Az európai színtérről álmodozik Ermedin Demirovic

Noha az FC Augsburg sosem kapott olyan kimagasló nemzetközi sajtóvisszhangot, mint jó néhány, hasonlóan rövid idő alatt nagy mélységből kiemelkedő magasságba jutott klub, pedig a bajor egyesület is megérdemelte volna. Miközben a XXI. századra épp egy harmadosztályú kieséssel fordultak rá és kezdhették meg a 2000–2001-es idényt a negyedik vonalban (BayernLiga), a 2011–2012-es kiírásban már a Bundesligában küzdöttek – történetük első élvonalbeli szezonjában. Innen aztán négy évbe telt, amíg a Markus Weinzierl irányította együttes európai kupaindulást jelentő helyen tudott végezni, sőt még az Európa-liga csoportköréből is továbbjutott. Bár kétségtelen, hogy azóta a csapat nem tudott még csak a felsőházban sem végezni, de idén reális esélye van erre, aminek egyik letéteményese a szezon előtt csapatkapitánnyá választott Ermedin Demirovic.

A bosnyák válogatott csatár története is arról szól, hogy mennyi akadályt kellett leküzdenie, hogy most úgy beszélhessünk róla, mint a német élvonal egyik meghatározó támadója.

A hamburgi születésű Demirovic 14 évesen a HSV ifjúsági együttesében futballozott, és semmi más vágya nem volt, minthogy élvonalbeli labdarúgó legyen. Azonban többször szembesült azzal a lesújtó véleménnyel az edzőitől és megfigyelőktől, hogy nem lesz belőle profi futballista. Hiába volt meg a tehetsége, a hozzáértők úgy gondolták, hogy túl lomha ahhoz, hogy magasabb szinten is képes legyen megállni a helyét.

„Az emberek akkoriban azt mondták, hogy veszélyes ebben a helyzetben kizárólag a futballra koncentrálnom. Azt tanácsolták, hogy hagyjam abba”

– idézte fel emlékeit a támadó.

A családi otthon melegsége sem volt meg számára, legalábbis akkor nem, mikor a sporteredményei által talán több dicséretet is kaphatott volna. Azonban édesapja inkább a kritikáival próbálta motiválni és még több munkára sarkallni. Ahogy Ermedin visszaemlékezik az egyik ilyen pillanatra, az mindent elárul. Elmondása szerint amikor egy mesterhármast szerzett és büszkén, kidüllesztett mellkassal ment haza, akkor az apja azonnal helyre tette egyetlen mondattal: „A játékod valójában elég visszafogott volt”.

De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az édesapja volt az, aki mindvégig támogatta az álmai kergetésében, s igyekezett az edzéseket illetően jó tanácsokkal ellátni. Ő biztatta, hogy tinédzser évei alatt tud a leginkább dolgozni a gyorsaságán, ami fejleszthető, akárcsak a robbanékonyság. Ermedin pedig elszánt volt, hogy bizonyítsa mindenkinek, hogy profi focista válhat belőle. Ugyan nagy szívfájdalom árán hagyta csak el szülővárosát és tíz év után a HSV-t, de tudta, hogy az RB Leipzignél kínálkozó lehetőség sokat segíthet számára, hogy eljusson a céljáig.

A lépés egyből segített abban is, hogy a bosnyák U16-os válogatottba meghívót kapjon, ahol épp olyan remekül alakult a sorsa, mint a lipcsei utánpótlásban. Termelte a gólokat és folyamatosan haladt a ranglétrán. A 2016–2017-es szezonban be is mutatkozhatott a negyedosztályú tartalékoknál, amit góllal ünnepelt meg. Időközben már az U19-es válogatottban is többször eredményes volt, de az RB Leipzig szakemberei a nem megfelelő gyorsaságára hivatkozva nem hitték, hogy megfelelne a legjobbak között, hiába volt egészen jó gólátlaga korosztályos szinten (82 mérkőzés, 41 találat).

Ennek ellenére felkeltette az akkor a spanyol élvonalban szereplő Deportivo Alavés érdeklődését. A baszk együttes le is igazolta Demirovicot, aki 2018 januárjában előbb a kupában, majd a bajnokságban is bemutatkozhatott. Azonban ezt követően mélypont következett pályafutásában, hiszen hat hónapot várt arra, hogy újra pályára léphessen, amit már – első kölcsönidőszakában – a Ligue 2-ben szereplő FC Sochaux-Montbéliard színeiben tehetett csak meg. A franciák fél év után lemondtak róla, a bosnyák támadó pedig a spanyol másodosztályú UD Almeríához került. Ezután az Alavés 2019 nyarán szerette volna, ha visszatér, s elfogadja, hogy ő harmadik opció a csatárposzton, de Demirovic nem akart a padon ülni. Ekkor aztán a régi, lipcsei ismeretségen keresztül jutott el a Peter Zeidler irányította FC St. Gallenbe, amely az ideális csapatválasztás volt számára.

A 2019–2020-as szezonban 28 svájci bajnoki 14 alkalommal volt eredményes, további hét találatot pedig előkészített.

A kiteljesedést jelentő idényt követően úgy döntött, hogy visszatér Németországba, ahol az SC Freiburg ajánlatára bólintott rá. Christian Streich vezetőedző azonban eleinte nagyon kevés lehetőséget biztosított neki, amit azzal indokolt, hogy Demirovicnak fel kell vennie a Bundesliga ritmusát. Mikor ez megtörtént, akkor a bosnyák támadó nagyban hozzájárult, hogy a baden-württembergiek győzelmi sorozatba kezdtek. Öt gól, hat assziszt és négy kiharcolt tizenegyes elég jó bemutatkozás volt tőle, de mégsem annyira jó, hogy a nagyra tartott szakembert meggyőzze. Ugyanis a második szezonjában fokozatosan csökkent a szerepe és a játékideje is, így 2022 nyarán úgy döntött ideje tovább állni. A következő állomáshelye az az FC Augsburg lett, amely ekkor már évek óta a kiesés elkerülése elleni harcban volt érdekelt a Bundesligában.

A 2022–2023-as idényben azonnal meghálálta Enrico Maassen bizalmát, remekül szolgálta a csapat érdekeit sokoldalúságával és boxon belüli jelenlétével. A nyolc gól, a négy assziszt és a két kiharcolt büntető csak a számok nyelvén mondja el teljesítményét, mert valójában a hozzáállása, a társak segítése és motiválása, a vezérré válása volt az, ami mindenkit magával ragadott. Ennek örömére kapta meg a csapatkapitányi karszalagot az idei szezon előtt, ami nagy felelősséget és terhet rakott rá, de Demirovic számára ez még nagyobb motivációt jelentett. Még többet próbál nyújtani és még jobban odateszi magát annak érdekében, hogy önmagáról is úgy gondolkodjon, mint aki megérdemli, hogy joggal van a kapitányi poszton.

Márpedig október közepe óta – amikor átvette az irányítást Jess Thorup – a bosnyák csatár még kiemelkedőbb teljesítményt nyújt. A dán szakember számára a téli szünet esélyt kínált, hogy finomhangolja a csapat játékát, melynek célja az volt, hogy a kapitány kerüljön minőségi lövőhelyzetbe, mert tudja, tőle remélheti leginkább a gólokat. Miközben a szezonátlagai alapján Demirovicnak 3,9 boxon belüli érintése van, 2024-ben ez a szám 5,1. Ezzel együtt a várható góljainak valamivel több 40 százalékát az idei naptári év tíz mérkőzése során hozta össze. A mérkőzés/gól mutatószáma pedig 0,5-ről 0,6-ra emelkedett, aminek köszönhetően már a góllövőlista élcsoportjában szerepel.

Természetesen a remek teljesítménye nem maradt észrevétlen, össze is boronálták több klubbal is, hiszen még csak a napokban lesz 26 éves. Azonban a szezon során előbb fel kell dolgoznia azt a csalódást, hogy a bosnyák válogatottal nem jutott ki az Eb-re, de klubszinten még harcolhat az európai szereplésért, ha a Bayer Leverkusen esélyeshez méltón begyűjtik a kupát. Ezek után a nyáron már elgondolkodhat a váltáson is, ha úgy alakul, de ennyire talán ne szaladjunk előre.

Kiemelt fotó: Sven Hoppe / DPA / Alamy Live News