Az NFL legalulértékeltebb védőkoordinátora ezúttal a Bills skalpját gyűjtötte be

Amióta a Cincinnati Bengals 2021-ben elkezdte futószalagon szállítani a győzelmeket, másról sem hallani, mint hogy Joe Burrow mennyire megváltoztatta a csapat játékát. Nehéz lenne elvitatni ennek az állításnak az igazságtartalmát, hiszen a megfelelő irányító megtalálása minden csapat életében fontos pillanat, és fel lehet fedezni a kapcsolatot az irányítójáték és a győzelmek száma között. Ugyanakkor ezt a hirtelen javulást pusztán Burrow-ra és a támadójátékra fogni óriási hiba lenne, különösen akkor, amikor a csapat védelme ilyen mértékben segíti ki őket.

Lou Anarumo neve ennek ellenére viszonylag ritkán hangzik el a mainstream médiában, legtöbbször a hipszter körökben és a Twitteren ámuldoznak rajta az elemzők, pedig ő aztán igazán megérdemelné a rivaldafényt. Ez most talán megváltozhat, ugyanis a Bills ellen a védelme olyan játékkal állt elő, amely végre megugrotta az ingerküszöböt, és felhelyezte a térképre a kiváló védőkoordinátort.

Kreatívan használt szimulált nyomás

Anarumo egyik legnagyobb erőssége az, hogy mennyire kreatív védelmi sémákkal dolgozik, ami elsősorban a mentalitásának köszönhető. Ő ugyanis azt az elvet vallja, hogy akkor tud sikeres lenni egy védelem, ha támadósorként gondolkodik, azaz nem reagál, hanem diktálja, hogy mit fog csinálni az ellenfél. Ennek megfelelően rengeteg creeperrel vagy szimulált nyomással dolgoznak, amivel az ellenfeleiket bizonyos blokkolási sémákba kényszerítik, majd kihasználják ezek gyengeségeit.

Ezen játékok egységesen négyemberes pass rush-sal dolgoznak, a különlegességük pedig az, hogy a védelem mélyebb szintjeiből (linebackerek, defensive backek) küldenek egy vagy két embert az irányítóra, miközben a védőfalból visszalép ugyanennyi zónázni vagy embert fogni. Ez gyakran meg tudja zavarni a támadófalat, ugyanis a snap előtt szinte lehetetlen megmondani, honnan fog érkezni a nyomás, ami nagyon sokszor vezet ahhoz, hogy egy védő érintés nélkül ér oda az irányítóhoz. Itt például Mike Vrabel egyik variációját látjuk erre a játékra 2017-ből, amikor még a Houston Texans védőkoordinátora volt.

Ezek a játékok már eleve ott voltak Anarumo repertoárjában, a Bills ellen pedig még a szokásosnál is nagyobb szerepet játszottak, ugyanis a Bengals védőkoordinátora felfigyelt valamire a Buffalo Miami Dolphins elleni győzelme során. A meccs elején a Dolphins azóta kirúgott védőkoordinátora, Josh Boyer rengeteg cover 0-t játszott (ilyenkor mélységi safety-segítség nélkül fognak embert a csapatok, a kimaradó védők pedig az irányítót támadják), majd idővel csak a snap előtt mutatta be a blitzet, a játék indításakor viszont már csak négy emberrel támadta Josh Allent. Ez a húzás teljesen megzavarta a Bills irányítóját, így logikus volt, hogy Anarumo is felhasználja ellene ezt a fegyvert. Az első negyed végén például ezzel a creeperrel sikerült negatív yardos játékot kiharcolnia a Bengalsnak. A jobboldali tackle-lel szemben felálló Cam Sample a snap pillanatában hátralépett zónázni, miközben a túloldalról a safety Vonn Bell rontott rá Allenre, aki így nem tudja megdobni az első opcióját, ez pedig egy háromyardos sackhez vezetett.

Hasonló volt a koncepció ebben a játékban is, annyi különbséggel, hogy ezúttal a másik oldalról jött a blitzelő védő, Mike Hilton személyében, míg Trey Hendrickson volt az a pass rusher, aki visszalépett. A hívás ezúttal is tökéletesen működött, és csak nagyon kicsin múlt, hogy nem lett belőle labdaszerzés.

Felülteljesítő játékosok

Lehetne akármekkora taktikai zseni Anarumo, ha nem tudná ilyen kiválóan felkészíteni a játékosait, semmire sem menne vele. A Bengals védelme ugyanis közel sem tartozik az NFL legjobbjai közé a nevek alapján. Persze vannak olyan játékosaik, mint mondjuk Jessie Bates III, aki a liga egyik legjobb safetyje, de a védelem jelentős része zongoracipelőkből áll, mégis hétről hétre képesek egészen kimagasló teljesítményt nyújtani.

Ezt támasztják alá a PFF számai is, ahol többek közt azt is mérik, hogy egy meccsen melyik játékok esetében volt tökéletes a passzvédekezés, Arjun Menon pedig minden forduló után össze is gyűjti ezt egy táblázat formájában. A Divisional Roundban a Bengals 66,67%-os arányt ért el, azaz a Bills passzjátékainak kétharmadában védekezték le tökéletesen a buffalói elkapókat. Ez önmagában is elismerésre méltó szám lenne, már csak azért is, mert az egész szezon második legmagasabb mutatója volt, a Bills ráadásul úgy érkezett erre a meccsre, hogy a szezon során átlagosan a passzjátékaik 32%-át sikerült tökéletesen levédekezniük az ellenfeleknek, pedig játszottak a Bengalsénál lényegesen erősebbnek tartott secondaryk ellen is.

Forrás: Arjun Menon, twitter.com/arjunmenon100

A Cincinnati védelmének másik hatalmas teljesítménye egyértelműen az, hogy a legjobb mérkőzéseiket folyamatosan ligaelit támadóegységek ellen produkálják. Arról már mi is írtunk, hogy a Chiefs kriptonitjának egyértelműen Anarumo egysége számít, és egyre inkább úgy néz ki, hogy a Bills edzőinek és játékosainak is visszatérő rémálmai lesznek a Bengals védőkoordinátorától. De nemcsak ők szenvedtek meg a Bengals ellen. Ha megnézzük, hogy az elmúlt két év során milyen eredményeket értek el a liga jelenlegi legjobb irányítói ellen, egészen sokkoló számot kapunk. A 2021-es szezon kezdetétől mostanáig háromszor játszottak Patrick Mahomes ellen, kétszer találkoztak Lamar Jacksonnal, míg Justin Herbert, Josh Allen és Aaron Rodgers egyszer nézett velük farkasszemet. Ezen mérkőzéseken az irányítók átlagos EPA-mutatója passzjátékonként 0,03 volt, amely tökéletesen megegyezik Mac Jones gyengén sikerült 2022-es szezonjának ezen mutatójával.

Hiányzó vezetőedzői ajánlatok

Ráadásul egyre inkább úgy fest, hogy a Bills elleni munkája sem győzte meg a csapatokat arról, hogy rá lenne szükségük, ami kétségkívül érdekes jelenség. A hátterében leginkább az állhat, hogy az NFL elég erőteljesen eltolódott a támadójáték irányába, ezáltal a csapatok jelentős része a támadókoordinátorok között látja a jövőbeli vezetőedzőket. Ettől függetlenül persze néha tűzközelbe kerül egy-két védőoldali edző is, de ők legtöbbször valamelyik felkapott vezetőedző (Kyle Shanahan, Sean McVay) stábjának tagjai. Anarumo ezzel szemben kissé kívülálló, hiszen a két éve még az NFL berkeiben is gyakran teljesen elfeledett Zac Taylor mellett dolgozik, így a neve nem cseng olyan jól, mint esetleg Demeco Ryansé, vagy a korábbi években Robert Salehé és Brandon Staley-é. Pedig a filozófiája legalább annyira megfelel a modern futball védelmek felé támasztott elvárásainak, mint az említett edzőké.

Egy másik magyarázat az lehet erre a jelenségre, hogy a kiemelkedő védőstatisztikák gyakran állnak összefüggésben az ellenfelek minőségével. Nem egy elitnek látszó egységről derült már ki az elmúlt években, hogy a remek statisztikai mutatóik hátterében sokkal inkább a velük szembekerülő támadósorok álltak, mint a jó teljesítményük. Ez azonban korántsem igaz a Bengals védelmére, hiszen pont az igazán erős támadósorok ellen van elemében, így teljesen alaptalan az a félelem, hogy Anarumo munkáját feljavítják a gyenge ellenfelek.

Végül, de nem utolsósorban azt a lehetőséget is meg kell említeni, hogy Anarumót nem tartják kellően karizmatikus vezetőnek, ami szintén vet fel kérdéseket. A vele kapcsolatos vélemények ugyanis rendkívül jók ezen a téren is: a játékosok és a vele beszélgető újságírók egybehangzóan állítják, hogy remek vezető, aki nemcsak egy erős vízióval rendelkezik, de azt át is tudja adni a játékosainak.

Adott tehát egy szakember, aki minden modern vezetőedző felé támasztott kritériumnak megfelel, két éve folyamatosan kibabrál a liga legjobb támadógépezeteivel, miközben a rendelkezésére álló játékosállomány bár egyáltalán nem rossz, korántsem tartozik az elitbe. A csapatok pedig nemhogy nem harcolnak érte, fülük botját sem mozdítják érte, és akárhonnan is nézzük, erre nincs értelmes magyarázat. Cincinnatiben persze nagyon örülnek ennek, hiszen amíg nem jön egy olyan franchise, amelyik felismeri az Anarumóban rejlő hatalmas potenciált, addig náluk garantált a remek védelem, ami a Joe Burrow nevével fémjelzett támadósorral kiegészülve hosszú ideig bajnokesélyessé teszi őket.