Az NBA egyik legújabb felfedezettje a legkilátástalanabb helyzetben is küzdött az álmáért

Az 1997-ben született Ryan több egyetemi csapatban is kosarazott, a tanulmányai befejezése után viszont nem kelt el az NBA-drafton. 2020 márciusától pedig a pandémia miatt a felmérők, majd a nyári liga is elmaradta, tehát nem volt lehetősége bizonyítani, hogy mégis megüti az elitliga szintjét.

Temető után edzőterem

Azt viszont megtehette volna, hogy az életnek egy másik területén teremt egzisztenciát magának, hiszen közgazdász diplomája volt, és jó kapcsolatokkal is rendelkezett. Egy New York-i cég tárt karokkal várta, viszont tisztában volt azzal, hogy ha oda elszegődik, valószínűleg búcsút inthet a versenysportnak a jövőben. Így kétkezi munkákat vállalt: hol egy temetőben dolgozott, hol pedig ételfutárként kereste a kenyerét, mellette pedig naponta négy órát edzett – egy teremben, egyes-egyedül.

„Nagyon kemény volt ez az időszak – mondta egy interjúban. – Nagyon rossz volt úgy járni az edzőterembe, hogy nem tudtam, mikor játszhatok újra.”

A motivációja viszont végig erős volt, és érezte, hogy ilyen körülmények között is tud fejlődni. 2020 novemberében a közösségi oldalán hangot is adott a hitvallásának. „Ezt szeretem csinálni a legjobban, a teremben lenni és szüntelenül dolgozni. A legnagyszerűbb érzés, amikor azt tapasztalod, hogy a saját szorgalmadnak és következetességednek köszönhetően egyre jobb leszel valamiben.”

Ahhoz, hogy ennyi edzés beleférjen az életébe, reggel hét órakor kellett elkezdenie a munkát a temetőben, ahol a sírkő- és emlékműkészítéssel foglalkozó nagyapja ismerőseinek köszönhetően alkalmazták. Először azt a feladatot kapta, hogy összegyűjtse a karácsonyi koszorúkat. Mindig nála volt a sporttáskája is, hogy a munka után egyből indulhasson az edzőterembe. Állítása szerint voltak olyan napok, amikor a hidegtől átfagytak az ujjai, a farmerja alatt leggingset és pizsamanadrágot kellett viselnie. Amikor pedig melegebb lett az idő, füvet nyírt, összeszedte a gallyakat, gereblyézett, füvesített, és friss földet hordott a sírok mellé.

Közben pedig folyamatosan várt arra a pillanatra, hogy beléphessen az NBA kapuján.

Főleg a hárompontosainak köszönhetően figyeltek fel rá

A rengeteg edzéssel töltött óra és a türelem pedig meg is hozta a gyümölcsét. Körülbelül egy héttel a 2021-es nyári liga kezdete előtt a Cleveland Cavaliers jelezte, igényt tart az akkor 24 éves játékosra, mert a csapatnak szüksége van egy jó dobóra.

Szerződést ugyan nem kapott Clevelandben, de a Denver Nuggets meghívta az edzőtáborába, viszont az alapszakasz kezdete előtt ők is lemondtak róla, így végül a G-ligában (az NBA hivatalos második ligája) szereplő Grand Rapids Gold játékosa lett. Ott pedig olyan teljesítményt nyújtott, hogy bekerült a vb-selejtezőkre készülő amerikai válogatottba, ahol felhívta magára a Boston Celtics figyelmét, akik idén februárban egy úgynevezett two-way szerződést kínáltak neki (ezzel mindkét ligában szerepelhet egy játékos). Amikor megtudta a hírt, hogy NBA-s kosárlabdázó lett, könnyekben tört ki a családjával együtt.

Abban, hogy idáig eljutott, nagy szerepe volt annak is, hogy az önbizalmát is fejlesztette, pedig a körülmények miatt egyáltalán nem volt könnyű dolga e tekintetben sem.

„Amikor egyedül voltam otthon, vagy egy edzőteremben, és órákon keresztül csak gyakoroltam és gyakoroltam, meggyőztem magam arról, hogy én vagyok a világ legjobb dobója. Most pedig itt vagyok, és a földkerekség legjobb játékosaival játszom” – nyilatkozta később.

Igaz, inkább a bostoniak fiókcsapatánál, a Maine Celticsnél játszott, de ott remekül szerepelt, 14 meccsen is 20 pont felett átlagolt.

Az utolsó pillanatban mentette meg a csapatát

A jelenleg futó szezon kezdete előtt aztán a Los Angeles Lakers meghívta őt az edzőtáborába, ahol sikerült meggyőznie a klub vezetőit, hogy érdemes szerződtetni őt, főleg a triplái miatt. Egyszer a következőképpen fogalmazta meg, hogy lehet valaki az ő posztján annyira eredményes, hogy akár egy ilyen klub is igényt tartson rá:

„Egy játékosnak az én pozíciómban mindig készen kell állnia a lehetőségre, és amikor jön, megpróbálni a legtöbbet kihozni belőle. Nincs vesztegetni való idő, nem tudni, melyik lesz az utolsó dobóhelyzet.”

Eddig ugyan nem számít csapata meghatározó játékosának – nagyjából 14 percet szerepelt átlagosan a mérkőzéseken –, de november harmadikán ő volt a csapat hőse, mert hosszabbításra mentette a New Orleans Pelicans elleni összecsapást az utolsó másodpercben bedobott hárompontossal. A találkozót végül 120–117 arányban meg is nyerte a Lakers.

A már említett stabil önbizalma is kellett ahhoz a döntő pillanatban ne remegjen meg a keze, különösen azok után, hogy a találkozón előtte hat hárompontos kísérlete sem sikerült.

„Ha nem lett volna az elmúlt másfél-két év, nem tartanék itt, nem tudnék ezen a szinten játszani. Nem volt sok jó dobásom ezen a meccsen, hálával tartozom az edzőmnek, hogy adott még egy lehetőséget a végén, hogy a pályára kerüljek. Így dobhattam el a hárompontost, és hosszabbításra menthettem a meccset” – emlékezett vissza karrierje eddigi legfontosabb találkozójára és dobására.

Nem mindennapi a története

Ugyan nem tudni, a 25 éves Ryan karrierje milyen irányt vesz a jövőben – lesz-e majd meghatározó játékosa a Lakersnek, vagy más NBA-s klubnak – de már most elmondhatja magáról, hogy meseszerű, ami vele történt.

„Az, hogy onnan, ahol egy évvel ezelőtt voltam, eljutottam oda, ahol most vagyok, hihetetlen dolog számomra – vallja. – Bárhogy is végződik, ez az év, mindig úgy fogok emlékezni rá, mint életem eddigi legjobb szakaszára.”

Kiemelt fotó: Bleacher Report