fotó: ESPN
Szerző
