Az Evertont valószínűtlenül jó védekezése tartja a vonal fölött
Miközben a pontlevonással sújtott Everton FC csak a 16. a Premier League-ben, Sean Dyche csapata az ötödik legkevesebb gólt kapta, és látványosan hatékony a labda elleni játéka. Ebben kulcsszerepet játszik a belső védőpáros, James Tarkowski és Jarrad Branthwaite. Utóbbi még csak 21 éves, de az összes topligát nézve a 23 év alatti futballisták közül övé a legjobb mutató a védekező párharcokban.
Sean Dyche tavaly januári kinevezése óta szintet lépett az Everton védekezése. Ugyan a csapat gyenge támadójátéka miatt idén is a tabella második felében ragadt, a labda elleni futball javulása biztató kilátást ad a szurkolók számára.
A csapat szereplése ellentmondásos, hiszen az ötödik legkevesebb gólt kapta (37-et, amennyit a negyedik helyezett Aston Villa), mégis 16. a Premier League-ben. A klubtól a liga nyereség- és fenntarthatósági szabályainak (PSR) megsértése miatt tíz pontot levontak, később enyhítették a döntést, és végül hat pontot vettek el. A szankció nélkül a liverpooli kék-fehérek a 13. helyet foglalnák el.
A nagyszerű csapatszintű védekezés egyik oszlopa, Jarrad Branthwaite 17 évesen mutatkozott be szülővárosa, Carlisle csapatában, a klub a negyedosztályban játszott ekkor. Mindössze kilenc League Two-mérkőzés volt a lábában, amikor megvásárolta a játékjogát az Everton. Carlo Ancelotti megnézte őt néhány felkészülési meccsen, majd a klub a fiatal védőt kikölcsönözte Blackburnbe. Rafa Benítez adott neki először lehetőséget tétmérkőzéseken az Evertonban a 2021–2022-es szezonban, majd újra kölcsönadták, ezúttal a PSV-nek. Branthwaite Ruud van Nistelrooy keze alá került.
A holland bajnokságban nagyszerűen játszott a PSV, BL-selejtezőt érő ezüstérmet szerzett. A hátvéd Van Nistelrooynál peremember volt a 2022–2023-as őszi szezonban, 11 tétmeccsen lépett pályára. Tavaly januártól kapott igazán bizalmat. Az idény során egyedül a labdaszerzéseket nézve (36) emelkedett ki, egyedül középső védőtársa, Armando Obispo teljesített nála jobban (39) a csapatban. A későbbi bajnok Feyenoord és az FC Groningen ellen gólt is szerzett.
Már akkor is megfigyelhető volt, hogy agresszíven védekezik, az ellenfél térfelére is átmerészkedik, rengeteg szerelési kísérlete van, és a labdával sem jön zavarba nyomás alatt.
Pontrúgásoknál egyértelműen a védelem oszlopa. A ballábas hosszú indításokkal már Eindhovenben is sűrűn próbálkozott (3,6 alkalommal 90 percenként), de akkor csak közepes hatásfokkal.
A tavaly nyári U21-es Európa-bajnokságot Anglia makulátlan mérleggel, kapott gól nélkül nyerte meg – Premier League-játékosokkal a soraiban. Branthwaite még a PSV keretének tagjaként érkezett az Eb-re, de tudta, hogy a torna után már Liverpoolban kell jelentkeznie. A kontinensbajnokságon egyetlen meccset kapott, a németek elleni csoportmérkőzést végigjátszotta. Majd visszatért az Evertonhoz, amely tavaly télen váltott edzőt.
Dyche-nak a kieséstől nagy nehezen megmenekülő együttesből kellett a 2023–2024-es idényben középcsapatot faragnia. Ehhez a védelmet is, de legfőképp a támadósort kellett megerősítenie, hiszen csapata szerezte a legkevesebb gólt az előző idényben a PL-ben. A meccsenkénti gólátlag (Frank Lampard Dyche-nál jóval gyengébb időszakát is figyelembe véve) a 0,9-et sem érte el úgy, hogy 44,9-es xG-re termelt 29 akciógólt a csapat.
A kölcsönből visszatérő és a 21 éven aluli csapatból a felnőttek közé irányított játékosok mellett igazából az Udineséből érkezett Betótól és a lisszaboni Sportingtól megszerzett Youssef Chermititől várhattak többet a szurkolók. A két középcsatárra 37 millió eurót költött a klub, ehhez képest összesen 32 meccset játszottak, és két gólt hoztak össze. A Villarrealtól kölcsönvett holland támadó, Arnaut Danjuma is mindössze 14 mérkőzésen lépett pályára. A klub legjobb „igazolásainak” végül a Leeds Unitedtől kölcsönvett Jack Harrison és Branthwaite bizonyultak.
Dyche-nak tehát a kiesést épphogy csak elkerült alapcsapattal kellett felvennie a küzdelmet, és mivel kiemelkedő képességű csatár híján vágott neki az idénynek, a csapatszintű védelmet kellett megszilárdítania.
Hogyan lett az Everton a liga egyik legjobban védekező csapata?
Öt nyári felkészülési meccséből az Everton négyet kapott gól nélkül játszott le. A James Tarkowski–Michael Keane belső védőpárosra számított Dyche, Branthwaite ekkor még kevés szerepet kapott. Hamar kikristályosodott, hogy a hét éve az Everton hátvédsorát erősítő Keane-t kell majd kiszorítania a kezdőből.
Miután a második fordulóban az Everton 4–0-ra kikapott az Aston Villától, Dyche a padra ültette Keane-t (a bajnokikon), és Branthwaite megkapta a bizonyítási lehetőséget. Azóta 30 PL-, FA-kupa- és ligakupa-meccsen kezdett, és az Everton megkérdőjelezhetetlen alapemberévé nőtte ki magát. Keane legfeljebb a ligakupában, vagy akkor kap szerepet, ha Dyche ötvédős felállást választ, esetleg sérült, eltiltott van a védősorban.
De hogyan lett az Everton az egyik legjobban védekező csapat, miközben a tabella hátsó részében találjuk? Dyche a hírek szerint igen megterhelő fizikai munkát követelt meg a keret tagjaitól a tavaly nyári felkészülés idején. A gyors átmenetekre, sok vertikális passzra és kevés labdabirtoklásra építő futballelképzelése ilyen alapozást igényelt. Belső pletykák szerint az edző azt tűzte ki célul, hogy az ő csapatának legyen a legjobb állóképessége a mezőnyben.
A tervezett elképzeléséhez fiatal, terhelhető játékosokra volt szüksége, mint a 24 éves Vitalij Mikolenko és Dwight McNeil, a 22 éves James Garner és Amadou Onana, vagy a 21 éves Branthwaite – és persze a nevével ellentétben koros, de elképesztő fizikai állapotban lévő Ashley Young.
Merész húzás volt, hogy Dyche 2023 nyarán ingyen megszerezte az Aston Villától a 38 éves védőt. Ámbár a jobbhátvéd Birminghamben folyamatosan játszott, egy kiesés elől menekülő PL-csapat általában nem az ilyen korú futballistákra vadászik. Az 52 éves tréner biztosra ment: Young 2003 és 2005 között a csapattársa volt a Watfordban, ismerte tehát a képességeit, és látta, hogy a szárnyvédőként és szélső középpályásként is használható játékos korához képest kivételes fizikai mutatókat produkál. Megkopott sebességét remek helyezkedéssel helyettesíti, és a védekező játékosok közül Tarkowski után övé a legjobb progresszív passzmutató (igaz, időnként szárnyvédőként játszva előnyben van a többiekhez képest).
Dyche támadásban a 4-4-2-ben és a 4-4-1-1-ben hisz, védekezésben viszont a 4-4-2-re alapoz. Ebben a felállásban Dyche arra törekszik, hogy az oldalvonalak felé kényszerítse az ellenfél támadásépítését, ebben az esetben a négyes középppályás és védőlánc elég széles ahhoz, hogy megakadályozza a támadók betörését a védők mögé. Egyúttal az is cél, hogy elejét vegye az egyik oldal túltöltésének, vagyis, hogy csapata a pozíciós játékban alulmaradjon.
Élő fal a kapu előtt
A csapatszintű védekezés sikerét talán ezzel a mutatóval lehet a legjobban szemléltetni: a riválisok várható góljainak száma az Everton ellen a harmadik legalacsonyabb a Premier League-ben. A kapuját veszélyeztető tavalyi 74,9-es npxG-t, vagyis a tizenegyesek nélkül számított nagy helyzetek arányát az Everton radikálisan csökkentette.
A most zajló idényben nyolc clean sheettel, kapott gól nélkül lehozott mérkőzéssel áll az Everton – a Manchester Cityvel holtversenyben –, egyedül az Arsenal (kilenc) előzi meg. Jelenleg az Arsenal, a Manchester City és a Liverpool után az Everton kapuját veszélyeztetik legkevesebbszer akcióból (set play) az ellenfelek, míg rögzített helyzetből a hetedik legalacsonyabb xG-mutatóval védekezik a csapat, ez is dicséretes mutató. A védekezést nagyban segíti a rutinos Jordan Pickford kapus, akinek a hatodik a legjobb a védési hatékonysága a bajnokságban.
A stratégia világos: direkt játék, rendkívül gyors átmenetekkel, kevés labdabirtoklással. Dyche ragaszkodik az elveihez: az Opta mérései szerint a Premier League-ben jelenleg az Everton passzol a legkevesebbet labdás fázisban (támadásonként 2,8-at) és a West Ham United után a liverpooliak juttatják előre leggyorsabban a labdát (1,9 m/s) a védőharmadból a támadóharmadba. Mindennek az a következménye, hogy még a Luton Town és a Burnley, vagyis az Everton mögött álló csapatok is a pálya nagyobb részét tartják ellenőrzésük alatt, mint Dyche-ék.
Dyche-nál aranyszabály, hogy a key scoring zone-t, vagyis a tizenhatos középső részét öt-hat játékosnak meg kell szállnia, amikor a labda bekerül a védekező harmadba. Az Everton hőtérképén, amit elkészített az Opta, tökéletesen látszik, hogy a csapat egyedül a pályának ezt a részét, a tizenhatos középső területét, és büntetőterület előterét kontrollálja leginkább a meccseken, a pálya többi zónáját átengedi az ellenfélnek.
Labda nélkül a tuti
A tréner úgy állította össze a csapatát, hogy nagyon magas legyen a nyomástűrő képessége, és senkinek se legyen problémája azzal, hogy a mérkőzések jelentős részében labda ellen kell játszani. Intő jel, egyben emlékeztető a játékosok számára, hogy azokon a PL-meccseken, amikor az Everton birtokolta nagyobb részben a labdát, döntetlent játszott (Sheffield United, Crystal Palace) vagy kikapott (Luton Town, West Ham United), és egyszer sem nyert.
Miközben a védekező harmadban kiemelkedően hatékony a csapat, a támadóharmadban az övé a legtöbb nagy helyzet rögzített játékhelyzet után, és a második legtöbb gól (100 helyzetből 7,9). Az Everton találatainak 30 százalékát szerzi szöglet vagy szabadrúgás után, ez a legmagasabb arány a ligában. Amikor a csapat Dyche alatt vezetést szerzett, egyszer sem kapott ki.
Milyen szerepet tölt be ebben a rendszerben Branthwaite? Az összes topligát figyelembe véve jelenleg ő a legjobb 23 év alatti játékos a védekező párharcokat tekintve.
Ez csupán egyetlen mutató, ám ha megnézzük a Squawka elemzését, amelyben 30 különböző mérőszám alapján rangsorolták a Premier League öt legjobban teljesítő védőjét, a levegőben és a földön megnyert párharcok adták a legtöbb pontot a sorrend kialakításakor.
Branthwaite-nek nagy szerepe van abban, hogy az Evertonnak ilyen stabil a védelme. Kihasználja magasságát (195 centiméter): 33 sikeres, tiszta szerelése, 107 tisztázása, 22 blokkja, 41 labdaszerzése volt eddig a szezonban, mindegyik mutatóban a második a házi rangsorban.
Tarkowskival, illetve a belső középpályásokkal, Garnerrel és Onanával valósággal megszállják a key scoring zone-t, amelyet Dyche a leginkább meg akar védeni labda nélküli fázisban. Az első számú csatár, Dominic Calwert-Lewin a második, Tarkowski pedig a harmadik legerősebb játékos jelenleg a légi párharcokban (Virgil van Dijk mögött), ez a légi fölény Branthwaite-tel kiegészülve stabilitást ad a rivális pontrúgásainál.
A klubnál Branthwaite 25 millió eurós becsült értékénél csak a balhátvéd Vitalij Mikolenkót (28 millió) és az 50 milliós védekező középpályást, Onanát tartják többre. Jellemző, hogy a védekezésért felelős szekcióból kerülnek ki az Everton legdrágább játékosai, miközben a világfutballban alapvetés, hogy a piacon a támadó játékosok a legdrágábbak.
A Transfermarkt cikkéből kiderül, hogy Carlo Ancelotti, aki korábban elsőkézből tapasztalhatta, mit tud a védő, rajta tartja a szemét Branthwaite-en. A portál azt írja, a Premier League élcsapatai közül több is figyeli.
Az Everton rendkívül magas szintű labda nélküli játéka – és a hatpontos levonás – miatt a csapat jelenleg öt pontra van a kiesőhelytől, ám a vérszegény támadójáték előrevetíti, hogy ha gyengül a csapatszintű védelem, akkor idén is remeghetnek a liverpooli szurkolók.
Kiemelt fotó: Getty Images
Szerző
