Az ezredforduló felejthetetlen spanyol bajnoka

A Deportivo La Coruna 1995 és 2002 között hat jelentős spanyol címet is begyűjtött és két nemzetközi kupaelődöntőt játszott. Napjainkban leginkább az izgalmas velük kapcsolatban, hogy a csapat korábbi játékosa, a helyi származású Lucas Pérez még az átigazolási díját is finanszírozta, hogy visszatérhessen első osztályú csapatától a harmadik vonalban szereplő Deporhoz.

Az első kisebb sikerek és a visszaesés

A Spanyolország északkeleti csücskében található A Coruna városának labdarúgó-csapatát 1906-ban helyi gimnazisták alapították. A klub első elnöke az a José María Abalo volt, aki angliai tanulmányai után hazatérve társaival megismertette a sportágat. Két évtizeden át barátságos-mérkőzéseket játszottak helyi csapatokkal, majd 1929-ben csatlakoztak az újonnan alapított bajnoksághoz és a másodosztályba nyertek besorolást. A Depor az élvonalban az 1941-1942-es szezonban mutatkozott be, néhány évvel ezután adták át a csapat ma is használatos stadionját, a Riazort. Az első osztályban jobbára a mezőny második felében ért célba, az 1949-1950-es kiírást viszont a második helyen zárta, miután az argentin edző, Alejandro Scopelli több dél-amerikai játékost hozott magával, és a gárda csak egy ponttal maradt le a bajnok Atlético Madridtól az elképesztően szoros versengésben.

Ebben az időszakban a csapat kultikus játékosa a kapus Juan Acuna volt, aki 17 éves profi pályafutása egészében a klubot szolgálta, és négyszer hódította el a spanyol bajnokság legjobb kapusának járó Ricardo Zamora-trófeát. Az 1953-1954-es idényben a Depor színeiben debütált a felnőttek közt a későbbi aranylabdás Luis Suárez, míg a korábban a Real Madridban vitézkedő Pahino 1953 és 1956 között 46 gólt lőtt a csapat színeiben.

1957-ben a Depor kiesett az első osztályból, és hosszas ingázásba kezdett. Története során először az 1974-1975-ös idényben csak a harmadosztályban állhatott rajthoz, majd a 80-as években egy szezonra visszatért a harmadik vonalba, egyébként a másodosztály tagja volt. A klub az első osztálytól távol hatalmas adósságokat szedett össze, folyamatosan anyagi gondokkal küzdött.

A Deportivo La Coruna sikercsapata (Forrás: Football365)

Felemelkedés az 1990-es évektől

A problémák akkor kezdtek enyhülni, amikor a csapat némileg váratlanul, 1991-ben – közel két évtized távolmaradást követően – visszatért az első osztályba. A feljutást Arsenio Iglesias vezetésével érte el, aki akkoriban három különböző alkalommal is eltöltött három-három évet a Depor kispadján.

A Fran néven ismerté vált helyi közönségkedvenc, Francisco Javier González Pérez 1988-tól az egész pályafutása során a Depor mezét viselte, 435 pályára lépésével máig rekorder a klub történetében. Az 1990-es évek népszerű brazil csatárzsenije, Bebeto 1992 és 1996 között 150 mérkőzésen 100 gólt lőtt a kék-fehérek színeiben. Honfitársa, a védekező középpályás Mauro Silva vele együtt került a csapathoz és egészen 2005-ig maradt a galíciaiaknál. A kapus Francisco Liano az 1993-1994-es idényben 38 meccs alatt 18 gólt kapva lett az év hálóőre, négy éven át védte a Depor ketrecét.

Előbbi alkalommal azonos pontszámmal zártak, mint az FC Barcelona, a katalánok csak a jobb egymás elleni eredménnyel lettek bajnokok. 1995-ben a csapat megszerezte az első jelentősebb trófeáját a Király-kupa begyűjtésével, miután 2–1-re megnyerte a Valencia elleni döntőt a Bernabéuban. Ráadásul a spanyol Szuperkupát is elhódította, kettős győzelemmel, 5–1-es összesítéssel lépte le a bajnok Real Madridot. Eközben az első két UEFA-kupa-szereplés alkalmával egyaránt a nyolcaddöntő jelentette a végállomást: az Eintracht Frankfurt 2–0-s összesítéssel, majd a Borussia Dortmund hosszabbításban állította meg a Deport.

A rákövetkező idényben az Iglesiast váltó walesi John Toshack vezetésével a bajnokságban csupán kilencedikek lettek, a Kupagyőztesek Európa-kupájában viszont egészen az elődöntőig jutottak – a későbbi győztes Paris Saint-Germain két 1–0-s győzelemmel lépett tovább. 1997 tavaszán a Real, Barcelona páros mögött a harmadik helyen futott be a bajnokságban, majd két mérsékeltebb szezon (tizenkettedik és hatodik helyezés) után vette kezdetét az igazi sikerkorszak.

Bebeto (balra) és Mauro Silva (Forrás: ElDesmarque)

Az első bajnokcsapat

Utóbbi szezonban már az 1998-tól szolgáló Javier Irureta volt az együttes edzője. A baszk szakember hét év alatt 377 meccsen irányította a csapatot és soha nem látott sikerek köthetőek a nevéhez. 1999 nyarán szerződött a Deporhoz Roy Makaay, aki négy szezon alatt 96 találatot szorgoskodott össze. A holland gólvágó sok és annál fontosabb gólokat szerzett az 1999-2000-es bajnoki idény során, amikor 22 találattal járult hozzá a galíciai csapat történelmi bajnoki címéhez. A Depor a mérsékeltebb kezdés után a 12. fordulóban állt a bajnokság élére, és onnantól már nem is adta át az első helyét, még a januári hullámvölgy is belefért, amikor az egész hónapban csak egyetlen meccset nyert, végül a második Barcelonát öt ponttal megelőzve lett bajnok.

A brazil irányító középpályás, Djalminha tíz góllal jeleskedett. A 14-szeres válogatott karmester 1997 és 2004 között ugyancsak a csapatnál töltötte karrierje legjobb éveit. A bajnokcsapat kapusa a kameruni Jacques Songo’o volt, előtte a védelemben Manuel Pablo, Enrique Romero és a marokkói Noureddine Naybet egyaránt nélkülözhetetlen munkát végzett. Kiegészítő szereplőként az argentinokkal tavaly decemberben vb-címet nyerő Lionel Scaloni is tagja volt az együttesnek és fontos szereplővé válva egészen 2006-ig erősítette a galíciaiakat. A jugoszláv válogatott védekező középpályás, Szlavisa Jokanovics ezt az egyetlen szezont töltötte a csapatnál, távozott a Chelsea-hez, ugyancsak fontos szereplője volt a csapatrésznek. Akárcsak a már említett Mauro Silva vagy Fran, és a szintén a szezon előtt érkező Victor Sánchez.

Makaay mellett a csatársorban a legtöbbször a később három francia gólkirályi címet nyerő portugál Pauleta és az argentin „Turu” Flores szerepelt, mindketten nyolc gólig jutottak az akkori bajnokságban.

Djalminha nagyszerű éveket töltött a csapatnál (Forrás: El Espanol)

Második helyek, kupagyőzelmek, BL-szereplések

A következő két bajnoki szezonban a Depor egyaránt a második helyen zárt, mindkétszer hét-hét ponttal lemaradva a bajnok Real Madrid, illetve a Valencia mögött. A kék-fehérek kiegészültek két későbbi meghatározó szereplővel: a Mallorcától igazolt Diego Tristán 2006-ig 111 gólt lőtt az együttesben (a második szezonjában 21 góllal a bajnokság legeredményesebb játékosa lett), míg a támadó középpályás Juan Carlos Valerón egészen 2013-ig a csapat szolgálatában állt. Fantasztikus párost alkottak. Továbbá ekkor igazolt a csapathoz például az új első számú kapus José Francisco Molina és a fáradhatatlan védekező középpályás Aldo Duscher is.

A 2000-2001-es szezonban először próbálhatta ki magát a Depor a Bajnokok Ligájában, és mindkét csoportkörben megnyerte a csoportját, olyan csapatokat kiejtve, mint a Juventus, az AC Milan vagy a Paris Saint-Germain. Végül egy másik akkor virágzó együttes, a Leeds United állította meg a galíciaiakat a legjobb nyolc között, miután a 3–0-s angliai vereség után hazai környezetben csak 2–0-ra tudtak nyerni.

Egy évvel később ugyancsak a negyeddöntő jelentette a végállomást, miután az első csoportkörben a Manchester Unitedet, a másodikban az Arsenalt és a Juventus előzték meg. A negyeddöntőben viszont a „vörös ördögök” visszavágtak és 5–2-es összesítéssel továbbmentek. Ugyanakkor 2002-ben a Király-kupa megnyerésével egy újabb trófeát gyűjtött be: a fináléban idegenben győzte le a „galaktikus” Real Madridot 2–1-re. Tristán mellett a csapatot akkoriban kilenc éven erősítő középpályás, Sergio volt eredményes. Bónuszként a Szuperkupát is elhódította a Valencia elleni két diadallal.

A nagy páros: Diego Tristán (balra) és Juan Carlos Valerón (Forrás: ElDesmarque)

A két második helyet két harmadik helyezés követte a spanyol pontvadászatban: a 2003-2004-es idény végén egyetlen ponttal előzte meg őket a második Barca, és hattal a végső győztes Valencia.

Tristánék bajnoki harmadik helyezettként selejtezőt játszottak, melyet a Rosenborg legyőzésével sikeresen teljesítettek. A csoportkörből az AS Monaco mögött jutottak tovább a második helyen, jobb egymás elleni eredménnyel megelőzve a PSV Eindhovent. Ez volt az első alkalom, hogy nem rendeztek második csoportkört, hanem a legjobb 16 között egyenes kieséses szakaszban folytatódott a küzdelem. A nyolcaddöntőben a Juventust két 1–0-s sikerrel búcsúztatta, majd az AC Milan ellen az első meccsen Walter Pandiani góljával hiába szerzett korán vezetést a Depor, 4–1-re kikapott a San Siróban. Bizonyára nem sokan gondolták volna, hogy a csapat a visszavágón egyáltalán veszélyeztetheti a világsztárokat felvonultató Rossoneri továbbjutását, 2004. április 7-én azonban a csapat történelmet írt és 4–0-ra kiütötte a Milant. Pandiani és Valerón mellett Albert Luque is betalált már az első félidőben, a hajrában pedig Fran adta meg a kegyelemdöfést. A döntőbe jutás azonban nem sikerült, mert az elődöntőben a későbbi győztes FC Porto egy tizenegyesgóllal 1–0-ra megnyerte a párharcot, Derlei találata döntött a Riazorban.

A 2004-2005-ös idényben a bajnokságban már csak a nyolcadik helyen végzett a csapat, a Bajnokok Ligájától pedig a csoportkör végeztével nyeretlenül, rúgott gól nélkül búcsúzott. Az idény végén Irureta távozott, a következő két szezonban Joaquín Caparrós vezetésével a középmezőnyben értek célba, majd szép lassan egyre lejjebb csúsztak.

A lejtőn lefelé

A Depor utoljára a 2008-2009-es UEFA-kupa-kiírásban szerepelt a nemzetközi porondon, majd a lejtmenet folytatása után már a bennmaradásra is képtelen volt. Miután ismét egyre rosszabbá váltak a csapat anyagi lehetőségei, a 2010-es években ingázásba kezdett: a kiesés után azonnal visszatért, majd még egyszer megismétlődött ugyanez. 2014-től 2018-ig négy szezont töltött el újból az élvonalban, háromszor még az utolsó bennmaradó helyek egyikét elcsípve meghosszabbította a tagságát, 2018-ban viszont kiesett a LaLigából.

Az ezt követő idényben közel járt a visszatéréshez, ám a másodosztályú rájátszás döntőjét az első mérkőzés 2–0-s megnyerése ellenére elveszítette a Mallorcával szemben. A 2019-2020-as szezonban kiesett a második vonalból, az elmúlt idényben pedig képtelen volt kiharcolni a visszajutást, így maradt a jelenlegi idényre is az országos harmadik vonalban.

A Málaga történetéhez hasonlóan a silány jelen ellenére a múltbeli dicsőségeket semmi nem homályosíthatja el, egyelőre azonban A Corunában csak álom lehet egy hasonló sikercsapat.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: Peakpx