Az ezer tó országából érkezett Velence új tengerésze

A rutinos finn válogatott támadó éveken át hiába kereste a helyét a Bayer Leverkusenben, csak a „gyógyszergyáriaktól” való távozása után tudott hatékonyabban teljesíteni, és a súlyos sérülések sem kerülték el.

Korábban csak kölcsönben villogott

Az 1994-ben Finnország fővárosában, Helsinkiben Joel Julius Ilmari Pohjanpalo néven született játékos gyermekként még jégkorongozott, majd 12 évesen a HJK Helsinki akadémiájára került – immár labdarúgóként. Az első élvonalbeli szezonjában 28 meccs alatt 11 gólig jutott, miközben a 2012-es naptári esztendőt minden sorozatot figyelembe véve 42 találkozón 19 találattal zárta. Nem is volt csoda, hogy nem tudta őt megtartani a finn csapat, Pohjanpalo játékjogára 2013-ban lecsapott a Bayer Leverkusen, melynél csaknem egy évtizedet töltött. Eleinte a német másodosztályba került kölcsönben, az Aalen és a Fortuna Düsseldorf színeiben remélt több játéklehetőséget és fejlődést. Utóbbi alkalmazásában 11 góllal zárta a 2014-2015-ös idényt, azonban a rákövetkező szezonban mindössze kétszer volt eredményes.

Ennek ellenére az azt követő évadot a Leverkusennél töltötte, méghozzá remekül is kezdte, hiszen az első fordulóban a Borussia Mönchengladbach ellen egy perccel a becserélése után egyenlíteni tudott – végül 2–1-re kikaptak. Néhány héttel később a kispadról bizonyult nyerőembernek, Pohjanpalo 19 perc alatt szerzett mesterhármast a HSV elleni győzelemkor. Ezt követően többször is sérülés hátráltatta őt és még csereként sem tudott rendszeres játéklehetőséget követelni magának a szezon hátralévő részében. A 2016-2017-es kiírást 11 bajnokin hat góllal fejezte be. A következő szezonban egyetlen gólt szerzett, míg a 2018-2019-es idényt bokasérülése miatt teljes egészében kihagyta, csaknem 500 napot volt harcképtelen. A formája visszanyerése érdekében újból a másodosztályba irányították: eltöltött egy szezont a Hamburger SV, egyet pedig az Union Berlin alkalmazásában. Előbbinél kilenc, utóbbinál hat gólt jegyeztek fel a neve mellé.

Miután a Leverkusen a továbbiakban nem számolt vele, tavaly nyáron jó barátja, a velenceieket erősítő finn válogatott kapus Jesse Joronen javaslatára három évre szóló megállapodást kötött az olasz másodosztályú Veneziával.

Lassan lendült formába, megállíthatatlanná vált

Eleinte nem úgy tűnt, hogy az olasz másodosztályban kiemelkedő szereplő lehet belőle, bár a mutatott játékára a kezdetektől fogva sem lehetett panasz, kezdetben nem tudott eredményes lenni. Az első gólját a Cagliari ellen szerezte a negyedik fordulóban, a másodikkal pedig a Reggina hálóját terhelte november közepén – az első 12 pályára lépés alatt kétszer volt eredményes. Csapata sem sziporkázott ekkoriban, a Venezia a sorozatos vereségek miatt rendre a kiesőzóna közelében szerénykedett.

Remek formába lendült a Veneziában (Forrás: cloudfront.net)

Az Arancioneroverdi a hatmeccses nyeretlen szériája után négyből három meccset megnyert és egy döntetlent játszott, miközben a finn is egyre hatékonyabban teljesített. A 2022-es naptári esztendő utolsó két mérkőzésén egyaránt eredményes volt, de csapata a Perugiától kikapott, a Parmával döntetlent játszott. Az új esztendőt két 1–0-s vereséggel indították, majd a múlt hónap végén Pohjanpalo tizenegyesből vette be a Cittadella ketrecét az 1–1-re végződő bajnokin, hogy aztán győztes gólt szerezzen a Benevento vendégeként, majd két nélkülözhetetlen gólpasszal vegye ki a részét a SPAL 2–1-es legyőzéséből.

Amíg a Leverkusenben jobbára egyedüli középcsatárként foglalkoztatták, most a Venezia a kétcsatáros játékban szemlátomást jobban megy neki. Kezdetben a norvég Dennis Johnsen, az elmúlt két mérkőzésen Nicholas Pierini volt az ékpárja – utóbbi a legutolsó két meccsen betalált. Pohjanpalo feladata a felívelt labdák megtartása, mellyel kapura törhet vagy a társait szolgálhatja ki. Ennek eredményeként már a szezon felénél hat gólpassznál tart azok után, hogy 2013-tól, mióta elhagyta Finnországot, a mostani szezonig mindösszesen négy előkészítést jegyzett.

Amíg a Bundesliga játékstílusához és az elvárt agresszív letámadáshoz kevésbé tudott alkalmazkodni, addig a kötetlenebb olasz másodosztályban jobban megtalálja a helyét. Valószínűleg az 56-szoros finn válogatott támadó is belátta, hogy nem feltétlen egy topliga (legalábbis nem a német bajnokság) való neki, jelenlegi kenyéradójánál viszont még bőven lehet keresnivalója.

További kilátások

Legutóbbi két győzelmével a Venezia elmozdult a kiesőzónából, de csupán egyetlen ponttal előzi meg az osztályozós csapatokat. A bajnokság mezőny szokás szerint rendkívül szoros, a 13. helyen csupán hét pont a hátránya az utolsó rájátszás-helyekhez képest, melyet 14 forduló alatt még könnyedén le lehet dolgozni, amennyiben állandósítani tudják a mostani jó formát. Az egész csapat számára biztató lehet, hogy a támadójáték egyik legfontosabb szereplője remek formában teljesít, és meccsről meccsre élvezi a játékot.

Ha Pohjanpalo formája továbbra is kitart, akkor a Venezia még szép tavaszt élhet meg, és a bajnokság finisében akár még a feljutásért is harcolhat majd.

A csapat sikerességétől elvonatkoztatva az új velencei közönségkedvenc a következő szezontól akár egy kisebb Serie A-csapat érdeklődését is felkeltheti, amennyiben az eddig megszokott ütemben tudja szállítani a kanadai pontokat. Bár a Bundesligában annak idején nem tudott gyökereket verni magának, az elmúlt hetekben mutatott formája alapján abszolút nem tűnne lehetetlennek, hogy Olaszországban akár az első osztályban is megállja a helyét.

A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:



https://www.facebook.com/seriebmagyar/

Kiemelt kép: picenotime.it