Az Európa-bajnok után Afrika bajnoka is elbukhat a vb-selejtezőkön

Az utóbbi kijelentést nem csak az afrikai csapatok számára kevésbé szokatlan hőség és kulturális környezet, hanem a novemberi rendezés is alátámasztja, hiszen számos muszlim játékos felkészülését így biztosan nem fogja megzavarni a Ramadán havi böjt, mint legutóbb. Ha az afrikai csapatok vb-eredményei alapján nem is tűnik kevésnek az öt kvóta, a futballnak a nehéz sorsú országok életében betöltött lényeges szerepét és a versenybe induló ambiciózus válogatottak számát tekintve azonban talán a legkiélezettebb küzdelem ezen a kontinensen zajlik a világbajnoki részvételért. A vb-selejtezőkön már korábban elvérzett Elefántcsontpart ellen nagyon megizzadó francia válogatott kapusa, Hugo Lloris is lamentált egy kicsit az afrikai vb-kvalifikáció keménységéről egy interjúban.

A harmadik, végső forduló öt párharcának első mérkőzésein nem is tudott senki egygólos előnynél nagyobbra szert tenni, így nehéz lenne megjósolni a visszavágók kimenetelét. És bár az egyetlen újoncjelölt épp vereséget szenvedett hazai pályán, az is biztos, hogy legalább egy olyan csapat ott lesz Katarban, mely kihagyta a legutóbbi tornát.

Bukás a csúcsról – Szenegál–Egyiptom

A legnagyobb érdeklődés már az odavágókon is a februári Afrika-kupa döntőjének megismétlését kísérte, és Egyiptom 1-0-s győzelme után a dakari visszavágó is nagyon forró hangulatúnak ígérkezik. Ráadásul a kairói találkozón Mohamed Szalah igencsak lesgyanús helyzetben lépett ki, mielőtt a kapufáról kipattanó lövése Saliou Cissről a hálóba pattant. Bár a folytatásban a szenegáliak dominálták inkább a mérkőzést (1,0 xG a hazai 0,8-cal szemben), végül egyenlíteniük nem sikerült, így aztán előnnyel utaztak az egyiptomiak Dakarba. Márpedig az Afrika-kupán már láthattuk, hogy a játék rombolásához ért Carlos Queiroz csapata, hiszen az egyenes kieséses szakaszban mind a négy mérkőzése hosszabbításba torkollott, három ráadásul gól nélküli 120 percet követően tizenegyespárbajjal zárult. Most azonban a már eleve sérült Ahmed Hegazi mellett kidőlt további két fontos középhátvéd is, a kontinensbajnokság egyik nagy felfedezettje, az ifjú Mohamed Abdelmonem ugyanis eltörte az orrát egy Sadio Manéval való ütközésben, míg társára, Mahmud Hamdira sárga lapok miatti eltiltás vár. Nem csoda, hogy az öntömjénezésben igen erős, ötödik vb-jében reménykedő és magát a világ tíz legjobb edzője közé soroló portugál szövetségi kapitány hangsúlyozta, hogy a párharc még cseppet sem lefutott.

A szenegáli szövetségi kapitány, Aliou Cissé közben az általában meglehetősen kritikus helyi közönséghez fordult, és azt kérte, olyan szurkolók töltsék majd meg a stadiont, akik töretlen lelkesedéssel állnak ki a csapat mellett, hiszen nagy szükségük lesz a támogatásra, hogy feltörjék az egyiptomi védelmet. Ráadásul nem szabad fejvesztve támadniuk Teranga oroszlánjainak, hiszen a vendégeik számára egy idegenben szerzett gól szinte mindent eldönthet. Ráadásul a szenegáli védelemből is le kellett cserélni az első meccsen Abdou Diallót, akinek alighanem a keddi találkozót is ki kell hagynia.

Az oroszországi tornán mindkét válogatott hosszú várakozás után ünnepelhette második vb-részvételét, most rögtön ismételhet is majd valamelyikük, a vesztes szurkolóinak hangulata viszont a sikeres Afrika-kupa után nagyot változhat.

A rókák hazatérése – Algéria–Kamerun

Hiába vágott neki az idei Afrika-kupának Algéria favoritként, 35 mérkőzést számláló, kontinentális rekordot jelentő veretlenségi sorozattal a háta mögött, csúnyán elvérzett a csoportkörben, a végső kegyelemdöfést pedig Elefántcsontpart a doualai Japoma Stadionban adta meg. Így aligha véletlen, hogy Kamerun a vb-selejtezőt is ebben a stadionban rendezte, a meccs vége azonban egy másik veretlenségi sorozat megszakadását hozta. Kamerun ugyanis 1998 óta összesen 51 tétmérkőzésen bizonyult hazai pályán legyőzhetetlennek, most azonban hiába irányította a 90 perc nagy részét, nem tudott komoly helyzeteket kialakítani. Az algériai védelem végig állta a sarat, a válogatott nemzeti legendákat megelőző gólrekordere, Iszlam Szlimani (Sporting CP) pedig egy szöglet utáni fejesgóllal ismét megnyerte nekik a meccset.

Nagyon rosszul sikerült tehát a kameruni válogatott egykori ikonikus hátvédjének, Rigobert Songnak a szövetségi kapitányi debütálása, akit annak ellenére nevezett ki a kispadra egykori játékostársa, a helyi szövetség elnöki tisztjét nemrég elnyerő Samuel Eto’o, hogy a portugál Toni Conceicaóval bronzérmet szerzett hazai pályán a válogatott. Az év eleji csapat gerincéből azonban kidőlt most sérülés miatt két kulcsjátékos, a középpálya motorja, André-Frank Zambo Anguissa (Napoli) és a legtöbb helyzetet kialakító Moumi Ngamaleu (Young Boys), ráadásul a szünetben sarokproblémái miatt le kellett cserélni az Afrika-kupa gólkirályát, Vincent Aboubakart is.

Nagyon nehéz dolga lesz tehát a visszavágón Kamerunnak, Blidában ráadásul rendkívül felfokozott hangulat várja majd. A pénztárnyitás előtti is hatalmas tömegek éjszakáztak ugyanis már a stadion előtt, ami a következő napra csak fokozódott.

Az algériai csapatból ugyanakkor eltiltás miatt hiányozni fog az egyik legstabilabb játékos, a balhátvéd Rami Benszebajni (Borussia Mönchengladbach), akit könnyen a válogatott debütálásra készülő Juszef Lauafi (Étoile du Sahel) helyettesíthet. A válogatott renoméját visszaállítani igyekvő Dzsamel Belmadi szövetségi kapitány már a keretből kihagyott olyan játékosokat, mint Szaid Benrahma, Bagdad Bundedzsa vagy Jaszin Brahimi, ha pedig sikerülne egy kihagyott torna után visszavezetnie a csapatot a világbajnokságra, akkor félig hazai pálya várná Katarban, hiszen korábban nyolc évig ténykedett edzőként a katari ligában, de játékosai közül is többen szerepeltek ott vagy más közel-keleti bajnokságokban.

Egy favorit kínjai – Marokkó–Kongói DK

Talán még inkább szüksége lenne renoméja helyreállítására Vahid Halilhodzicnak, a marokkóiak szövetségi kapitányának, pedig csapata a legerősebbek közé tartozik a kontinensen, az eredmények akadoznak, így keményfejűsége révén kialakult konfliktusai nem tesznek jót a válogatottnak. Az Afrika-kupa negyeddöntős kiesés után kénytelen volt most például válogatott behívót küldeni a korábban kitagadott két sztárnak, Hakim Zijesnek (Chelsea FC) és Nusszair Marzauinak (AFC Ajax), akik viszont azonnal visszautasították a vele való együttműködést és egy interjúban a korábbi megmondóember, Nordin Amrabat is hevesen kikelt a bosnyák mester ellen.

Ugyanakkor a csapat produkciója Kinshasában sem volt különösebben gyenge, Halilhodzic cseréi pedig kifejezetten jól ültek, hiszen az egyenlítő találatot Ajoub El Kabi (Hatayspor) lekészítése után Tarib Tisszudali (La Gantoise) szerezte. Addigra a kontinensbajnoksággal ellentétben most a kezdőbe jelölt Ryan Mmaee egyébként már csúnyán fölé lőtt egy tizenegyest, így nem csoda, hogy át kellett adnia a helyét, a másik Fradi-légiós fivér, Samy Mmaee viszont végigjátszotta a találkozót, bár az ellenfél támadásai többször zavarba hozták őt is.

A vb-n eddig egyetlenegyszer, még 1978-ban, Zaire néven leszereplő Kongói Demokratikus Köztársaság válogatottja leginkább abban reménykedhet a visszavágón, hogy Cédric Bakambu (Olympique Marseille) és Yoann Wissa (Brentford FC) ismét zavarba tudják hozni gyors kontrákkal az ellenfelüket, és a hazai találathoz hasonlóan legalább egy szerencsésen megpattanó lövéssel be tudják venni Jaszin Bunu (Sevilla FC) kapuját. Az általában inkább a védekezésben jeleskedő Héctor Cúpernek közben meg kell oldania a kiállított balhátvéd, Ndong Muzinga pótlását is, aki nem nagyon bírta féken tartani Asraf Hakimit (Paris Saint-Germain).

Ráadásul az idegenben lőtt góljának köszönhetően a visszavágó kezdő sípszavától továbbjutásra áll Marokkó, a kvalifikáció kivívása esetén pedig talán újra nyugalom is költözhetne a szövetségbe. Ellenkező esetben viszont semmi sem mentheti meg Halilhodzic állását…

Nyugati derbi – Nigéria–Ghána

Bizonytalan a szövetségi kapitányok helyzete az egyik legkomolyabb hagyományokra visszatekintő nyugat-afrikai derbi szereplőinél is. Nigériában például az idei Afrika-kupa előtt bejelentették már, hogy februártól a portugál José Peseiro veszi át a válogatott irányítását, de az ideiglenesen megbízott Augustin Eguavoen olyan látványos játékot produkált a nemzeti csapattal, hogy végül a nyolcaddöntős kiesés ellenére mégis meghosszabbították a szerződését.

A szomszédos Ghána elleni első meccsen viszont elmaradt a látványos játék, pedig visszatért a támadósorba például a legnagyobb sztár, Victor Osimhen is. Igen beszédes statisztika, hogy a Napoli ékjének a 90 perc alatt alig három passzkísérletéből egyetlenegy volt sikeres. Ráadásul a sérült Wilfred Ndidit (Leicester City) helyettesítő Bonke Innocentet (FC Lorient) is húzódás miatt kellett lecserélni a mérkőzésen, így a középpálya összetétele igencsak kérdéses a visszavágóra. A kapuban viszont jól teljesített a beteg Maduka Okoye (Spartat Rotterdam) helyére visszakerülő Francis Uzoho (Omonia Nicosia).

A rendkívül kínos Afrika-kupa-szereplés után a ghánai kispadra kinevezett Otto Addo számára is rengeteg a probléma, hiszen a kontinensbajnokságon összeszedett eltiltás miatt nem számíthat a csapatkapitány André Ayew-ra és Benjamin Tettehre, míg Kamaldeen Sulemana, Baba Rahman és Mubarak Wakaso sérülés miatt dőltek ki a keretből. Így a hazai meccsen a támadósorban két tini is helyet kapott, Abdul Fatawu Issahaku (Sporting CP) mellett Felix Afena-Gyan (AS Roma) is, a csapatkapitányi karszalagot pedig Thomas Partey viselte. Ez jó ómennek is bizonyulhat, ugyanis amikor utóbbi viselte a karszalagot, még sohasem kapott ki Ghána, sőt a korábbi négy alkalommal egyaránt a hálóba is talált az Arsenal középpályása.

Egy idegenbeli találat most is nagyon sokat jelentene a gól nélküli első meccs után. Abujában 60 000 néző töltheti meg a lelátókat és bár a legtöbb előjel így a hazaiak mellett szól, korábban sokszor okozott túlzott görcsösséget a csapat számára a szurkolóik biztatása, az ősszel például kikaptak itt a Közép-Afrikai Köztársaságtól és nem bírtak a Zöld-foki-szigetekkel sem. Ha viszont sikerül behúzniuk a találkozót, egymás után negyedszer kvalifikálhatnák magukat a világbajnokságra, ami a kontinensről eddig csak Kamerunnak sikerült (1990–2002 között).

Az újonc párolgó esélyei – Tunézia–Mali

Az idei Afrika-kupa legnagyobb visszhangot keltő mérkőzésén Mali legyőzte Tunéziát, ez azonban nem jött össze az első vb-selejtezőjükön, hiszen Bamakóban is győzni tudtak a vendégek 1-0-ra. A meccs tragikus hőse a sérült Falaye Sackót helyettesítő ifjú középhátvéd, Moussa Sissako (Standard Liege) volt, hiszen előbb egy egészen banális öngólt passzolt saját hálójába, majd pár perccel később egy meggondolatlan mozdulatára kissé talán szigorúan piros lapot is kapott, hogy aztán könnyeivel küszködve hagyja el a pályát.

A több mint egy félidőt emberhátrányban játszó Mali így is veszélyesebb volt a meccs hátralévő részében, de akárcsak az Afrika-kupán, most sem tudta a fölényét gólokra váltani az évek óta szinte fizetés nélkül dolgozó Mohamed Magassouba csapata, így könnyen lehet, hogy a szövetségi kapitány napjai is meg vannak számlálva a nemzeti gárda kispadján.

A tunéziaiaknál is új szakember, Dzsalal Kadri mutatkozott be ezzel az idegenbeli győzelemmel, így nagy magabiztossággal várhatják a visszavágót annak ellenére is, hogy a védelemből Dylan Bronn, a támadósorból pedig Vahbi Khazri továbbra is hiányozni fognak sérüléseik miatt. A Fradi-légiós Ajsza Lajduni viszont továbbra is csapata egyik legjobbja, a nagy mezőnymunkája mellett egy remek passzával kis híján gólt rúgatott Dzsazirivel is az első mérkőzésen.

Hazai pályán több mint öt éve veretlen Tunézia tétmeccsen, ha a fiatal mali csapatnak nem jön össze a tuniszi bravúr, ötödik világbajnokságukat játszhatják majd Katarban, ahol decemberben már az Arab-kupán a döntőig jutottak.