Az FA-kupa amatőr óriásölője helyett stabil EFL-klub lenne a Sutton United

A Sutton United Football Club 1898. március 5-én alakult meg a két helyi ifjúsági csapat, a Sutton Association és a Sutton Guild Rovers egyesülésével, melynek elöljárói a helyi Robin Hood Hotelben tartott találkozón jutottak egyezségre. A klub több mint egy évtized után döntött úgy, hogy felnőtt szinten is szeretne részt venni az angol labdarúgás vérkeringésében, s még tíz esztendő eltelt, mire először szerepeltek is a londoni Athenian League-ben.

A történelem fontos pontjai

A kezdeti középszerűség után 1928-ban bajnoki címet ünnepelhettek, majd a második világháború után egy évvel, 1946-ban újfent övék lett az első hely. 1958-ban megint felértek a csúcsra, majd az 1963-as átszervezést követően négy évvel ismét ők lettek a bajnokok a manapság a hetedosztálynak megfelelő ligában. Az 1984-es siker után még nem, de egy évvel később már adott volt minden, hogy szintet lépjenek. A következő majd három évtizedben többször is kiestek, illetve feljutottak, 1999-ben és 2011-ben lettek újfent bajnokok az Isthmian Premier Division-ben.

A valamivel több mint egy évtizeddel ezelőtti feljutást követően az első öt év egy szezont leszámítva az újbóli osztályváltás reményében telt, s 2016-ban ez meg is valósult. A National League South első helyével megváltották jegyüket a legmagasabb nem profi ligába, az ötödosztályba. A National League-ben már kicsit kiszámíthatatlanabb eredmények jellemezték a gárdát, mert a bronzérmes idényre jutott a koronavírusos szezon során egy 15. hely is, de a 2020-21-es idényben végül ismét ellenállhatatlanok voltak és kivívták a profi szintre lépés lehetőségét.

A bajnoki cím ünneplése 2016-ban a National League South-ban (Forrás: wandsworthguardian.co.uk)

A kupában érték el a szép (rész)sikereket

Az FA-kupában a második világháború előtt egyszer sem élték túl a selejtezőkört. Ezután mindig az első kör jelentette a végállomást, viszont eljött 1969, és egy olyan szereplés, amivel többször is ott voltak a címlapon. A főtábla első körében a Dagenham FC otthonában tudtak 1–0-ra győzni, majd a Barnet FC következett, akiket szintén idegenben búcsúztattak (0–2). A harmadik fordulóban a Hillingdon Borough otthonában gól nélküli döntetlent követően odahaza sima 4–1, és már a legjobb 32 közt találkozhattunk a Sutton United nevével. Ekkor aztán először fogadhattak valakit hazai környezetben, s nem kisebb név utazott a Gander Green Lane-re, mint a Leeds United. Az akkori idők egyik legjobb csapata persze könnyedén ütötte ki őket, de így is máig ezen a találkozón jegyezték fel a legtöbb nézőt a klub történetében, közel 14 ezren voltak kíváncsiak Don Revie csapatára.

Aztán az 1987-88-as kiírásban ismét sikerült nagyot alakítaniuk. Ekkor az Aldershot FC 3–0-s legyőzése indította be a menetelést, majd jött a Peterborough United elleni idegenbeli győzelem (1–3). A harmadik körben pedig a Middlesbrough látogatott el hozzájuk, s nem is tudott nyerni, de a visszavágón már 1–0 arányban mégiscsak az akkor másodosztályú klub diadalmaskodott.

Egy évet kell csak előremenni, hogy ismét sikeres szereplésről emlékezhessünk meg a Sutton United kapcsán. A Dagenham FC ezúttal egy négyest kapott odahaza (0–4), majd az Aylesbury United elleni 0–1 következett. Aztán az élvonalban szereplő, két évvel korábbi győztes Coventry City ellen összejött egy történelmi siker a Gander Green Lane közönsége előtt (2–1). A végállomást a negyedik fordulóban a Norwich City jelentette.

Az 1993-94-es idényben a Colchester United otthonában győztek 4–3-ra, majd a Torquay United ellen is idegenben diadalmaskodtak (0–1), ám a második vonalbeli Notts County már túl nagy falat volt, hiába vezettek is a Meadow Lane-en.

Aztán egészen 2016-ig ugrunk előre, és ekkor már az ötödosztály újoncaként vágtak neki a sorozatnak. A hatodik ligás Dartford FC elleni 3–6 inkább gólgazdag volt, mint reménykeltő, de a League Two-ban szereplő Cheltenham Town kiejtése már sokkal izgalmasabb volt (2–1). A harmadik körben a League One-ba feljutó AFC Wimbledon otthonában is sikerült nyerni 3–1 arányban, ez már nagyot szólt, és ezt követően még a Leeds Unitedet is sikerült elkapniuk odahaza (1–0). Ez, azaz a legjobb tizenhat közé jutás új klubcsúcsot jelentett, korábban – ahogy említettük, 1969-ben – egyszer jártak a harminckettő közt, és akkor ott elvéreztek. A legjobb tizenhat között a későbbi győztes Arsenal már nyerni tudott a Gander Green Lane-en, de így is hatalmas skalpokat gyűjtött be a Sutton United.

Idén a feljutás révén kipróbálhatták magukat a Ligakupában is, ami már az első körben véget is ért számukra, viszont a harmadik és negyedik ligás csapatoknak, illetve a Premier League-klubok U21-es gárdáinak kialakított EFL Trophy során ugyancsak megvillantották az oroszlánkarmaikat. A Portsmouth, az AFC Wimbledon és a Crystal Palace U21 alkotta négyesben kilenc ponttal zártak, majd tizenegyesekkel vívták ki a továbbjutást a Stevenage ellen az első egyenes kieséses körben. Jött egy hazai siker a Colchester United ellen, majd a negyeddöntőben a Harrogate Townt múlták felül, hogy aztán az elődöntőben a League One-ból a másodosztályba feljutó Wigan Athleticet ejtsék ki idegenben, egy tizenegyes-párbajt követően. A döntőre a Wembley-ben került sor több mint harmincezer néző előtt, és bár a ráadás perceiben is még vezettek 2–1-re a Rotherham United ellen, a „molnárok” végül hosszabbításra mentették a meccset, és ott be is húzták a sikert. Ettől függetlenül első próbálkozásra így is hatalmas menetelés volt ez a Suttontól.

A közelmúlt és a jövő céljai

Az együttes vezetőedzője, Matt Gray 2019-ben érkezett a csapathoz. A csaknem pályakezdő edző 12 éve felhagyott a labdarúgással, s több helyen is megfordult a negyed- és ötödosztályban asszisztensként, illetve egy rövid ideig megbízott vezetőedzőként is dolgozott. Mielőtt kinevezték, nem ő tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, de mégis befutott, és a klubvezetőség választásával kapcsolatosan Bruce Elliott elnök így nyilatkozott:

„Anélkül, hogy hirdetni kellett volna a posztot, számos jelentkező érkezett, ex-Premier League-játékosoktól a tapasztalt, valamint a feltörekvő fiatal menedzserekig. Matt nagyon is lenyűgözte az igazgatóságot a pozíció betöltésére irányuló vágyával és lelkesedésével, valamint tudásával a játékról és a játékosokról, akik ezen a szinten szerepelnek. Új ötleteket, friss energiát és lelkesedést fog hozni, amely a Sutton United FC-t oly sok szezon óta fémjelzi.”

Gray ambiciózus karakter, amire szükség is volt, mert Paul Doswell örökébe lépni senkinek sem lett volna egyszerű, hiszen 11 évig volt a Sutton edzője. Azonban az új mester tudta, mit akar elérni, s azt is, hogy azt miként tudja elérni. Jason Goodliffe lett az asszisztensedzője, aki hozzá hasonlóan nagyon jól ismerte a negyed- és ötödosztály játékosait, és nagyban be tudott segíteni a megfigyelésbe, a scoutingba is, hiszen egykoron ilyen munkát is végzett.

Matt Gray (előrébb) és Jason Goodliffe között egyértelműen megvan az összhang (Forrás: Getty Images)

A keret összeállítására azonban nem volt érdemi lehetőségük, mert a koronavírus miatt megszakított szezon során – a beszámolók szerint – csak a 12. legmagasabb költségvetéssel rendelkezett a klub. Ügyes megoldásokkal mégis tudtak jó játékosokat igazolni, szereztek meg kiemelkedő tehetségeket az alacsonyabb ligákból. A profi körülmények adottak voltak, de az első szezon mégis kellett ahhoz, hogy összeszokjanak. És ebben a helyiekkel való kapcsolat is fontos szerepet játszott, a vezetőedző erre nagy hangsúlyt is fektetett, hogy a szurkolók érezzék, hogy a játékosok közülük valók.

„A legkevesebb, amit a játékosok tehetnek, hogy bemennek a bárba és szóba elegyednek a szurkolókkal a meccs után. Szeretném, ha a szurkolók és a csapat közt meglenne ez a szoros kapocs. Nem akarom, hogy a játékosok a meccsek után egyenesen hazamenjenek. Ez rendkívül fontos, és a játékosok, illetve a személyzet minden hazai meccs után a törzshelyen találkozik azokkal, akik végig támogatnak bennünket a szezon során.”

A vezetőség a stabil bennmaradást szabta meg elvárásként, ezt a csapat egy jó kezdéssel hamar meghaladta. Folyamatosan jöttek a sikerek, ez pedig csak egyre éhesebbé tette őket, és végül a bajnoki címig meg sem álltak. Az egyetlen hibapont csupán az volt, hogy a szurkolók szinte semmit sem láthattak belőle a helyszínen. Mindössze három hazai összecsapásukon voltak nézők, de abból az egyik az utolsó előtti forduló volt, amikor megkapták a bajnoknak járó trófeát, és megkezdődhetett az ünneplés.

A bennmaradás kiharcolása volt a cél, a bajnoki cím lett a végállomás (Forrás: Twitter / Sutton United FC)

A feljutás hatalmas öröme mámorító volt, ám rögtön lehangoló is lett, amikor azzal szembesült a klub, hogy több mint félmillió fontjába fog kerülni, hogy a megfeleljen a pálya az EFL szabályainak. A költségek nagyon magasak voltak, viszont jól tudták, hogy bevételek terén is magasabb számokkal kalkulálhatnak a League Two-ban, de azt is látták, hogy arra, hogy kigazdálkodják a kiadásokat, egy szezon nem lesz elég. Így a megszokott bennmaradás nem csak azért volt cél, mert természetes cél mindenkinél, hogy minél magasabb szinten szeretne szerepelni, hanem a klub pénzügyi kilátásait is nagyban meghatározta.

Az idei szezonban a legalacsonyabb költségvetéssel vágtak neki a negyedosztálynak, és talán nem túlzás azt állítani, hogy senki nem várt tőlük nagy dolgokat. Az első négy hazai meccsüket nem is tudták otthon megvívni, ami tovább nehezítette a helyzetüket, de Gray fiai ezzel mit sem törődtek, mert ebből hármat is megnyerve ismét remek rajtot vettek. Az edző 50 pontos elképzelései már február elején megvalósultak, amikor újabb álmok jelentek meg a horizonton. Most, három fordulóval a szezon vége előtt a hetedik, rájátszást jelentő pozícióban áll a csapat, és cseppet sem lenne alaptalan, ha ott lennének a play-off-ban, onnantól kezdve pedig bármi megtörténhet.

Borítókép: Grimsby Telegraph