Az MLSZ minden törekvésének ellenére rögös az NB II-ből az NB I-be vezető út

Játékjogosultságok

Az utánpótláskorú játékosok beépítésére az MLSZ 2015-től szigorú szabályokat vezetett be. Ezek az előírások idényenként eltérőek voltak, de a mostani és a következő szezonban is érvényben lesznek. A mögöttünk hagyott idényben az NB II-es csapatok kötelezve voltak arra, hogy legalább egy 2003. január 1-jén vagy utána született labdarúgót a bajnokság minden egyes percében pályára küldjenek. Ez a szabály a 2020–21-es idény kezdete óta él. Ha korábbra visszatekintünk, akkor azt látjuk az MLSZ archívumában, hogy a 2019–20-as idényben legalább két olyan játékost kellett folyamatosan szerepeltetni, aki 1999. január 1-je után született. A 2017–18-as idényben még erőteljesebbek voltak a törekvések, ekkor egy 1997. január 1. és egy 1998. január 1. után született játékost is egyszerre kellett szerepeltetni. Ennek következményeként megállapítható, hogy jelentős időt tölthettek pályán a feltörekvő labdarúgók. Az MLSZ az NB II-es versenykiírásában a célok között még kitér „az utánpótlásképzési rendszerekből, labdarúgó akadémiákról kikerülő 19–22 éves játékosok továbbképzésére, posztakadémiai képzésére, versenyeztetésére, menedzselésére”.

Számos eltérő út vezethet az NB I-be:

– Utánpótlásból felkerül a játékos az első osztályú csapatba

– Kölcsönszerződés keretein belül is belekóstolhat az NB I küzdelmeibe

– Feljutó csapat tagjaként is NB I-es játékossá válhat

De most kifejezetten azokat a játékosokat vesszük górcső alá, akiket NB II-es csapattól vásárolt meg NB I-es csapat vagy az NB II-ben eltöltött idény után ingyen szerződtették. A frissen feljutó csapatok átigazolásait nem vettük figyelembe, mivel ők a szerényebb anyagi lehetőségek miatt általában nem tudnak első osztályú riválisaiktól elcsábítani játékosokat, ezért jobban rá vannak szorulva, hogy az NB II-ből szemezgessenek, de az is ezt a tendenciát erősíti, hogy egy NB I-es játékos számára kevésbé lehet vonzó a feljutó csapat, mert potenciálisan nagyobb az esélye a kiesésre, mint az NB I valamelyik állandó tagjának. Ennek a szempontrendszernek 2018. 6. 15. és a 2023. 2. 14. között összesen 52 átigazolás felelt meg. Ez azt jelenti, hogy 52 olyan NB II-es játékos volt, aki a következő idényt már egy előző idényben is NB I-es csapatnál kezdhette meg (a kölcsönszerződéseket nem számoltuk). Mivel az OTP Bank Liga 12 csapatos, az 52 NB II-ből érkező játékos semmi esetre sem nevezhető alacsony értéknek 10 átigazolási időszak alatt.

Az 52 játékost 19 különböző, a maga idejében a Merkantil Bank Ligában szereplő egyesület adta. A fenti ábrán is látható, hogy a legtöbb játékos a Szombathelyi Haladásból (9) és a Nyíregyháza Spartacus FC-ből (9) került az eggyel magasabb osztályba. A Haladásból az NB I-be igazoló labdarúgók átlagéletkora 19,44 év volt, amely koherens az MLSZ célkitűzéseivel. Többek között Mocsi Attila, Kállai Kevin és Szalay Szabolcs is korán megkapta a lehetőséget az első osztályban történő bemutatkozásra. A Nyíregyházáról kikerülő játékosok esetében már jóval magasabb volt az átlagéletkor (24,11). Ez annak köszönhető, hogy a kisvárdai alapemberen, Ötvös Bencén és az újpesti perememberen, Szabó Bálinton kívül olyan rutinosabb labdarúgók is távoztak, mint Pekár László (26) vagy Rubus Tamás (30).

Az viszont még ennél is lényegesebb kérdés, hogy az NB II-ből ily módon NB I-be kerülő játékosok mennyi lehetőséget kaptak új csapataiknál a bizonyításra. Az 52-ből 9 játékosnak egy perc sem jutott. Ők vagy a kispadon, vagy a második csapatnál töltötték a szezonjukat. Viszont, ami lényegesen lesújtóbb képet mutat, mindösszesen 15 olyan játékos akadt a 43-ból, akiknek volt legalább egy olyan idényük, amikor minimum a bajnokság felét (1485 perc) végigjátszották.

A 15-ös számot még tovább lehet apasztani, ha csak azokra a játékosokra fókuszálunk, akik az átigazolásuk időpontjában U23-asnak számítottak, azaz maximum 23 évesek voltak. Így 8 játékos maradt, akiknek minimum egy idényen át sikerült 1485 percet játszani az OTP Bank Ligában (Szánthó Regő, Huszti András, Sajbán Máté, Szélpál Norbert, Ötvös Bence, Kállai Kevin, Szalay Szabolcs, Mocsi Attila).

A 43 pályára lépő NB II-es játékos összesen 76 369 percet kapott az NB I-ben. A 76 369 percből 30 711-et az U23-as játékosok tettek ki, ami nagyjából 40%-os arány. Ez az arány megegyezik a pályára lépő játékosokon belül a fiatalok arányával, azaz megállapítható, hogy nem kapnak arányosan kevesebb játéklehetőséget, mint az idősebbek.

Többször elhangzott a szaksajtóban, hogy az NB II nem elég erős bajnokság, vagy hátrányban részesítik az NB I-es rutinnal nem rendelkező fiatalokat az első osztályú tapasztalattal rendelkezőkkel szemben, de az is egy létező narratíva, hogy túlságosan nagy a szakadék az első és a másodosztály között. Erre cáfolatként meg lehet említeni a KTE 2022–23-as menetelését. Nem elég, hogy újoncok voltak, de olyan játékost is alig találunk a keretében, akinek lett volna NB I-es tapasztalata, gyakorlatilag NB II-es játékosokkal szereztek ezüstérmet. A top bajnokságokban, ahol ténylegesen tetemes sportszakmai különbség van az első és a második vonal között, szinte esélytelen, hogy ilyesmi megtörténhessen, de még ezekben a ligákban is rendszeresen igazolnak másodosztályú játékosokat a kis- és középcsapatok. Természetesen nem a Manchester City és nem a Real Madrid, de az NB I-ben sem a Ferencvárosnak kell meríteni az alsóbb divíziókból.

Az oszlopdiagramok tanulsága szerint nem is a Fradi igazolja a legtöbbet az NB II-ből (és ez jól is van így). Az utóbbi 5 évben a Paks és a Mezőkövesd szavazott bizalmat legtöbbször az NB II-ből érkezőknek.

Az előző felsorolásokban és táblázatokban is fellelhetők sikertörténetek. Egyelőre Mocsi Attila tűnik a legígéretesebbnek a fiatalok közül, de az idősebbeket szemlélve Szappanos Péternek vagy Kovács Dánielnek is kimondottan komoly NB I-es karriert sikerült felépítenie azok közül, akiknek korábban egyetlen perc sem jutott a honi labdarúgás legmagasabb polcán. Akadnak olyanok is, akiknek az NB II-ből volt visszaút (pl. Bognár Istvánt az akkor NB II-es MTK-ból a Paks szerződtette). Sőt, vannak játékosok, akik a mostani szempontrendszerünknek nem feleltek meg, de az NB II-es kincsek közé tehetők. Csoboth Kevin Szeged után került Újpestre, de a lila-fehéreknek nem a szegediekkel, hanem a Fehérvár FC-vel kellett megegyezniük. Nikitscher Tamás pedig Pécsről érkezett télen az NB I-es újonc Kecskeméti TE-hez.

Összességében kijelenthető, hogy nehéz az NB II-ből az NB I-be szerződni, főleg NB I-es tapasztalat nélkül, de még nehezebb az első osztályban megragadni. Annak eldöntéséhez, hogy a fiatalszabály működik-e vagy sem figyelembe kellene még vennünk olyan eseteket is, amelyek a feltételrendszerünknek nem feleltek meg. De most az volt a lényeg, hogy a fentiekben kifejtett kritériumoknak megfelelő játékosmozgásokat vizsgáljuk. Természetesen nagyszerű dolog, hogy Lisztes Krisztián a másodosztályú Soroksárban játék- és fejlődési lehetőséget kapott, de sok NB I-es csapatnak nem volt vagy nincs NB II-es fiókcsapata, így náluk nincs esély a kooperációs versenyigazolás előnyeinek kiaknázására. Ezért fordulhatnának olykor a többi NB II-es csapat felé, ahol akadhatnak fiatal, tehetséges játékosok. Kerkez Milos esete is kivételes, ugyanis ő a másodosztályból rögtön külföldre tudott szerződni, ennél a legtöbb játékos számára teljesíthetőbb modell lehet az NB II-ből az NB I-be szerződés, majd onnan valamelyik külföldi bajnokságba. Ugyanakkor, mint láthatjuk, ez is csak meglehetősen kevés játékosnak sikerül. A probléma okáról csak tippelgetni lehet. Nem elég jók az NB II-ben szerephez jutó játékosok, rosszul használják őket az NB I-ben, esetleg nem kapnak elég bizalmat és lehetőséget, vagy valami teljesen más oka van?

Kiemelt fotó: fradi.hu