Az Inter reménysugarai: remek forma, idei sikerek, tradíció, olaszos taktika

Az Inter bajnokságban gyűjtött 72 pontja elmarad az elmúlt évek teljesítményétől. Az idei bronzéremmel már megszerezte a milánói csapat a Bajnokok Ligája-indulás jogát, de a legutóbbi három évben elért bajnoki cím és két ezüst, valamint a 80 pont fölötti szezonzárások magasra helyezték a lécet. A szezon közbeni formaingadozások, az első nyolc fordulóban elszenvedett négy vereség, vagy a február végétől március közepéig tartó időszak (ahol 11 mérkőzéséből mindössze kettőt tudott megnyerni az Inter), többször felvetették annak lehetőségét is, hogy változtatásra van szükség. Elsősorban a kispadon. Nagy hiba lett volna.

A második évben is kupákat halmozva

Az Inter ugyanakkor az olasz Szuperkupát magabiztosan nyerte meg januárban, 3-0-ra legyőzve a városi rivális AC Milant. Az Olasz Kupában és a Bajnokok Ligájában is magabiztosan meneteltek és Fortuna sem fordított hátat a kék-feketének: elkerülve a nagyágyúkat, kikövezett úton masírozhatott a döntőbe Simone Inzaghi alakulata. A hazai kupagyőzelemmel, a Fiorentina magabiztos legyőzésével már ebben a szezonban is két kupa díszelgett a Milánó belvárosában található The Corner, az Inter főhadiszállásának vitrinjében. A Juventus kálváriája és ismételt pontlevonása pedig még szebbé tette ezt az évet, a dobogóra segítette Lautaro Martínezéket. Az Inter a legutóbbi 12 találkozójából 11-szer győztesen hagyta el a pályát, csak az SSC Napoli tudta legyőzni a BL-elődöntő után, épp a Coppa Italia fináléra készülő tartalékos csapatot.

A remek forma, a sikerek és a tradíciók pedig próbálnak valamit ellensúlyozni abból a hatalmas minőségi különbségből, amely a pályán vagy a játékoskeretek minősége között felfedezhető. Ha megpróbálnánk pár olasz játékosnak helyet találni a Manchester City kezdőjében, akkor nem sok tudna helyet követelni magának. Talán kapusposzton nem vennénk észre a váltást, és lehet, hogy Nicolo Barella és a kimagasló évet produkáló Federico Dimarco kaphatna szerepet. Azonban Josep Guardiola új rendszerében még ők sem igazán.

Inzaghi, a kupaspecialista!

Azonban az olasz csapat 2010-ben, José Mourinho irányítása mellett már magasba emelhette a BL-trófeát, de az 1964-es és 1965-ös BEK-siker sem merült még feledésbe. A három tartópillér, a forma, az idei sikerek és a tradíciók mellett pedig még egy pont biztos az Internazionale mellett szól még: az olasz fegyelem és taktika. Ebben pedig Inzaghi és az Inter zseniális.

A 46 éves szakvezető háromszor nyert Olasz Kupát, négyszer olasz Szuperkupát eddigi csapataival, a kék-feketékkel és a Lazióval. Olyannyira a kupákra, a két- vagy egymeccses párharcokra specializálódott, hogy kezdő edzőként is kupák garmadáját nyerte a Lazio U19-es csapatával.

Győzni, amikor a legjobban kell

Az Inter pedig ebben a szezonban is a legnagyobb, legfontosabb mérkőzésein játszott a legjobban. Az őszi hullámzásban, az Udinese és az AS Roma elleni bajnoki vereséget követően, a Bayern München mögötti továbbjutásról szóló helyről döntő mérkőzésen 1-0-ra verte az FC Barcelonát. Hiába volt sokat a labda a vendégeknél, nagy helyzetet képtelenek voltak kialakítani, két kaput eltaláló lövéssel zárták az összecsapást. A tavaszi rossz széria közepette is ki tudtak harcolni egy 0-0-s döntetlent Portóban, még ha ehhez kellett egy pici szerencse is a találkozó utolsó negyedórájában. Az esélyesebbnek tartott SL Benfica elleni idegenbeli, újra kapott gól nélküli győzelem, majd továbbjutás pedig ismét a helyes vágányra terelte Barelláékat és április közepétől megállíthatatlan volt az Inter. Mindhárom versenysorozatban.

Bár tökéletesen tudja elrontani, megnehezíteni az ellenfelei dolgát Inzaghi csapata, mint ahogy tette a Barcelona, a Porto, vagy akár a Benfica ellen, azonban ez a szervezettség, a hibák számát minimalizáló, tökéletesre fejlesztett 3-5-2-es rendszer egyben egy hatékony támadógépezet is. A tavaszi hullámvölgy alatt átlagban 22 helyzetet dolgozott ki az Inter, ami európai viszonylatban abszolút elsőnek számított az idő tájt. A rengeteg minőségi helyzet, a kaput eltaláló lövések magas száma viszont gyatra hatékonysággal párosult, aminek megvoltak az okai. A bajnokság végére bombaformába kerülő Romelu Lukaku ekkor kezdett visszatérni hosszú sérüléséből, Joaquín Correa nem azt a minőséget képviselte az egész szezonban, amely egy ilyen szituációban segíthetett volna (egy gólt szerzett a BL-ben, hármat a Serie A-ban). A védekezés legbiztosabb tagja, aki a támadásokban, az építkezésben is sokat segített, a szlovák válogatott Milan Skriniar pedig hosszabb kihagyásra kényszerült.

Remek időzítés, csúcsforma a szezon végére

A stáb azonban hihetetlen munkát végzett, a bajnokság végére ismét sikerült felrázni a csapatot fásultságából és a legfontosabb pillanatokra, amikor megnyerhetsz mindent, újra csúcsformába hozni. A rengeteg kidolgozott helyzet pedig biztos volt, hogy egyszer áttöri a gátat. Ennek a Hellas Verona itta meg a levét, a májusi első találkozón hat gólt kapott hazai pályán Edin Dzekóéktól.

Guardiola csapatának tehát közel sem lesz annyira egyszerű feladata, mint azt sokan gondolják. A milánóiak alakították ki a legjobb minőségű helyzeteket a Serie A-ban, a helyzeteik minőségét jelző xG-mutató szerint 68 találattal kellett volna zárniuk a szezont. Az Inter a második legtöbb gólt szerezte a bajnok Napoli után, 71 találat szerepelt a neve mellett. A legtöbb helyzetet is ők alakították ki Olaszországban, de a 625 kísérlettel Angliában is vezetnék ezt az összehasonlítást. Több helyzetük volt, mint a Citynek! Feltűnő azonban, hogy a cselek és sikeres cselek számában is az utolsó az Inter. Ez pedig azt mutatja, hogy egy szükség esetén gyors átmenetekben gondolkozó, nem az egy-egy elleni szituációkra építő, eszméletlen egységes és hatékony gépezetet kellene kontroll alatt tartaniuk a manchesterieknek.

Az előre borítékolható, nem kell nagy jóstehetségnek lenni hozzá, hogy a Manchester Citynél lesz többet a labda, viszont a számok, a forma tökéletesen mutatják, hogy egy másodpercig sem lankadhat Rodriék figyelme. Ha a folyamatos letámadásba, támadóharmadban való labdaszerzésbe hiba csúszik, akkor nem kell sok lehetőség majd Martínezéknek a gólszerzésre. Egy milánói gólt hozó vagy kapott gól nélküli Bajnokok Ligája-mérkőzések pedig szórakoztattak már minket párszor ebben a szezonban.

Kiemelt kép: Opta Analyst