„Az MLSZ-elnök ötlete teljesen tönkretette az 1978-as vb-felkészülést” – interjú Gujdár Sándorral

– Működik még az Árkádnál a görög büféje?

– Nem, amikor elbontották azt a területet, eltűnt a büfé is, az Árkád van a helyén. Még akkor nyitottam, amikor egy váratlan sérülés miatt véget ért a pályafutásom Szalonikiben, és hazahoztam a gíroszkészítő gépeket Görögországból.

Én árultam először gíroszt itthon.

– Van civil szakmája, amivel foglalkozik, mióta abbahagyta a futballt, vagy az edzői munka a szakmája?

– A futball mellett is mindig dolgoztam, volt civil állásom. Eleinte Budapesten volt néhány üzletem, aztán idős korunkra nyitottunk a feleségemmel egy vendégházat Balatonfüreden. Ide költöztünk, jelenleg is kiadjuk. A futballkarrier befejezése után sok klubnál voltam kapusedző, a Honvédnál, az Arisz Szalonikinél, a Haladásnál, Sopronban is. Tiszakécskén is voltam edző.

– Szentesen született, ott kezdett futballozni. Az NB III-as csapatban?

– A Vízmű volt NB III-as Szentesen, én a Kinizsiben játszottam, mi a megyei első osztályban szerepeltünk.

Forrás: szentesikinizsi.hu

– Értem. Akkoriban hogyan fedezett fel valakit egy másod-, majd egy elsőosztályú csapat, mint a SZEOL és a Honvéd? A vezetőedző járt a Szentes meccseire, és ő szólította meg az egyik mérkőzés után?

– Nem, a Fradinak köszönhetem a futballkarrieremet. Akkoriban sokszor rendeztek hírverő mérkőzéseket, hozzánk az Albert Flóriánnal felálló Ferencváros jött, a meccs után bankett is volt. A jelenlegi FTC-vezérigazgató, Orosz Pál nagybátyja hívott el próbajátékra a Ferencvároshoz. Ám felvettek a szegedi Közlekedési- és Távközlési Műszaki Főiskola üzemmérnök szakára, a SZEOL pedig megtudta, hogy a Fradi át akar igazolni, ezért gyorsan leszerződtettek, anélkül, hogy egyetlen mérkőzésen megnéztek volna. Elkezdtem védeni a Szeged harmadik, majd a második csapatában. A tél végén jött a szokásos szegedi nősök–nőtlenek edzőmeccs, én a nőtleneknél védtem. A Délmagyar újságírója nagyon dicsért a másnapi cikkében, és Szűcs György, az első csapat edzője átvett. A SZEOL-ban játszottunk az NB I B-ben, majd az NB I-ben is. Az utánpótlás-válogatottba is behívtak, Európa-bajnok lettem az U23-as csapattal, ahol Mészáros Feri volt az első számú kapus. Így fedezett fel a Honvéd.

– És 1974-ben átigazolta. Ekkor az Újpesti Dózsa uralta a bajnokságot, 11 év alatt kilencszer lett bajnok. 1980-ban a Honvéd törte meg a sorozatot, önnel a kapuban. Három ponttal előzték meg a lilákat, 25 év után lett újra bajnok a Honvéd. Mi volt a titka annak a csapatnak?

– Az öregek, vagyis Szűcs Lajos, Páncsics Miklós kezdtek lecserélődni, de ott volt még Kozma Mihály, Pál József vagy épp Pintér Sándor. Eközben érkeztek a tehetséges fiatalok, Esterházy Marci, Weimper István, Bodonyi Béla, Fehérvári Jancsi. Remek társaság alakult ki, berobbantunk 1980-ban.

– Szlezák Zoltán megosztotta velem a közelmúltban, hogy az 1998-as bajnok Újpest erejét az adta, hogy a csapat egy nagy baráti társaság volt, ez (is) segítette a bajnoki címhez a klubot. Kispesten is hasonló volt a helyzet?

– Kulcsfontosságú volt a vezetőedző, Tichy Lajos személye. Ízig-vérig honvédos volt, egyúttal tehetséges edző, aki jó érzékkel nyúlt a fiatalokhoz, be merte tenni őket a csapatba. Fontos volt, hogy Esterházy Marci révén megvolt a kapocs a fiatalok, Nagy Antal, Garaba Imre és az idősebbek között, nagyon jó szellemiségű társaság alakult ki.

Igaza van Zolinak, ahhoz, hogy bajnok legyen egy csapat, nagyszerű viszonyrendszernek kell működnie a játékosok között.

– Kivel volt a legjobb kapcsolatban a bajnokcsapatból?

– Leginkább a fiatalokkal, Garabával, Esterházyval, Bodonyival, Nagy Antival, Gyimesi Lászlóval.

– Ma is keresik egymást?

– Balatonfüreden lakom, ritkábban jövök Budapestre. A volt válogatottak találkozóin mindig együtt vagyunk, és a Honvéd-meccseken is. Hét évig MLSZ-ellenőr voltam, nem fért volna össze, hogy kijárjak a Bozsik Stadionba. Egy éve abbahagytam ezt a munkát, így már a kispesti mérkőzésen is találkozhatunk a többiekkel.

– A hetvenes évek második felében került a válogatottba, az 1978-as világbajnokságon az argentinok és a franciák ellen is ön védett. A Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, a vb előtt a csapat Németországba utazott, a felkészülés ideje alatt „lényegében teljesen leépült”. Mi történt?

– Az MLSZ elnöke, Kutas István beleszólt a csapat programjába, és elrendelte, hogy a válogatott utazzon el az Adidas edzőtáborába a német–francia határra, hogy komoly csapatok ellen tudjunk készülni. A német és francia élklubok azonban az idő tájt már Ázsiába jártak hírverő mérkőzésekre, így mi csak másod- és harmadosztályú csapatok ellen tudtunk készülni. Egyetlen keményebb felkészülési találkozónk volt, az angolok ellen a Wembley-ben.

Ez így teljesen tönkretette a vb-felkészülést, és ennek is volt a következménye, hogy nem úgy szerepeltünk Argentínában, ahogy magunktól vártuk.

– A hazai közvélemény is óriási várakozással tekintett a magyar csapatra. Miképp látja, az argentinokkal, olaszokkal, franciákkal szemben valóságos esély volt továbbjutni?

– Nehéz erre válaszolni. Így is szoros mérkőzéseken kaptunk ki, de az elrontott felkészülés miatt leépült bennünk a hihetetlen magabiztosság, ami jellemzett bennünket, és ez biztosan hatással volt a teljesítményünkre.

Forrás: stefan2001.blogspot.com

– Az olaszok elleni második összecsapáson miért Mészáros Ferenc védett, és nem ön?

– Az argentinok elleni nyitómeccsen egy szabadrúgás után átjutott a sorfalon a labda, kijött rólam, és Luque velem együtt bepaszírozta a kapuba a kipattanót. A szövetségi kapitány, Baróti Lajos úgy vélte, hibáztam, a második mérkőzésen ezért Mészárost tette be helyettem. Akkor az edzők még nem tudták videón elemezni a mérkőzéseket, Buenos Aires-ben moziban lehetett csak újra megnézni a meccset. Baróti elment, megnézte, és a harmadik meccsen már megint én védtem.  

– 1982-ben a görög Ariszba igazolt. Ekkor mindössze három éve működött profi keretek között a görög bajnokság, miért mondott igent?

– Fel sem merült, hogy oda igazoljak, úgy volt, hogy Belgiumba megyek.

– Melyik csapathoz?

– A belga válogatott Jean-Marie Pfaff akkor igazolt a Bayern Münchenbe, az ő pótlására hívott a Beveren.

Az utolsó pillanatban két menedzser beavatkozott, egymás ellen kezdtek dolgozni, és kútba esett a szerződés.

Végül az Arisz Szaloniki ajánlatot tett, és oda igazoltam.

– Csalódottan vette tudomásul, hogy Belgium helyett irány Görögország?

– Nem, akkoriban ez is nagy lehetőségnek számított, hiszen be volt osztva, hogy ki, mikor igazolhat külföldre Magyarországról. Először Mészáros Feri jött a sorban, aztán következtem én.

– Mármint a politikai hatalom osztotta be?

– Igen.

Forrás: mlsz.hu

– Mit tapasztalt Görögországban, miben tért el a futballhoz való hozzáállás, a felkészülés, egyáltalán milyen színvonalú volt a liga?

– A magyar játékosok akkor még jobbnak számítottak a görögöknél, az NB I technikailag erősebb volt. A görög ligában a külföldiek vitték a prímet. Mivel sok volt a légiós, mindenki körömszakadtáig küzdött a helyéért, ezért kőkemény összecsapások voltak edzéseken is. Agresszívebb játék zajlott, mint az NB I-ben. Óriási rajongás övezte a csapatokat, minden egyes meccsünkön telt ház volt, akárhova is utaztunk. A görögök hihetetlen erővel, odaadással szurkoltak.

– Az edzéseket említette, nagyobb intenzitásúak voltak a tréningek 1982-ben Görögországban, mint itthon?

– Igen. Nekem is nagyon keményen kellett dolgozni.

– Azt mondja, a görög bajnokság nem volt erősebb, mint a magyar. A fizetést tekintve sem?

– Nagyjából hatszor akkora fizetések voltak, mint itthon.

– Edzésen elszenvedett súlyos homlok- és agysérülés miatt kellett abbahagynia a futballt. A pályafutása elején elkezdte az üzemmérnök szakot. Milyen emlékeket őriz a szegedi műszaki főiskoláról? Szerette?

– Előbb jártam főiskolára, minthogy futballozni kezdtem volna, szívesen tanultam. Akkor lettem tartalék a SZEOL-ban. Nappali tagozatos voltam. Aztán a SZEOL-lal feljutottunk az NB I-be, és bekerültem az utánpótlás-válogatottba, emiatt egyre többet kellett utaznom. Közepes tanuló voltam, de minden vizsgám megvolt, az alapvizsgámat, a szigorlataimat is megcsináltam. Egyetlen egy gyakorlati tárgyból viszont nem akart jegyet adni nekem a futballellenes tanár. Aztán Budapestre igazoltam a Honvédhoz, és végül nem tudtam elvégezni az üzemmérnök szakot. Nagyon bánom a mai napig, ha végeztem volna a főiskolán, nem kellett volna a futball után elkezdeni maszekolni.

– Néhány éve, a BEAC kosárcsapatának edzőjével, a háromszor Eb-bronzérmes Balogh Judittal interjúztam, és azt mondta: „az egyetem nem csak a papír miatt fontos, de az agytorna végett is. Kosárban járatni kell az agyadat, és nagyon kell koncentrálni. A tanulás ebben segít.” Mi a véleménye, ez a labdarúgásra is igaz, érdemes a játékosnak kipróbálni az egyetemi életet?

– Abszolút érdemes. Annak idején én sem láttam világosan, hogy mennyire rövid a futballkarrier, ahhoz képest, hogy milyen hosszú az élet. Ráadásul a futball után senki sem kap tálcán semmit, rengeteg neves labdarúgó szabályosan tönkrement, miután visszavonult. Én fiatalon telefongyári ösztöndíjas voltam, telefonközpont tervezésével foglalkozhattam volna. Nagy hiba volt, hogy nem szereztem meg a diplomát. Ahelyett, hogy elhelyezkedtem volna a szakmámban, kényszervállalkozó lettem, és rengeteget melóztam. Volt, hogy éjféltől másnap este 11-ig a görög büfében voltam. A mai napig dolgoznom kell, de nem szégyellem, nem szerettem volna senkinél pénzért kuncsorogni. Közben felneveltünk a feleségemmel négy gyermeket, három lányt és egy fiút.

– Nézi, követi a magyar futballt?

– Persze, minden hazai mérkőzést nézek.

képaláírás

– Mi az őszinte véleménye a hazai labdarúgásról, az OTP Bank Ligáról? Jó irányba mennek a dolgok?

– Ahogy említettem, hét évig MLSZ-ellenőr voltam az NB I-ben, NB II-ben, NB III-ban. Szerintem sokat fejlődött a magyar futball. Először is a körülményeket nézve, össze sem hasonlítható azzal, ami régen volt.

A 12 csapatos élvonal nagyon éles versenyre készteti a csapatokat. A Fradi kiemelkedik, rajta kívül minden csapat a dobogón lehet, vagy épp a kiesőzónába zuhanhat, ha megnyer vagy elront négy-öt meccset. Jót tett a focinak az öt cserelehetőség is, sok meccs az utolsó pillanatban dől el.

A fiatalszabály is nagyszerű újítás, az MLSZ rengeteget tesz, hogy jobb legyen itthon a labdarúgás. Volt egy-két príma eredményünk válogatottszinten is.

– Önmagához képest fejlődött a magyar foci, de a klubfutballban a valódi mérce ma is az, ha a nemzetközi kupák egyikében stabilan jól teljesítenek a magyar csapatok. Ez az utóbbi években egyedül a Ferencvárosról mondható el.

– Ma már rettentő nehéz felzárkózni a világ élvonalához. Az én időmben 50 helyen játszottak jó focit, most 200 helyen. Hatalmas mennyiségű fiatal, akadémián képzett játékos áramlik a legjobb csapatokhoz, és rengeteg nagyszerű futballista érkezik Ázsiából, Afrikából. Sokkal több minőségi játékos van a piacon, őket csak a leggazdagabb klubok tudják megvásárolni. Mi az európai foci második vonalának az alján található játékosok közül válogathatunk, a Ferencváros is.

– És ha transzferbajnokságként arra törekedne a magyar élvonal, hogy a horvát vagy a szerb ligához hasonlóan fantasztikus tehetségeket próbáljon nagy számban eljuttatni külföldre, akár annak árán is, hogy ők játsszanak inkább a drágább, sok esetben tapasztaltabb légiósok helyett? Erről mi a véleménye?

– Nagyon jónak tartom, hogy az MLSZ engedi ugyan, hogy a nemzetközi kupák főtáblájára vágyó csapatok hozzanak drága légiósokat, ám ez esetben ők nem részesülnek a fiatalszabály alapján járó szövetségi juttatásból. Azonban az is fontos, hogy megvédjük ezeket a fiatal tehetségeket, és ne engedjék a játékvezetők a brutális belemenéseket a mérkőzéseken.

Kiemelt kép: Teknős Miklós/MW