Az ifjabb Van Bommel testvér kiemelkedik a holland második ligából

A Maastrichtse Voetbal Vereniging (MVV) az egyike volt azon csapatoknak, amely az 1950-es években meg akart maradni az amatőr státusz mellett, a klub vezetői nem szerették volna, ha a labdarúgást professzionális szintre emelik. Azonban amikor 1956-ban a Holland Labdarúgó-szövetség (KNVB) és a professzionális labdarúgást támogató egyesületek szövetsége (NBVB) egyezségre jutott, hogy létrehozzák az Eredivisiét, akkor a limburgi csapat sem akart kimaradni. Rögtön az első idényben a negyedik helyen végeztek, és ennél jobbat azóta sem tudtak produkálni. Két évtizeden át voltak az élvonal tagjai, majd a hetvenes évek második felétől az ezredfordulóig a „liftezés” egy lassabb formáját valósították meg – kiesés után mindig a második szezonban jutottak fel, és utána több évadot töltöttek el a legmagasabb osztályban.

Aztán 2000-ben utolérte őket a sors és bár esélyük volt megmenekülni, de az utolsó fordulóban odahaza nem tudtak nyerni, így osztályozós helyen zártak, majd a rájátszás során nem tudták kiharcolni a bennmaradást. Akkor aligha gondolta volna bárki is, hogy arra a napra, azaz 2000. május 14-re több mint két évtizeddel később is úgy emlékezhetnek majd a szurkolók, mint a limburgi klub utolsó élvonalbeli összecsapásának napjára.

A jelenleg sorozatban a 23. szezonját a másodosztályban töltő MVV nyolcszor volt a rájátszás résztvevője (2007-08, 2008-09, 2010-11, 2011-12, 2012-13, 2015-16, 2016-17 és 2017-18), azonban sokáig párharcot sem tudott nyerni. (Jelentős hasonlóságot vélhetünk felfedezni a nemrég bemutatott FC Eindhovennel, igaz, ők majd fél évszázada várnak a feljutásra.) Az előző évtized közepén aztán megtört a jég, sőt 2017-ben a feljutás kapujáig jutottak, amikor a nagy rivális Roda JC győzte le őket a mindent eldöntő mérkőzésen. Azóta viszont jobbára az alsóházban tanyáztak, egészen a mostani szezonig, amikor is Maurice Verberne véglegesítve lett vezetőedzőként.

Az előző idény végén hat mérkőzésre már beugrott az akkor 50 esztendős szakember, aki korábban csak asszisztens edzőként dolgozott. Az alatt a néhány hét alatt gyorsan megtalálta a közös hangot a játékosokkal, így végül megkapta az esélyt hosszabb távra is. A nyáron valami aztán elindult, mert a csapat játéka szignifikánsan más volt, mint a korábbiakban – és ez már az edzőmeccseken is látszott. Sokkal nyíltabb, már-már „adok-kapok” futball az, amibe belehajszolják az ellenfeleket a limburgiak, ők pedig ebben a káoszban nagyon jól érzik magukat.

A legtöbb labdaszerzést náluk lehet feljegyezni, mert a gyors futballal általuk generált kapkodásban tudatosan készülnek arra, hogy az ellenfél hibáit levadásszák. Ebből is következik, hogy a meccseiken rengeteg átmenet van, ezt pedig nagyon jó hatékonysággal váltják helyzetekre (övék a legtöbb „big chance” a ligában). A középcsatár poszton Koen Kostons szerepel, aki az Eerste Divisie szintjén rendkívül labdaügyes és az az elsődleges feladata, hogy a védelem mögötti területbe beindítsa a szélsőket, vagy izolált pártharcokat készítsen elő, amiket a szélről érkező gyors, párharcerős játékosok majd megnyernek. A 16 asszisztja centerként igencsak kiugró számnak minősül.

És itt jutunk el Mark van Bommel kisebbik fiához, Rubenhez, akinek ez a felfogás és játékstílus minden erősségét kidomborítja. A 18 éves, jobb lábas balszélső gyors, jól cselez, kreatív helyzetkialakító és a kapu előtt kíméletlen tud lenni. Mást aligha kell róla írni, minthogy 42 lövéséből 25 talált eddig kaput 59,5% a FotMob és a OneFootball adatai alapján), s ebből már 13 alkalommal volt eredményes (3 assziszt mellett). Maastrichtba a bátyja, Thomas után jött, egy interjúban megjegyezte, hogy „gyerekkoruk óta álmodoztak róla, hogy együtt fociznak majd felnőtt szinten.”

„A bátyám itt nevelkedett, pontosan ismerte, milyen is a klub, és jó sztorikat hallottam tőle a csapatról, ami segített a döntésemben, hogy ide igazoljak. Az is tetszett, hogy már nem kell olyan sokat utaznom, hiszen így otthon lakom még.”

2020 nyarán, amikor az apját menesztette a PSV Eindhoven, akkor ő maga is elhagyta a csapatot. Sokan megfutamodásnak titulálták a lépését, mondván a „protekció” nélkül már nem lesz majd akkora szerepe, mint korábban. Hogy ez így volt vagy sem, az sosem derül ki, de ő maga erről úgy nyilatkozott, hogy:

„természetesen sokkal nagyobb volt az esély, hogy bekerüljek az első csapatba az MVV-nél, az pedig, hogy mit pletykálnak rólam az emberek, már nem érdekel. A gyerekkorom óta nagy nyomás van rajtam a nevem miatt, mert az első hiba után a fejemhez vágják, hogy nem érek fel az apám szintjére.”

Nagyapja, Bert van Marwijk játékosként csaknem egy évtizeden át volt a maastrichti klub játékosa, majd itt kezdett edzősködni. Ő nagyon nagy örömmel fogadta, hogy mindkét unokája a limburgiak színeiben szerepel, mert ő is a városban él, és 2022 nyarától tanácsadóként segíti a klubot. Talán ő volt a legnagyobb hatással az ifjú Rubenre. Azonban a fiú azt is elmondta, hogy az idősebb családtagokkal folytatott otthoni beszélgetések bőven elegendőek a számára, többre aligha lenne igénye.

„A nagyapám mindig azt mondja, »ha én lettem volna az edződ, azt hiszem, veled veszekedtem volna a legtöbbet«. Sokszor felrója, hogy makacs vagyok és ezt le sem tudnám tagadni. Nem hiszem, hogy szeretném az apámat vagy a nagyapámat az edzőmnek. Nem hiszem, hogy ettől jól érezném magam, mert csak még nagyobb nyomást helyeznének rám.”

Balra Ruben, jobbra Thomas van Bommel (Forrás: MVV Maastricht)

Ami viszont nagyon sokat számít az ifjú tehetségnek, hogy ott van mellette a bátyja, aki igazi példakép lett a szemében. Thomas a szezon eleji sérülése után kikerült a kezdőből, s miután jól ment a csapatnak, nem is tudta visszaverekedni magát. Az idősebb testvér több interjúban is azt mondta, hogy Ruben sokkal többre hivatott, mint ő maga, de neki kell jó példával elöl járnia, hogy segítse az öccsét minél magasabbra jutni. Ez pedig nagyon nagy hatást gyakorol a 18 éves játékosra, aki most, amikor a bátyja egy nehezebb időszakot él meg, csak áhítattal tud róla beszélni.

„A sérülése után kevesebb lehetőséget kap, de bármennyire is csalódott emiatt, felém csak azt mutatja, hogy a kemény munka mennyire kifizetődő. Mikor hosszú idő után újra a kezdőben kapott helyet, egyből azt mondta nekem, hogy ő előre megmondta, csak sokat kell dolgozni, és annak meglesz a jutalma. Amikor nincs kedvem az edzéshez, vagy csalódott vagyok, akkor elég rá gondolnom, és arra, amit mond nekem mindig.”

A szezon hátralévő részében még akad dolga a csapatnak és a Van Bommel testvéreknek is, mert a limburgiak jó eséllyel odaérhetnek ismét a rájátszásra, amely ismét a feljutás lehetőségét kínálhatja a klubnak. Ám, ha esetleg nem jön össze az osztályváltás, az idényben mutatott teljesítmény előrelépést érhet Ruben van Bommelnek, a hírek szerint már a télen is volt élvonalbeli ajánlata. Nem mindennapi út az övé, de könnyen eljuthat még jelentős magasságokba a pályája, hiszen márciusban az utánpótlás-válogatottban is bemutatkozott.

Kiemelt fotó: MVV Maastricht Instagram