Az idei a legjobb Liverpool, amit Jürgen Klopp valaha irányított?

A pályán nyújtott teljesítmény értékelése kapcsán azokat a főbb hagyományos, illetve haladó statisztikai mutatókat tekintjük át, amelyek lehetővé teszik számunkra az eredmények viszonylag objektív mérőszámokkal történő alátámasztását. Az elemzés keretében felhasznált megalapozó paraméterek túlnyomó többsége az Understat adatbázisából származik, de az FBref weboldalon található indexek közül is felhasználtunk néhányat (pl. kaput találó lövések száma) a téma még alaposabb analizálása érdekében. Az adatok kizárólag a PL-mérkőzésekre vonatkoznak, és kivétel nélkül 90 percre vetítve értelmezendőek, ezáltal megteremtve a reális összehasonlításhoz szükséges közös nevező meglétét. A 2015-16-os szezonban értelemszerűen azt a 30 mérkőzést vettük számításba, amelyen már a német edző vezényelte a csapatot, míg a jelenleg is zajló idényben a 29. forduló, vagyis az Arsenal ellen lejátszott meccs után húztuk meg a határt.

MINDEN KEZDET NEHÉZ

Klopp első próbatétele egy Tottenham elleni összecsapás volt. Az akkor még Mauricio Pochettino irányította Spurs elleni idegenbeli találkozón egy 0–0-t sikerült összehozni, ami igencsak vállalható eredménynek számított, főleg akkor, ha megnézzük, milyen kezdővel álltak ki a Mersey-partiak: Mignolet, Moreno, Sakho, Skrtel, Clyne, Can, Lucas, Milner, Coutinho, Lallana, Origi... A cserepad még ennél is sokkolóbb, ugyanis a Bogdán, Touré, Sinclair, Teixeira, Allen, Ibe, Randall névsor közül valószínűleg nem sokan kerülnének be az együttes jelenlegi keretébe, ha egyáltalán bárki odaférne.

A meglehetősen szűk, és javarészt természetesen a Rodgers által összerakott keret ellenére végül olyan szezont tudott zárni a csapat, amire előzetesen talán nem sokan számítottak. A bajnokságot ugyan a 8. helyen zárták, de a Ligakupa fináléjában a Manchester City (1–1-es rendes játékidőt követően elveszített tizenegyes-párbaj), az Európa-liga döntőjében pedig a Sevilla (1–3) ellen sem múlott sokon, hogy rögtön az első nekifutásra kupával indítsa Klopp a liverpooli megbízatását.

A kezdés tehát abszolút bizakodásra adhatott okot a „vörösök” szimpatizánsainak, és nagyon úgy tűnt, hogy a „We have to change from doubters to believers” (kétkedőkből hívőkké kell válnunk) nyilatkozata nem alaptalanul hangzott el a bemutatkozó interjú során. Szóval nézzünk is alaposan a támadójátékot leíró számok mögé és vázoljuk fel azt az ívet, ami a német tréner regnálása alatti Liverpoolt jellemzi!

JAVULÓ TENDENCIA

A számok és a különféle mutatók alapján a támadás minőségét tekintve a leggyengébb Klopp-szezon érthető okokból az első, csonka évad (2015-16) volt. Ahogy korábban is említettük, ekkor még szinte teljes egészében „hozott anyagból” kellett főznie az edzőnek, aminek a minősége tulajdonképpen erősen meghatározta a mozgásteret és a potenciálisan realizálható sikerek szintjét.

A büntetőket nem számítva 90 percre lebontva 1,43-as xG-t (várható gól) sikerült összegereblyézni, ami a legalacsonyabb a vizsgált időszakban. Meglehetősen kevés, átlagban 5,27 kaput eltaláló lövés jött össze a Poolnak, a helyzetek kihasználásában viszont kifejezetten hatékonynak bizonyult a csapat, amit jól tükröz a mérkőzésenként szerzett 1,83 gól.

Ezt a 0,4-es felülteljesítést egyébként mindössze a következő, vagyis a 2016-17-es kiírásban tudták meghaladni, amikor is az 1,61-es várható gól értékből nem kevesebb, mint 2,05 (!) gólt lőttek. Nem csak a helyzetek minősége szempontjából lépett egyet előre az együttes, hanem a kaput találó próbálkozások számában is (6,21), amiben minden kétséget kizáróan elévülhetetlen érdemei vannak a 2016 nyarán a Southamptonból 41,2 millió euró fejében kivásárolt szenegáli támadónak, vagyis Sadio Manénak.

Klopp első, nem teljes, illetve második szezonjában rendkívül kiegyensúlyozott módon oszlottak meg a gólok a támadások befejezéséért felelős játékosok között. A 2015-16-os házi gólkirály a bajnokságban Roberto Firmino volt 10 találattal, míg egy évre rá Philippe Coutinho és Mané vitte a prímet 13-13 strigulával.

[embed]https://public.flourish.studio/visualisation/9055692/[/embed]

SZABÁLYT ERŐSÍTŐ KIVÉTEL

A támadójáték effektivitása vonatkozásában a 2020-21-es idény következik a sorban. Bár az 1,79-es NPxG még kloppi mércével mérve sem számít szerfelett rossznak, a probléma inkább abban állt, hogy a korábbi években megszokottakhoz képest tavaly pontosan ugyanannyi szerzett gól került a csapat neve mellé, mint amennyi a helyzetek minősége alapján várható volt. Ennek okait bizonyára nem kell sokáig keresni, gondoljunk csak az alapjáték esszenciáját képező, kulcsfontosságú játékosok hosszabb sérüléseire, ami odáig vezetett, hogy nem ritkán a Rhys Williams, Nathaniel Phillips, Ozan Kabak trióból kerül ki a kezdő belső védő páros.

A labdakihozatalok és a támadásépítési sémák akadozása, valamint a védekezésből támadásba való átmenetek terén nélkülözhetetlen fogaskerekek (Virgil van Dijk, Joel Matip, Fabinho, Thiago Alcantara és Jordan Henderson) gyakori hiányzásai okán csupán 5,29 kaput találó kísérletből gazdálkodtak Mohamed Szalahék, ami relatív értékben fölöttébb kevésnek minősül.

Az egyiptomi sztár ennek ellenére 22 gólig jutott a PL-ben, ellenben Mané csupán 11-ig, a dobogóra pedig Firmino, valamint a Wolves-tól a szezon kezdete előtti nyáron 44,7 millió euróért átcsábított Diogo Jota fért még fel 9-9 találattal.

IDÉNYEKEN ÁTIVELŐ KONZISZTENCIA

A támadásban nyújtott teljesítményt alapul véve megállapítható, hogy a 2017-18-as, a 2018-19-es és a 2019-20-as szezonban szinte hasonló számokat produkált a csapat, nem csak a haladó mutatókat, hanem az outputot tekintve is. A 2017-18-as idényben elért mérkőzésenkénti 1,97-es NPxG és 2,21 gól nem valószínű, hogy realizálható lett volna egy olyan transzfer nélkül, amiről az azóta eltelt évek alapján nyugodtan elmondható, hogy a klub történetének egyik legmeghatározóbb igazolásának bizonyult.

Természetesen Mohamed Szalahról van szó, akiért 2017 nyarán 42 millió eurót pengetett ki a Liverpool, az egyiptomi felfoghatatlan, már-már földöntúli megmozdulásaira és a bajnokság során PL rekordnak számító 32 góljára azonban nem sokan számíthattak, márpedig realitás lett belőle. Ennek ellenére a szezont végül csak a 4. helyen zárták a „vörösök”, de a Bajnokok Ligája-döntő pontosan megmutatta, hogy a fejlődés töretlen és rövidesen még nagyobb babérokra törhet a Klopp-gárda.

A 2018-19-es kiírásban hasonló mennyiségű és minőségű helyzetet dolgozott ki a csapat, ami 1,95-ös NPxG-t és 5,63 kaput találó lövést jelent. A kíméletlen és szélvészgyors kontratámadások végigvitelénél nem ritkán fordult elő a Liverpoolnál az a futballban igazi ritkaságnak számító esemény, hogy a két szélső bekk egymást keresi és találja is meg hosszú átadásokkal, aminek köszönhetően aztán szinte azonnal az ellenfél kapuja előtt találta magát a csapat, rendre igen kecsegtető pozícióban.

Az előkészítésben pedig ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a két támadó felfogású szárnyvédőben milyen eszméletlen potenciál rejlik: a potom összegért (9 millió euró) vásárolt és ekkor már egyértelműen első számú választásnak számító Andrew Robertson 11, míg a saját nevelésű Trent Alexander-Arnold 12 assziszttal hívta fel magára a futballvilág figyelmét.

A lehetőségek kihasználásának hatékonyságában sikerült még egy szinttel feljebb lépni, hiszen a 2,34-es gól/meccs arányt sem korábban, sem később nem érték el, bár erre idén minden esély megvan. Szalah és Mané (az arsenalos Pierre-Emerick Aubameyanggal társaságában) 22-22 gólt jegyezve lett gólkirály a PL-ben, és Firmino is 15 alkalommal köszönt be. Az utolsó pillanatig roppant módon feszült végjátékot követően mindössze egy ponttal maradt le a Pool a bajnoki aranyról, a trófeára azonban már nem kellett sokat várni a Mersey partján.

Egy évvel később 30 évnyi várakozás ért véget azzal, hogy 99 ponttal elhódította a klub a PL-serleget. Ebben persze nem csupán a számtalan rúgott gól játszott szerepet, sőt kifejezetten hiba volna pusztán ennek tulajdonítani a diadalt, a védekezés terén nyújtott fejlődés taglalása viszont a következő részben kerül majd kibontásra. Maradjunk tehát a támadójátéknál és nézzük meg azt, hogy miért került egy kalap alá a 2019-20-as idény az azt megelőző két szezonnal. Ennek oka abban rejlik, hogy akár a várható gólokat (1,87), akár a szerzett találatokat (2,24) vizsgáljuk, majdhogynem ugyanolyan teljesítmény rajzolódik ki, amibe az 5,84 kapura érkező próbálkozás is maximálisan beleillik.

A két szélsőhátvéd egymás közötti versenye ismét szorosra sikerült, Robertson végül 12, TAA pedig 13 gólpasszt osztott ki a társaknak. A sokak által Európa legjobb támadósorának tartott hármas mindegyik tagja 3-4 góllal kevesebbet pakolt be a közösbe, ám ez is elegendőnek bizonyult hazai porondon az aranyérem megszerzéséhez.

SZÁRNYALÓ VÖRÖSÖK

A sérülések szempontjából a jelenleg zajló szezonban sokkalta szerencsésebb Liverpool olyan tempóba kapcsolt a helyzetek kidolgozása kapcsán, hogy az gyakorlatilag példa nélküli nem csupán a Premier League-ben, hanem Európa szerte.

Ha körbenézünk az öt topligában, azt látjuk, hogy a Bayern München mérkőzésenkénti 3,0-ás (!) NPxGA mutatója egészen döbbenetes, azért a Pool által kreált 2,41 sem olyan rossz, pláne ahhoz képest, hogy ebben a tekintetben jelenleg Guardioláék (2,21) sem tudják tartani velük a lépést, a Chelsea-ről (1,57) nem is beszélve.

A korábbi években megszokott módon a helyzetek kialakításáért idén is elsősorban a két támadó felfogású szélsőhátvéd felel. Alexander-Arnold 11,09-es várható gólpasszból 11, míg Robertson 5,74-es xA-ból 10 asszisztot osztott ki, vagyis minden esély megvan arra, hogy átugorják a saját maguk számára állított, alacsonynak a legkevésbé sem nevezhető lécet. A 90 percre vetített 6,59 kaput találó lövésnél semelyik másik évben nem sikerült többet átlagolni és az eddig elért 2,59 gól/meccs arány is az eddigi Klopp-időszak legjobbja.

Néhány hete még úgy festett a PL aktuális góllövőlistája, hogy az első három helyezett kivétel nélkül Liverpool-játékos volt (Szalah, Jota, Mané), s noha ez a helyzet azóta már változott egy kicsit Szon Hung Min és Cristiano Ronaldo jóvoltából, a legtöbb gólpasszt jegyzők dobogóját azonban még mindig a „vörösök” uralják, köszönhetően az TAA, Robertson, Szalah trió bámulatos kreativitásának.

Hogy végül bajnoki címet fog-e érni ez a tökélyre fejlesztett támadójáték és a temérdek mennyiségű gólszerzési lehetőség, arra csak 9 fordulóval később kapunk választ, egy azonban jóformán biztos: a kialakított helyzetek és a szerzett gólok volumenén, valamint az immáron támadó kvintetten aligha fog múlni a siker.