Az NFL és St. Louis egyezségével öt év után lezárult a Rams visszaköltözése Los Angelesbe
A Rams a 2016-os NFL-szezont St. Louis helyett már Los Angelesben kezdte meg, de a visszaköltözése tulajdonképpen csak alig néhány hete zárult le véglegesen, amikor a liga és a klub megegyezett a Missouri állambeli várossal 790 millió dolláros kártérítés fizetéséről.
Azt mindenki tudja, hogy az amerikai sportvilág teljesen más alapokon működik, mint az európai. Amíg az öreg kontinensen elképzelhetetlen, hogy például az Atlético egyik évről a másikra Madridból Zaragozába költözzön, addig ez a tengerentúlon, ha nem is mindennapos, de legalábbis megtörténhet. És bizony időről időre meg is történik.
A költözéseknek természetesen nem más a mozgatórúgója, mint a pénz. Kétféleképpen juthat arra a döntésre egy csapattulajdonos, hogy másik városba vinné a klubját. Az egyik, ha adott helyen nem alakult ki szurkolóbázis vagy elvesztette azt az együttes. Az NBA-ben szereplő, hányattatott sorsú Sacramento Kings történetében erre több példát is találunk. A másik ok a megfelelő, korszerű stadion vagy csarnok hiánya. A klubtulajdonosok elavult létesítmény esetén azzal szokták zsarolni a városvezetőket, hogy ha nem építenek új otthont a csapatnak, akkor elköltöztetik azt.
Los Angelesnek csapat kell
Az egyedüliként három városnak (Cleveland 1945, Los Angeles 1951, St. Louis 1999) is bajnoki címet hozó Rams esete sem kivétel, de ezúttal más, sokkal fajsúlyosabb okok is közrejátszottak. Bár kétségtelenül St. Louisban voltak gondok az akkor már 20 éve üzemelő Edward Jones Dome-mal, de ez csak részben járult hozzá a költözéshez. Az NFL-nek ugyanis 2006 óta kifejezett törekvése volt, hogy Los Angelesnek ismét legyen csapata, mivel a Rams és a Raiders 1995-ös elköltözése óta az Egyesült Államok második legnagyobb piacán nem volt jelen a világ legnagyobb sportüzlete. Hogy értsük milyen pénzt, bevételiforrást jelenthet egy Los Angeles-i franchise: a liga felhívására három csapat – az a három, amelyik korábban már játszott ott – jelentkezett a Los Angelesbe költözésre annak ellenére, hogy ezért 550 millió dollárt kellett fizetniük.
Persze joggal vetődik fel a kérdés, ha Los Angeles ekkora üzlet a klubok számára, akkor korábban miért költöztek el onnan? Nos, amiért a Rams, a Raiders és a Chargers a visszaköltözés mellett döntött 2016 januárjában: nem állt korszerű létesítmény a rendelkezésére St. Louisban, Oaklandben, illetve San Diegóban. Los Angeles legendás Coliseuma, amelyben korábban mindhárom klub játszotta hazai meccseit, lassan fennállása centenáriumát ünnepli, de a felújítások ellenére már az 1990-es évek közepén is elavult volt, a Rams St. Louis-i meghívója például annak idején egy vadiúj csarnok volt. Az NFL 2006 óta rengeteg energiát és pénzt fordított arra, hogy Los Angelest visszahódítsa, így 2016 januárjában két terv is az asztalon hevert egy új stadion építésére. Végül Stan Kroenke, a Rams tulajdonosának tervét fogadták el: Inglewoodban legalább ötmilliárd dollárból épült fel egy új aréna, a tavaly átadott SoFi Stadium.
https://www.youtube.com/watch?v=jfJILuSZFIY
A költözésre viszont – papíron legalábbis – szigorú szabályok vonatkoznak az NFL-ben. Egyrészt a költözni vágyó klubnak minden lehetséges helyszínt meg kell vizsgálnia városában, de ha egyik sem felel meg, akkor kerülhet sor a 32 tulajdonos szavazására, amelyen a voksok háromnegyedének, azaz 24-nek kell támogatnia a költözést. Ebben az esetben nem követték betűről betűre az előírásokat... A tulajdonosok kétszer is szavaztak a két terv között, s bár mindkétszer Kroenke inglewoodi projektje élvezett előnyt, de a szükséges 24 szavazat egyszer sem jött össze. Végül hosszas tárgyalások után arra a megállapodásra jutott a tulajdonosi tanács, hogy a Rams költözhet, a Chargers pedig opciós jogot kap, hogy kövesse a Kosokat Inglewoodba, a Raiders pedig ezt akkor teheti meg, ha a Chargers nem él a jogával. Egy esztendővel később, 2017-ben végül a Chargers 57 év után elhagyta San Diegót, így az Oaklandnek új lehetőségek után kellett néznie, végül a texasi San Antonio ellenében tavaly Las Vegasba tette át a székhelyét.
St. Louis viszont nem nyugodott bele, hogy a Cardinals 1988-as távozása után – a szabályok felrúgásával – második NFL-csapatát is elvesztette. A város veszteségeire hivatkozva (adókiesés, vendégéjszakák csökkenése, a csarnok működtetése) több mint egymilliárd dollárt követelt. Az NFL-nek elemi érdeke volt a megegyezés a bírósági tárgyalás előtt, hogy a februári Super Bowl alatt – melyet amúgy éppen a Rams új otthonában, Inglewoodban játszanak – ne a perrel legyen tele a sajtó, így nem sajnált 790 millió dolláros kártérítésben megállapodni. De ennek az összegnek a kifizetése is jól mutatja, az NFL mennyire elszánt volt, hogy 20 év után visszatérjen Los Angelesbe.
A költözéseknél azért nem ritkák a felkorbácsolt indulatok, a pereskedés és nem mindig zárul a jogi vita közös megegyezéssel. A leghíresebb eset talán a Colts 1984-es költözése Baltimore-ból Indianapolisba, melynek 12 évvel később komoly kihatása volt a Cleveland Browns Baltimore-ba költözésére is. Utóbbi tulajdonképpen csak részben tudott megvalósulni a város és a bérletesek tiltakozása miatt, ez pedig alapjaiban változtatta meg a klubok költöztetésének írott és íratlan szabályait, vagy éppen lehetőségeit. Ettől kezdve egy tulajdonos már nem vihette csak úgy egyik városból a másikba a csapatát, ha éppen az üzleti érdeke úgy kívánta.

Költözés egy nap alatt 15 teherautóval
De ne szaladjunk ennyire előre. Az 1953-ban alapított Coltsot a tulajdonosa, Robert Irsay sosem akarta elvinni Baltimore-ból. Azonban 1970-es évekre hiába vált teljesen elavulttá az Orioles baseballcsapatával közösen használt stadionja, a város nem akart újat építeni a háromszoros bajnokcsapatnak. Irsay hiába várt türelmesen, évek múltán sem történt előrelépés, így lassacskán tárgyalásokat kezdett más városokkal, tehát nyílt titok volt a Colts esetleges költözése. Jelentkezőből nem volt hiány, végül Indianapolis és Phoenix maradt versenyben. Az NFL tulajdonosai 1984. március 2-án hozzájárultak, hogy Irsay választásának megfelelő helyre költözzön a Colts. Maryland közben olyan törvényjavaslatot terjesztett be, amely tulajdonképpen lefoglalta volna a klubot, ez pedig azonnali döntésre kényszerítette Irsayt.
Mivel Phoenix a marylandi javaslat hatására visszalépett, Irsay március 28-án felhívta Indianapolis polgármesterét, William Hudnutot, aki 12,5 milliós kölcsön mellett használatra kínálta a négymilliót érő edzőközpontot és 77,5 millió dollárból felépített, 57 980 néző befogadására alkalmas, vadiúj Hoosier Dome-t. Irsay elfogadta az ajánlatot. Mivel nem volt vesztegetnivaló idő, Hudnut azonnal 15 teherautót küldött Baltimore-ba, így egyetlen éjszaka alatt levezényelték a Colts átköltözését. Másnap Maryland elfogadta a törvényt, a kormányzó alá is írta, de már nem volt mit lefoglalni, mert csak az üres irodák maradtak a Colts helyén. Amíg Baltimore-t sokkolta a Colts elvesztése, addig Indianapolis története egyik legnagyszerűbb napját ünnepelte.

És akkor nézzük, a Baltimore, hogy szerzett magának újra egy NFL-csapatot. A Browns, ha nem is alapító klub az NFL-ben, de mindenképpen a nagy hagyományokkal rendelkező tagjai közé sorolható, ráadásul 1944-es megalakulása óta az ohiói város a székhelye, így alapvetően elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha máshol működjön. Kiváltképpen annak fényében, hogy tulajdonosa az az Art Modell volt, aki az 1980-as években híresen ellenezte a városváltásokat a ligában, így a Colts Baltimore-ból Indianapolisba, vagy éppen a Raiders Oaklandből Los Angelesbe költözését. De az ő esetében (is) a pénz felülírta az elveit, pedig amikor 1975-ben a Browns stadionja tulajdonképpen Modell tulajdonában került, ígértet tett arra is, hogy soha nem viszi el a Brownst.
„A híd ledőlt, leégett, eltűnt, nekem pedig nincs kenum”
A probléma akkor kezdődött, amikor Modell annak ellenére nem volt hajlandó megosztani bevételét a helyi baseballcsapattal, hogy tulajdonképpen az Indians meccsei termelték a profit nagyobbik részét a közösen használt stadionban. Az Indians ezért kilobbizta magának, hogy a város új, külön stadiont építsen számára, de a helyi kosárcsapat, a Cavaliers is új csarnokot kapott. Modell tévesen azt gondolta, hogy bevételei nincsenek veszélyben, ezért nem vett részt a projektben. Az Indians 1994-ben vette birtokba az új létesítményt, emellett az NFL-játékosok akkoriban megugró fizetése még nagyobb pénzügyi nyomást helyezett Modellre, aki saját bevallása szerint 21 millió dolláros veszteséggel zárta azt az évet.
A Brownst 1961 óta birtokló Modell anyagi lehetőségei NFL-szinten mindig csekélyek voltak, így a kialakult nehéz helyzetben 175 millió dollárt várt a várostól a stadion felújítására, vagy egy új építésére, de nem bízott a támogatásban, ezért 1995-ben tárgyalásokba bocsátkozott Baltimore-ral. A marylandi város több mint tíz évvel a Colts elköltöztetése után is szenvedett a történtek miatt, bármit megtett volna, hogy ismét NFL-csapata legyen, ezért 220 millió dolláros stadiont bocsátott a Browns rendelkezésére. Ez visszautasíthatatlan ajánlat volt, így Modell alá is írta a szerződést szeptemberben, majd novemberben bejelentette a Browns költözését. A város másnap elfogadta a referendumot a 175 millióról, de Modell már hajthatatlan volt, megfogalmazása szerint: „a híd ledőlt, leégett, eltűnt, nekem pedig nincs kenum”.

Cleveland városa jószerivel mindenkit beperelt: Modellt, a Brownst, a stadiont működtető céget, a baltimore-i létesítményt üzemeltető gazdasági társaságot és annak igazgatóját is. De szurkolók és bérletesek is a bírósághoz fordultak, még az Egyesült Államok kongresszusa is meghallgatást folytatott az ügyben. Az NFL természetesen ebben a rendkívül kényes helyzetben is megtalálta a mindenki számára elfogadható (anyagi) megoldást. A Browns, mint márka nem költözött Baltimore-ba! Megtarthatta történelmét, címerét, létesítményeit. Ez azt jelentette, hogy Modell kvázi egy új klubot alapított Baltimore-ban, ahova csak a személyi állományt, azaz például játékosokat, edzőket, vezetőket vihette magával. Ez lett a Ravens. A Browns működését pedig három évre felfüggesztette a liga azzal az ígérettel, hogy ha a város épít egy új stadiont, akkor 1999-ben újra csapatot kap. És ez így is lett.
Ez elképesztő hullámot indított be, a klubok – köztük a Seattle Seahawks, a Tampa Bay Buccaneers, a Cincinnati Bengals, a Detroit Lions, az Arizona Cardinals és a Chicago Bears – innentől azzal zsarolták a városokat, hogy ha nem kapnak új stadiont, akkor elköltöznek. Összesen 12 új létesítmény épült, de 1995 és 1997 között további három együttes tényleg új városba tette át a székhelyét: Los Angelesből ekkor távozott a Rams és a Raiders, illetve Tennessee-be költözött a Houston Oilers, majd később nevet váltva Titans lett.
De más hatása is volt ennek az újonnan „kidolgozott modellnek”, méghozzá az egész észak-amerikai ligarendszerre. A klubok sok esetben már nem vihették magukkal a történelmüket új állomáshelyükre. Például az NBA-ben, amikor a Seattle SuperSonicsból Oklahoma Thunder lett, vagy az MLS-ben a San Jose Earthquakesből Houston Dynamo, vagy az NHL-ben a Quebec Nordiquesból Colorado Avalanche. Az NBA-ben olyan is volt, hogy a Charlotte Hornets New Orleansba költözött, de amikor évekkel később felvette a Pelicans nevet, akkor Charlotte új csapata, a Bobcats visszaszerezte Hornets nevet. Azok a szerződések is elterjedtek, hogy ha egy gárda új létesítményt kap, abban rögzítik, hogy költözés esetén a franchise arculata és múltja a városé marad, erre példa a Detroit Pistons is.

Ha a mai NFL-t vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a liga elsősorban külföldre szeretne terjeszkedni a későbbiekben. Elsőszámú célpontnak Toronto és London tűnik. Előbbi helyre a Buffalo Bills, utóbbira a Jacksonville Jaguars tűnik esélyesnek, aminek oka, hogy egyik klub sem túl nagy piacon van. De hosszú távon a Chargers helyzete is kérdéses lehet, mivel Los Angelesben nincs komoly bázis mögötte, a hazai mérkőzésein is rendre idegenbeli környezetben lép pályára. Ha San Diego új stadionra áldozna, könnyen elképzelhető a visszaköltözés tekintve, hogy a mexikói határ túloldalán lévő Tijuanával együtt ez az egyetlen legalább hárommilliós város, ahol jelenleg nincs NFL-csapat az Egyesült Államokban.