Az MLB helyett a művészvilágot választotta – Romare Bearden története

A 20. század egyik legnagyobb amerikai művésze kis híján a sportban, azon belül is a baseballban találta meg a számításait. Az Egyesült Államok legnépszerűbb sportágával már egészen kiskorában megismerkedett az 1911-ben született Bearden és ha hinni lehet a történelemkönyveknek, remek dobó válhatott volna belőle. Bár viszonylag kevés megbízható forrás maradt fent a fiatal koráról, mint minden sorstársa iskolásként ő is több sportágat kipróbált – a baseball mellett az atlétikát és az amerikai futballt is. Bár különösen kiemelkedő csak a baseballban volt, a Boston Egyetem tojáslabdás csapatánál hamar övé lett a kezdő fullback pozíció.

Ebben az időszakban, nem sokkal végleges Bostonba költözését követően csatlakozott a Negro Ligában szereplő Boston Tigers csapatához, ám fiatal kora miatt csak a bajnoki szezonon kívüli bemutató meccseken állhatott fel a dobódombra. A rendkívül tehetséges dobó jó helyre került, sokan a Tigerst egyszerűen csak a „20. századi Boston első kiemelkedő klubjának” titulálták. A bostoni Roxbury negyedből származó csapat Bearden idején élte a fénykorát, a korabeli újságok tudósítása szerint például kifejezetten nehéz volt bemutató meccseket lekötni velük, annyi megkeresésük volt, sok esetben MLB-s csapatoktól is.

Egy ehhez hasonló, a Philadelphia Athletics elleni bemutató meccsnek köszönhetően válhatott volna belőle profi baseballjátékos – az MLB-csapat ellen csupán egyetlen hitet engedett az ellenfelének, a mérkőzést követően pedig az A’s akkori tulajdonosa, Connie Mack ajánlatott tett neki, hogy csatlakozzon a franchise-hoz. A gazdasági világválság idejében Bearden egész életét megalapozhatta volna, ha elfogadja az ajánlatot, főleg, hogy az Egyesült Államok az egyik legnagyobb belső népvándorlását élte meg ekkor – a déli államokból tömegével költöztek a jobb élet reményében az északi nagyobb városokba az afroamerikaiak, akik legtöbbször a környék csapataiban próbáltak szerencsét.

A későbbi remek festő ugyanis afroamerikai származású volt, ám bőrszíne alapján nem igazán lehetett volna ezt megmondani róla. Romare visszautasította ezt, két okból is. Az egyik, hogy hiába adhatta volna ki magát fehérnek és ezzel a társai, valamint a szurkolók is jobban elfogadták volna, ő nem akart hátat fordítani a gyökereinek.

Romare Bearden munka közben (fotó: Frank Stewart)

A másik, amiért nem lett profi baseballjátékos, egy korábbi sérülése, amit még a Boston Tigersben szerzett egy meccs közben. Ő pedig ennek tudatában nem akarta kockáztatni a művészi pályáját, hiszen könnyen eshetett volna két szék között a földre, ha szerencsétlenül alakulnak a körülmények. Így további 15 évet kellett várni az MLB első fekete játékosára, a legendás Jackie Robinsonra.

Ez a fajta identitástudat később a művészetében is visszaköszönt. Egyik jellemzője volt, hogy kollázsokkal dolgozott és rendre érezhető benne az elköteleződés a fekete közösség iránt. A 20. század absztrakt festészet modern vonalában olyan hatalmas művészekhez szokták őt hasonlítani, mint George Braque, Henri Matisse vagy Pablo Picasso. A fekete kultúra rideg és meglehetősen költői ábrázolásával a 21. században is nagy hatással van a jelenkori fekete művészekre.

Ám nem csak a kollázsok készítésében jeleskedett. Fiatal korában, miután édesanyja a Chicago Defender nevű afroamerikai lap New Yorki-i szerkesztője lett, több cikket is publikált az újság hasábjaira, többnyire az általa oly annyira kedvelt baseballról. Az írás alapjait itt tanulta meg, ennek is volt köszönhető, hogy az 50-es, 60-as években több dal szerzője is volt, sőt Loften Mitchell 1960-ban bemutatásra kerülő Star of the Morning című háromfelvonásos színdarabjának forgatókönyvét és zenéjét is ő vetette papírra.

Talán nem véletlen, hogy Bearden dobó volt az egyetemi évei alatt. Egy-egy jól eldobott csavart labda vagy a milliméter pontossággal és megfelelő erővel útjára indított fastball legalább olyan művészi tud lenni, mint egy jól megkomponált zene vagy kép. Nagy kár, hogy csak az egyik műfajban láthattuk őt kiteljesedni.

Kiemelt fotó: Bearden Foundation