Az NBA történelmének legnagyobb győzelmi sorozatai

Egyáltalán mi kell egy ilyen sorozathoz?

Az az állapot, amikor a legjobb csapatoknál minden klappolni kezd: egy vagy akár több szupersztár is a gárda tagja, megvan a megfelelő mélységű keret körülöttük, sőt egy jó edző is… Az az ember érzése, hogy soha nem fognak veszíteni. Ha győzelmi sorozatokról beszélünk, az észak-amerikai kosárlabda-bajnokságban úgy 15 zsinórban megvívott győztes meccs felett kezdenek el igazán érdekessé válni a dolgok. Itt már csak és kizárólag a rájátszásban is érdekelt csapatokkal találkozunk, és természetesen minél közelebb kerülünk az elképesztő – ebben a kontextusban szürreálisnak hangzó – 20-as számhoz, annál nagyobb az esélye, hogy ott már egy legendás gárda nevével találkozunk. Húsz fölött pedig már tulajdonképpen csak legendás csapatokkal találkozhatunk, de csak tulajdonképpen, mivel egy kakukktojásunk azért van.

A 2007-2008-as Rockets – zsinórban 22 győzelem

A Houston Rockets jelenléte az örökranglista negyedik helyén mindenképpen meglepő, ha nem egyenesen sokkoló. Bár a Tracy McGrady - Jao Ming féle gárda nagy dolgokra volt hivatott egykoron, a 2009-es szezonon kívül, ahol nem sok választotta el őket a konferenciadöntőtől, masszívan alulteljesítettek. A 2007-08-as idényben azonban valami olyat vittek véghez, amire rajtuk kívül csak három csapat volt képes az NBA történelmében, sorozatban 22 mérkőzésen maradtak legyőző nélkül.

A februárt 13-0-val zárták, veretlen hónapot lehozni ebben a ligában rendkívül ritka fegyvertény, ha pedig azt is megemlítjük, hogy a csapatnak a szupersztár center, Jao Ming nélkül kellett megnyernie a 22 mérkőzés majdnem felét, úgy, hogy a kínait az akkor 41 éves Dikembe Mutombo helyettesítette, még nagyobbat csettintünk. Hiába a sorozat, a Rockets azért egy relatíve középszerű rájátszás-csapat volt abban az évadban, és végül nem is tudott felfelé kitüremkedni ebből a szerepből.

A Utah Jazz elleni első körös párharcban inkább arra a csapatra emlékeztettek minket, amelyik 24-20-szal kezdte a szezont, nem pedig arra, amelyik januártól februárig őrületbe kergette az egész ligát, és búcsúztak is a playofftól.

A dobogó harmadik fokán a Durant előtti Warriors egy 24-es sorozattal

Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy egy olyan csapat, amelyik 73-9-cel zárta a 2015-2016-os alapszakaszt, szerepel egy ilyen listán. Én személy szerint imádtam a Kevin Durant előtti Golden State Warriors játékát, tökéletes elegyét hozták a támadásban sziporkázó, de védekezésben is erős kosárlabdának, mindezt egy tényleg különleges játékossal a soraikban, Steph Curry személyében. A „harcosok” sorozata azért is különleges egyébként, mert a szezon első meccsén indult, így 24-0-nál, de igazából már korábban is sokan elkönyvelték, hogy Michael Jordan és a Chicago Bulls 72-10-es rekordja szinte biztosan megdől majd.

Nem is akármilyen elánnal kezdett a címvédő, az első meccsüket 16, a másodikat 20, a harmadikat 14, a negyediket pedig egyenesen 50 (!) pontos különbséggel nyerték meg. Az első szoros meccsüket az ötödik körben a Los Angeles Clippers ellen játszották, sőt a második ilyet is ellenük, de azt már a 13. fordulóban. A 24-es győzelmi sorozat alatt összesen négy olyan találkozójuk volt, amit hét ponton belüli különbséggel nyertek meg. A sors furcsa fintora, hogy ma már senkit nem érdekel ez a sorozat. Az alapszakasz győzelmi rekordját akkor megdöntő – és ezt a csúcsot azóta is tartó – csapatra sokkal inkább a végül elveszített döntő miatt emlékszünk.

A Warriors 3-1-ről bukta el a döntőt a LeBron James vezette Cleveland Cavaliers ellen, és ezzel csatlakozott a 2007-es New England Patriotshoz, mint olyan csapat, amelyik az utolsó pillanatban herdálta el minden idők legjobb szezonjának esélyét.

Ha már LeBron, ez a 27-es meglett

LeBron James-szel kapcsolatban sokat emlegetjük, hogy bár 27/7/7-es karrier átlagokat hoz (pont/lepattanó/assziszt), még soha nem játszott olyan meccset, ahol pontosan 27/7/7-es statisztikai lappal végzett volna. Egy „27-es” rekord azért így is összejött neki, amikor a Miami Heat 2013. február 3. és március 27. között sorozatban 27 győzelmet aratott.

Ha volt csapat, amelyiknek lett volna esélye megdönteni a Lakers hihetetlen rekordját – amit nemsokára számszerűsítünk is –, az nem más, mint ez a 2012-13-as Miami Heat. Ha a Warriors sorozatáról elmondtuk, hogy dominánsra sikeredett a mérkőzéseken belül, ugyanezt nyugodtan megemlíthetjük a floridaiak rekordjával kapcsolatban is. A Miami a 27 mérkőzésből 17-et tudott kétszámjegyű különbséggel megnyerni.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Eg7DD-LAAHA[/embed]

A tíz legszebb jelenet a Heat-sorozat meccsei közül – az NBA.com összeállításában

Számomra nem kérdés, ez a csapat a liga történetének egyik legjobbja, és ők egyébként meg is tudták koronázni a teljesítményüket az idény végén, minden idők egyik legjobb döntőjében. Hogy mitől voltak ilyen jók? LeBron itt fizikuma és készségei csúcsán (ő lehetett volna az első olyan MVP, aki minden szavazónál első helyen végez, ha a Boston Globe szakírója, Gary Washburn nem – teljességgel érthetetlen módon – Carmelo Anthony-ra szavaz), egy még mindig nagyon jó Dwyane Wade-del, ráadásul a 2011-es kerethez képest már egy sokkal mélyebb garnitúrával.

A 2012-es döntő megnyerésével pedig lekerült minden teher, így a következő szezonban az alapszakaszban is felszabadultan, csapatként tudtak játszani, a világ akkor messze legjobb játékosával a soraikban. Tehát a 27-es rekordot is magában foglaló 67-15-ös mérleget még alulteljesítésnek is nevezhetjük.

A csúcstartó az 1971-1972-es Lakers – 33 gombóccal

A Jerry West, Wilt Chamberlain és Gail Goodrich vezette Los Angeles Lakers a kor egyik legjobb csapatának számított, de azért azt mindenki tudta, hogy nem fogják a teljes 70-es éveket dominálni. Hiszen Chamberlainnek gyakorlatilag ez volt a hattyúdala, az utolsó domináns szezonjainak egyike 35 évesen, és West is 33 éves volt már ekkor. Az ő Lakersük 1971. november 5. és 1972 január 9. között zsinórban 33 meccset nyert meg, ami toronymagasan a valaha elért leghosszabb győzelmi sorozat az NBA-ben. Érdekesség, hogy a csapat egészen a 21. győzelem megszerzéséig teherként élte meg a dolgot. A 20. mérkőzés a Phoenix Suns ellen már hosszabbításba torkollott, hogy aztán a következőn már az akkor rekordnak számító 21. sikerért játszhassanak az arany-sárgák.

Az Atlanta Hawks ellen meg is lett a győzelem, Chamberlain pedig a meccs után azt mondta, örül, hogy végre vége van ennek a felhajtásnak. Dehogy volt vége. Onnantól kezdve még 12-t nyert meg a „Lakeshow”, aztán a Milwaukee Bucks végül Kareem Abdul-Jabbar egyik kiemelkedő (39 pont, 20 lepattanó, 5 gólpassz, meg nyilván jó néhány blokk, de ezt a statisztikát csak az 1973-74-es szezontól tartják számon) meccsével megszakította a sorozatot. Érdekesség, hogy a Lakers ennek ellenére sem tudott 70 győzelem fölé menni az alapszakaszban, de a 69-13-as mérleg egészen az 1995-1996-os szezonig az örökranglista első helyét jelentette számukra ebben a kategóriában (ekkor a Michael Jordan vezette Chicago Bulls 72-10-es eredménnyel taszította le őket a „trónról”, és ha már a sorozatok, a szezon egy időszakában zsinórban 18 meccset nyert meg a Bulls).

Ettől függetlenül a Lakers bajnok lett a szezonban, West begyűjtötte a jól megérdemelt első gyűrűjét, Chamberlainnek pedig ez volt a második.

Ki lehet a következő?

A tapasztalat az, hogy körülbelül tízévente sikerül egy 20 meccs körüli győzelmi sorozatot elérni az NBA-ben, a 2020-as években eleddig ez még senkinek nem jött össze, ami a liga jelenlegi kiegyensúlyozottságát látva teljesen érthető. Amikor újra megtörténik majd, mert a kérdés nem az, hogy meg fog-e történni, hanem az, hogy mikor, jó eséllyel egy remek edző, egy korszakos szupersztár és egy legendás csapat kerül majd a középpontba. Vagy persze a következő „2007-2008-as Houston Rockets”.