Az innovatív működésnek köszönhetően ismét egyre jobb az FC Barcelona fiatalmenedzsmentje

Számos klub évtizedes munkával alakított ki olyan profilt a nemzetközi labdarúgásban, mely a mai napig meghatározza a működésüket. Különösen igaz ez a híres nevelőklubokra, mint például az Ajax Amsterdam, a PSV Eindhoven, a Feyenoord, az FC Porto vagy éppen a Benfica, melyek szervezeti szintű működése teljesen alárendelt annak a célnak, hogy fiatal játékosokat neveljenek ki, akiket aztán borsos áron továbbadhatnak a topligákba. Ezek a tradíciók a mai napig élnek, sőt, a fiatal játékosok egyre inkább felértékelődnek, amely nem csak a csapatok beléjük fektetett egyre nagyobb bizalmában, de a vételárukon is meglátszik.

Modern átrendeződés

Mivel a fiatal játékosok egyre nagyobb értéket képviselnek a transzferpiacon, a klubok, sőt a ligák közötti demarkációs vonalak is elmozdultak és átalakultak. Vitathatatlan tény, hogy az angol Premier League (de talán még a The Championship is) olyan erős gazdasági háttérrel és felvásárlóerővel rendelkezik, mellyel jelenleg a topligák egyike sem tud versenyezni.

A többi meghatározó európai bajnokság közel sem áll ilyen biztos anyagi lábakon, így folyamatosan új megoldások után kell nézniük a versenyképességük fenntartása érdekében. A németországi Bundesliga 1 és Bundesliga 2, a francia Ligue 1, illetve Ligue 2 mára egy-egy csapat kivételével „nevelőbajnokságokká” váltak, ők biztosítják az egyik legnagyobb kínálatot például a Premier League számára. Külön érdemes megemlíteni a Borussia Dortmundot, mely rendkívül nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ideális környezetet teremtsen a fiatalok számára, ennek köszönhetően sikerült magas piaci értékű játékosokat faragni (Jadon Sancho, Jude Bellingham).

Forrás: Barca Blaugranes

Spanyolországban kicsit eltérő a helyzet. Ugyan sok spanyol játékossal találkozunk légiósként is, az olaszokhoz hasonlóan itt is van egy játékosállomány, mely a hazai bajnokságban mozog és itt vált csapatokat. Mivel gazdasági szempontból a spanyol foci sem épp legjobb időszakát éli, az itteni meghatározó kluboknak is új, innovatív módszereket kell találniuk ahhoz, hogy az utánpótlásképzés mellett szakmailag is sikeresek tudjanak lenni. Az elmúlt évek csalódásai és a klubvezetés kapitális hibái ellenére úgy tűnik, hogy ebben a tekintetben az FC Barcelona áll a legjobban.

Remek döntések, éledező La Masia

A Barcelona sikereit alapvetően két okra lehet visszavezetni. Az első és talán a legfontosabb, hogy újra életet tudtak lehelni az akadémiai rendszerükbe. Josep María Bartomeu klubelnöki tevékenysége idején nem sajnálta a százmillió eurókat egy-egy felesleges igazolásra, a gondatlan szervezeti menedzsment nyomán pedig kialakult az a majdnem csődközeli helyzet, ami az elmúlt két-három évadban szabályosan rákényszerítette a katalánokat, hogy az utánpótlásuk felhasználásával foltozzák ki a keretet.

A 2019–2020-as szezon elején, az említett Pérez társaságában egy bizonyos Ansu Fati is felkerült Ernesto Valverde csapatába, aki rögtön az első mérkőzéseken felhívta magára a figyelmet góljaival és meglepően érett játékával – mindössze 16 évesen. Fati számára ezután nem volt megállás: kerettag lett, rendre a kezdőben találta magát és a következő idény kezdetére a fiatal tehetség neve már megkerülhetetlenné vált a bajnokságon belül. Fati a spanyol válogatottba is bekerült, pályafutása pedig töretlenül felfelé ívelt, illetve ívelt volna, ha nem kapja el egy igen komoly sérüléshullám. Bár még mindig csak 19 éves, egy több mint egy éve tartó borzalmas mizérián van túl, amennyiben viszont leküzdi a sérüléseit, mindenképp a Barca emblematikus vezéregyéniségévé válhat hosszú távon.

Fati nehézségei azonban kevés ideig szomorították a katalánok szurkolóit, hiszen futószalagon érkezett az utánpótlás: először Ilaix Moriba lett tagja a felnőttkeretnek, majd berobbant az a Gavi is, akinek pályafutását a korábbiakban már összefoglaltuk. A tartalékcsapatban pedig további gyöngyszemek futballoznak, elég csak például a marokkói Abdéra (Abdessamad „Abde” Ezzalzouli) gondolni, aki már Xavi irányítása alatt kapott többször is játéklehetőséget.

Összefoglalva tehát, a Barcelona utánpótlásképzése újra a helyes úton halad és képes olyan játékosokat felnevelni, akik, ha véglegesen nem is ragadnak meg az első csapat keretében, a klub bevételeket szerezhet az eladásukból.

Forrás: Getty Images

Az átigazolásokban is nagyobb szerepet kapnak a fiatalok

A másik meghatározó ok, hogy a klubvezetésnél módosultak az átigazolásokkal kapcsolatos irányelvek is. Ennek persze egyik fő motivációja a Barca folyamatosan romló anyagi helyzete volt, emiatt egyre nagyobb fókusz került a fiatal tehetségek leigazolására.

A Barca legutóbbi nagy fogása a 19 éves Pablo Torre, akit a harmadosztályban szereplő Racing Santandertől sikerült mindössze ötmillió euróért leigazolni és 2026-ig szerződést kötni vele. Bár egy rendkívül tehetséges, sok kérővel rendelkező játékos szerződtetéséről beszélünk, ez még önmagában nem rendkívüli, azonban a múltbeli tapasztalatoknak köszönhetően joggal lehetnek reménykedők a Barca szimpatizánsai.

Ők is arra a Pedrire gondolnak, aki 2022-re a topligák egyik legjobb középpályásává nőtte ki magát. Fatihoz hasonlóan ő is 16 évesen került a klub első csapatához, azzal a különbséggel, hogy Pedri nem saját nevelésű, az UD Las Palmasban cseperedett és innen került a Camp Nouba, bónuszokkal együtt összesen majdnem 25 millió euróért.

Praktikákkal a pénz ellen

Az új helyzet azt diktálja, hogy az olyan nagy kluboknak is, mint az FC Barcelona ilyen és ehhez hasonló módszerekkel kell megküzdeniük az egyre tehetősebbé és egyeduralkodóbbá váló csapatok ellen. A fiatal játékosok kegyeiért szóló verseny azonban nagyon gyorsan kiélezetté vállhat, így az ezen a területen megszerzett tapasztalat és tudás aranyat érhet bármely egyesület számára.

A Barcelonának pedig külön figyelmet kell szentelnie arra is, hogy az akadémiai rendszer a mostanihoz hasonló magas minőségű produktivitása ne csökkenjen, sőt, optimális esetben elhozzon egy új aranygenerációt a katalán és a spanyol foci számára.

Kiemelt kép: FC Barcelona