Az FTC otthon van az Európa-ligában

A magyar rekordbajnok évek óta építi magát, a ferencvárosi klubmodell alapvető célját voltaképpen már régen elérte azzal, hogy állandósította a nemzetközi jelenlétét. Az első években a csoportkörös részvétel már önmagában extázist okozott a szurkolóknak, hiszen amióta az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) bevezette a csoportküzdelmeket – 1992-ben a Bajnokok Ligájában, majd 2004-től kezdve az UEFA-kupában (e sorozat neve 2009-től Európa-liga) – 2019-ig, tehát 27 év alatt csupán kétszer sikerült kvalifikálnia. A 2010-es évtized végére az emlékezetes 1995-ös BL-szereplés azonban már rég történelem, de a 2004-es UEFA-kupa-kaland is a klubhistória egy szép emlékű fejezete maradt csupán; miközben a Fradi család a klub gazdasági lehetőségeihez és céljaihoz mérten akkor már évek óta egy új sikerkorszak eljövetelét várta türelmetlenül.

A zöld-fehérek a 2018–2019-es szezon óta megszakítás nélkül nyerik a magyar bajnokságot, és azóta rendre ott is vannak a nemzetközi kupákban (többnyire az Európa-ligában), az igazi áttörés azonban eleddig váratott magára. A hőn áhított BL-szereplés csupán 2020-ban jött össze, míg 2023-ban csak a Konferencia-liga maradt a Fradinak, a felettébb kínos feröeri KÍ elleni 0–3-as zakót követően. Az elmúlt évek tapasztalata alapján bátran állíthatjuk, hogy e két „kivételes” eset egy-egy pozitív és negatív kilengés volt, a Ferencvárosnak a Bajnokok Ligája egyelőre túl nagy falatnak tűnik, a Kl-nél viszont kétségtelenül többre hivatott. Noha a klubvezetés mindig a BL-t hajszolja, a Fradi számára egyelőre az Európa-liga a realitás.

Az eddigi legkiemelkedőbb El-eredménysort a 2022–2023-as kiírásban produkálta a csapat, még Sztanyiszlav Csercseszov irányításával, amikor a bravúros csoportgyőzelem után egyből a legjobb 16 közé jutott – ott azonban Xabi Alonso Bayer Leverkusene ellen esélye sem volt. Tavaly a megreformált sorozat alapszakaszának 17. helyén zárt, de a legjobb 32 között a cseh Viktoria Plzen 3–1-es összesítéssel búcsúztatta.

És hát pont az lenne a cél, hogy egy ilyen párharcban a Fradi végre esélyes legyen. A Leverkusen nyilvánvalóan más szintet képvisel, a plzeni gárda viszont pontosan a zöldek súlycsoportja volna, hiszen egy régiós rivális, hasonló büdzsével. A csehek azonban több szempontból is előrébb járnak, ugyanis 2011 óta rendszeres résztvevői valamely európai kupasorozatnak (ez idő alatt négyszer is megjárták a Bajnokok Ligáját), ráadásul sokkal inkább hazai játékosokra építenek – egy igazi kelet-közép európai mintaklub, amilyen az FTC is lenni szeretne.

A sorsolás szeszélye az őszi alapszakasz első fordulójában újfent összehozta a két csapatot, az El-nyitányon a Ferencváros fogadta a Viktoria Plzent, így e párosítás ideális szintfelmérőnek tűnt – és egy remek esélynek a revansra. A mérkőzés forgatókönyve azonban nem a magyarok elképzelése szerint indult: az első félidőben a csehek szereztek vezetést, majd Cebrail Makreckis kiállítása után emberhátrányba került a Fradi. Robbie Keane csapata azonban nem adta fel, tíz emberrel is meccsben maradt, és a 94. percben Alekszandar Pesics révén megmentett egy pontot; és legalábbis nem égett le a rajtnál.

Olyannyira nem, hogy következő három fordulóban egyaránt nyerni tudott! Először Genkben (1–0), aztán Salzburgban (3–2) majd itthon a Ludogorec ellen is (3–1). Bár már a belgiumi skalp ténye is imponált, az RB Salzburg elleni diadal egy egészen pazar alakítás volt. A félidőben még az osztrákok vezettek 1–0-ra, a Fradi a második játékrész elején azonban nyolc perc alatt fordított 3–1-re, ami idegenben egy magyar csapattól finoman szólva sem megszokott nemzetközi szinten, de egyébként sem mindennapos jelenség a topfutball egészét tekintve sem. A bolgárok elleni hazai győzelem ezek után kötelező ujjgyakorlat volt; nem úgy a múlt heti bravúrpont a klasszisoktól hemzsegő Fenerbahce otthonában (1–1)!

A Fradi így jelenleg veretlenül, 11 ponttal áll az alapszakasz hatodik helyén, a rendkívül szoros tabellán mindössze egyetlen ponttal lemaradva az éllovas Olympique Lyon, FC Midtjylland, Aston Villa triótól. Az előző kiírásban 10 pont szükségeltetett a továbbjutáshoz (a Fradi akkor 12-t szerzett), ami bár matematikailag még nem dőlt el, igencsak valószínűnek tűnik. A hátralévő három mérkőzés a sorsolás pillanatában még sokkal ijesztőbbnek tűnt, de persze így sem lesz sétagalopp. Legelébb a pocsék szezonrajtját még mindig nyögő, szebb napokat látott, eddig egyetlen pontot elcsípő Rangers FC érkezik a Groupama Arénába a jövő héten. A januári folytatásban aztán a szintén nem élete szezonját futó Panathinaikoszt fogadja az FTC, majd a Nottingham Forrest otthonában zárja az alapszakaszt.

Ha az angliai vizit során nem is, a két hazai mérkőzésén feltétlenül esélyes legalább egy pontra, de ha úgy játszik, ahogy eddig, akkor akár a City Groundon is. Robbie Keane Fradija ugyanis úgy fest szintet lépett, amit nem pusztán az eredmények mutatnak. Olybá tűnik, a csapat végre tényleg megérett a nemzetközi középmezőnyben való versenyképességre, van tartása, stabilitása, szerkezeti alapjai. Felkészülten, jól komponáltan, ellenfélre szabott meccstervvel lép pályára és ahhoz tartani is képes magát. A korábbiaknál egyértelműen jobban működik a labdás játéka, és az átmenetek is egész jól tudnak kinézni – persze ebben bőven van még hova fejlődnie. A csapat fizikálisan már-már a rebrovi időket idézi, progresszivitásban és a támadójátékot tekintve felül is múlja azt – igaz az ukrán mester idejében a védekezés magasabb szinten volt – hiszen minden arra épült.

Ez a teljesítmény ráadásul a számok alapján sem légből kapott. A Fradi 7,6 xG-re szerzett kilenc gólt, miközben 5,1 xGA-ra kapott ötöt; a +2,5-ös xG-differencia a mezőny első harmadába sorolja a csapatot – vagyis oda, ahol eleve tartózkodik. Emellett a labda ellen is kifejezetten hatékonyak a zöldek. Magas intenzitással mennek rá az ellenfélre, rengeteg párharcot vállalnak, az UEFA adatai szerint egyenesen a legtöbb szerelést (95) hozzák az egész sorozatban, és a tisztázások számában is a dobogón vannak. Ennek megfelelően többnyire alacsony minőségű lövéseket engednek csak, amiből mindössze 3,7 xGoT jött össze – vagyis Dibusz Dénes némileg alul teljesít, hiszen ötször kapitulált.

Az FTC labdával azért még kevésbé képes kontrollálni a játékot, átlagban 45% körüli birtoklással, kevés passzal és viszonylag alacsony, 81%-os hatékonysággal dolgozik. Mindez hűen tükrözi a filozófiát: direkt, gyors, vertikális futball, ami nem a felépített pozíciós dominanciáról szól, hanem arról, hogy a csapat rövid idő alatt érjen el a kapuig. A beadások száma és hatékonysága is csalóka, mert bár a zöld-fehérek összességében nem túl erősek ezekben, a kevés jó kísérletük kifejezetten veszélyes, és a pontrúgásaikban is igen nagy a potenciál. A kapura lövések mennyisége és minősége továbbra sem kiemelkedő, de a csapat jól gazdálkodik a helyzeteivel, és ha egyszer megszerzi a vezetést, onnantól ritkán engedi ki a kezéből a meccset.

Ebből is látszik, hogy a szokásos nyári játékoskeringő után ezúttal jóval zökkenőmentesebb és sikeresebb volt a csapatépítés, és (a nemzetközi porondot tekintve) sokkal jobban működik a rotációs rendszer is. Keane nemcsak mély kerettel dolgozhat, de idén a minőségre sem lehet sok panasza. Az új igazolások közül a belga középhátvéd, Toon Raemaekers, a középpályán az immár válogatott Ötvös Bence, az ír nyolcas, Callum O’Dowda, az izraeli Gabi Kanichowsky, a Puskás Akadémiától átigazolt svéd állampolgárságú Jonathan Levi, a brazil Cadu és a nigériai támadó, Bamidele Yusuf is meghatározó játékossá lett.

Tóth Alex hétről-hétre lenyűgözőbb, a klubszezonban 21 gólnál (ezen felül öt meccsen öt gól a válogatottban) tartó Varga Barnabásról nem is szólva – de voltaképpen bárkit említhetnénk, ebben a Fradiban mindenki képes ellátni a feladatát. Egyvalakit mégis érdemes külön is kiemelni. A januárban a Werder Brementől kölcsönvett, korábban a Liverpool színeiben BL-győztes Naby Keita bár „szenzációként” érkezett, sokáig nagyobb volt a füstje, mint a lángja – és csak elvétve mutatott valami tündöklőt a tehetségéből. Ezen a kupaőszön viszont végre a nevéhez méltón szerepel a guineai és a középpálya tengelyében a Fradi oszlopa az El-meccseken. Nagy kérdés sikerül-e majd megtartani őt, mert év végén elméletileg vissza kell térnie Brémába. Kubatov Gábor klubelnök azt nyilatkozta erről, hogy Keita kivásárlási ára nem okozhat gondot a Fradinak, a fizetése azonban olyan nagyságrendű, amennyit eddig soha senki sem keresett a Ferencváros történetében (a 30 éves légiós bérének jelentős részét most is a Werder állja). Így minden azon múlik, meg tudnak-e vele egyezni egy alacsonyabb összegben. Keita mára egyértelműen beilleszkedett, imádja Budapestet is, szóval a dolog talán nem reménytelen.

Mint ahogy a Fradi kilátásai sem. Ha a zöld-fehérek tudják tartani ezt a színvonalat, akkor a közvetlen 16 közé jutás is simán összejöhet – ahhoz az első nyolc között kellene maradni a tabellán. A top 24 elérése viszont semmikép sem okozhat gondot, az viszont plusz két meccset jelent februárban. Az egyenes kieséses szakasz már egy újabb kihívás lesz, de Robbie Keane csapatának az eddig mutatott teljesítménye alapján nincs mitől tartania. Emelt fővel a playoff bármely szakaszában ki lehet esni, miközben ideális esetben egyetlen párharc abszolválásával akár a negyeddöntő is elérhető – de a lényeg egyelőre nem a tavaszi eredményesség, hanem a stabil és megingathatatlan versenyképesség. Márpedig a Fradi idén még sosem mondott csütörtököt az El-ben. A szólás bedőlt, a veretlenség áll.

Borítókép: Ferencváros X

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.