Az örök második, aki nélkül Mourinho nem lehetett volna Number One

Az eredeti anyag itt olvasható.

Rui Faria arról a bizonyos magányos pillanatról beszél. Arról a pillanatról, amikor a vezetőedző végre képes abbahagyni a mérlegelést, és kimondja: ez az én csapatom és így fogunk játszani. „Amikor asszisztensedző voltam – elgondolkodik egy pillanatra –, mindig úgy éreztem, hogy minden egyes győzelem egyúttal az enyém is. Vezetőedzőként viszont más az érzése az embernek: nem csak a győzelem az enyém, hanem a vereségek és a felelősség is."

„A folyamat végén, a végső döntés meghozatalakor az emberek sosem gondolnak arra a tényre, hogy a vezetőedzőé az utolsó szó. Akkor, az egy nagyon magányos pillanat. De egyben izgalmas is. Mert az a pillanat valójában egyedül rólad szól.”

Rui Faria egy kapucsínó mellett osztotta meg gondolatait Londonban, egy South Bank-i szállodában. Sziporkázó stílus, hiperintelligens viselkedésmód jellemezte. Ő a futballtörténelem legsikeresebb asszisztense, 15 éven át pótolhatatlan segítője volt José Mourinhónak, 23 trófeát szereztek közösen, mielőtt 2018-ban elváltak volna útjaik.

A családja miatt döntött így, de hozzátette: „A vezetőedzővé válás nem egy álom volt számomra, amit üldöztem volna, vagy amire törekedtem volna. Inkább valami olyasmi, amit élvezni kezdtem, és ahol úgy éreztem magam, ahogy az illik hozzám.” Ezeket a tapasztalatokat Katarban szerezte, ahol az al-Duhaillal megnyerte az Emír Kupát, az ország legrangosabb versenysorozatát. A következő szezon közepén azonban, amikor az al-Duhail öt pont előnnyel vezette a tabellát, a koronavírus-járvány közepette elkezdődtek a lezárások, Faria úgy döntött, hogy visszatér Surrey-ben lévő családi otthonába, hogy feleségével és három lányával lehessen.

Ezt a döntést nem bánta meg, de az viszont kicsit váratlanul érte, hogy távozása után ilyen sok ideig nem lesz munkája. Érthető, hiszen hosszú karrierje során, még asszisztensedzőként visszautasított spanyol, portugál, orosz és egyéb országbeli Bajnokok Ligája-résztvevő klubok vezetőedzői ajánlatait, részben Mourinho iránti lojalitásból. Ráadásul, amikor Premier League-csapatok kérték fel, hogy foglalja el Mourinho megüresedett helyét a stáb távozásakor, rendre nemet mondott.

„Amikor edző vagy, az idő ellened dolgozik. Ha kikerülsz a körforgásból, az emberek hajlamosak elfelejteni, különösen akkor, ha vezetőedzőként nincs jelentős tapasztalatod, mivel asszisztensként dolgoztál. Manapság a csapatok az adatok alapján választanak vezetőedzőket, például átlagos bajnoki helyezés, a játékosok pályán felvett átlagos pozíciói, és még sok minden más. Nekem ebben a tekintetben nincs hosszú listám” – magyarázza.

Faria úgy véli, hogy egy edzőnek a saját meggyőződését kell követnie, nem pedig az aktuális trendeket. Megemlíti, hogy amikor a Manchester United edzéseit irányította, nem használt GPS-adatokat a játékosok futómennyiségeinek követésére. Pedig minden más angol élvonalbeli klubnál ez alapvető fontosságú volt. Mégis, miért nem állt be a sorba?

Faria és Mourinho több száz mérkőzésen ült egymás mellett a kispadon (Fotó: Stu Fortster/Getty Images)

„Az emberek azt hiszik, hogy képesek mindent számokkal megmagyarázni és megérteni, de a számok alapvetően csupán csak számok. Valóban adnak információt, de csak akkor, ha kontextusban értelmezzük őket, a játék megértésének kontextusában és a játékosoktól elvárt viselkedésformák összefüggésében. Az egyetlen adat, ami érdekelhet, az a játékosoknál megfigyelhető tulajdonságok mennyisége. A játékosoknak is vannak érzelmeik, sőt, az érzelmek, az agy működése miatt, és a futballteljesítmény között szoros összefüggések fedezhetők fel” – mondja mély meggyőződéssel.

„Nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a puszta számadatokból az edzések végén, és nem mondhatjuk azt, hogy ez a srác nem futott eleget. Mielőtt eldöntenénk, hogy kell-e neki plusz munkát végeznie, meg kell értenünk, miért nem futott annyit, amennyit mi optimálisnak gondoltunk. Lehet, hogy magánéleti gondja van? Lehet, ha pluszfutásra kényszeríted, az csak fokozza a problémáit? Kell, hogy legyen hely arra, hogy használd a szemed, az ítélőképességed, és azt mondd a játékosodnak, hogy inkább menjen haza, rendezze el a problémáit, és holnap munkára készen jöjjön edzésre.”

Ennek központi gondolata az, hogy a labdarúgó fejlesztésének különböző dimenziói – a kondíció, a technika és a mentalitás – taktikai munkával igenis csiszolhatók. Más szóval, az edzéseken minden gyakorlatnak a labda bevonásával kell történnie, célja pedig a játékhelyzetek reprodukálása. „Ha az edzésed 90 perces, miért pazarolnál el 40 percet mindenféle labda nélküli rohangálással?” – kérdezi Faria.

Az elméletet a sporttudományok professzora, Vitor Frade dolgozta ki a Portói Egyetemen, de eleinte csak egy gondolat volt egy futballmódszertani órán. Egészen addig, amíg Faria, Frade egyik tanítványa meg nem írta az elmélet tudományos alapjait igazoló szakdolgozatát, és fel nem kereste azokat a szakembereket, akik edzésmódszereikben már vegyítették különböző dimenziók fejlesztését a taktikaival.

1999-ben Faria elolvasott egy interjút az FC Barcelonánál dolgozó Louis van Gaal fiatal asszisztensedzőjével, akit úgy hívtak: José Mourinho.

„Nagyon másképp beszélt a futballról, mint amihez hozzá voltam szokva. Azt mondta, hogy döntő fontosságú, hogy egy edzőnek legyen elképzelése arról, hogy mit akar a csapatától. És az még fontosabb, hogy ahhoz az elképzeléshez a megfelelő gyakorlatot válassza ki az edzéseken. Akkor azt mondtam magamban, ezzel az emberrel meg kell ismerkednem.”

Faria megkapta Mourinho telefonszámát, interjút készített vele. Két évvel később az Uniao Leiriánál már vezetőedzőként dolgozó Mourinho felkérte Fariát erőnléti edzőnek. Faria és Mourinho együtt alkották meg egyedi gyakorlattárukat, amelyet saját elméleti megközelítésből építettek fel. Az ő munkájuk eredménye az, amit ma taktikai periodizációnak nevezünk.

Faria még nagyon fiatal volt, 26 éves, amikor Mourinho (aki szintén sporttudományi diplomával rendelkezik) bevette a stábjába. Akkoriban a sajtó gúnyosan kérdezősködött is, hogy miért egy kölyök segíti Mourinho munkáját. Faria mindig is képes volt jó kapcsolatot kialakítani a játékosokkal, a Chelsea-nél például Frank Lampardra is nagy hatással volt példázataival. „Frank, tudod, a zongorista nem rohangál a zongora körül, hogy felkészüljön az előadásra, nem csinál fekvőtámaszokat sem. Ehelyett gyakorlásként zongorázik” – ilyesmikkel nyitotta fel a világklasszis középpályás szemét. Lampard, aki korábban mélyen hitt a kemény futómunka sikerességében, miután saját bőrén érezte a hatásait, elfogadta a taktikai periodizációt.

Faria a Real Madridnál mély barátságot kötött Cristiano Ronaldóval. Rendszeresen beszélnek egymással, és éppen Ronaldo az, aki Faria eszébe jutott a manchesteri derbire gondolva. „Sok jó játékossal volt szerencsém együtt dolgozni, de ő a professzionalizmus igaz példája. Minden, amit tesz, egyetlen célt szolgál: a győzelmet. Amikor hajnali négykor érkezik meg egy idegenbeli túráról, mindenki mással ellentétben, aki aludni tér haza, ő a regeneráció útját választja és indul a jegesfürdőbe” – meséli.

Egyesek szerint Mourinho és a MU játékosai között megváltozott a kémia Faria 2018-as távozása után (Fotó: Oli Scarff/APF via Getty Images)

„Erik ten Hag ellenezte, hogy Cristiano Ronaldo a nyáron elhagyja a Manchester Unitedet, mert szerintem ő is látta, hogy milyen karakter. Ronaldo az Ronaldo, és szerintem ebben a szezonban is biztosan lesznek Cristiano-pillanatok. Akár már a következő meccsen is.”

A Mourinhóval az Old Traffordon eltöltött két éve alatt Európa-ligát, ligakupát és második helyet szerzett a Premier League-ben, 2017–2018-ban pedig irányításuk alatt a Sir Alex Ferguson utáni éra legmagasabb pontszámát érte el a Manchester United.

„Egy olyan klubhoz szerződtünk, amelyből hiányzott a stabilitás és az identitás, és ezeket a dolgokat nem lehet csak úgy az számítógépeken kattintgatva újjáépíteni. Időbe telik ez a folyamat, és ráadásul nyerni is kell közben, mert az emberek nem fogadják el, ha nem nyersz. Így amikor José azt mondja, hogy 2017–18-as volt karrierjének egyik legjobb szezonja, igaza van, mert éppen mi nyertük meg a klub eddigi történelmének utolsó trófeáit, és továbbra is ez az időszak a legeredményesebb Ferguson óta. Ami hiányzik, még mindig, az a stabilitás: a klubnak meg kell határozni, hogy mit akar. A Citynél ez Guardiola hatodik éve, és vele kapcsolatban stabil a háttér. Ezért képes az elképzeléseit a klubon belül végigvinni. Elég erős a hatása, hogy azokat a játékosokat vásárolja meg, akiket kiszemelt magának, ráadásul a korábbi sikerek is további krediteket biztosítanak számára. Milyen volt a Unitednél dolgozni? Kemény? Kicsit ellentmondásos a kérdés. Azt hiszem, ez egy olyan klub, ahol minden edző szívesen dolgozna, és ahol alapvetően öröm lenne munkát vállalni, és időnként ez így is volt. De voltak olyan pillanatok, amikor úgy érezted, hogy többre van szükséged. Hogy többre van szükséged a klubtól az előbb említett stabilitás érdekében. Ezt nem kritikaként mondom, de ha visszatekintünk a történelemre, a klub valójában Sir Alex és David Gill sokéves, jó kapcsolatára épült. Ez a kapcsolat biztonságot adott, azonban hirtelen minden megváltozott a klub körül” – mondja Faria a Manchester Unitednél töltött, sokak által vitatott eredményességű időszakról.

Egyesek szerint Mournho és a United játékosai között megváltozott a kémia Faria 2018 nyarán történt távozása után. Mourinho decemberben távozott, de Faria számára, aki továbbra is remek viszonyt ápol régi főnökével, José a legnagyobb. Soha nem volt köztük összezördülés, egyszerűen csak ennyi intenzív, közös munka után úgy érezte, hogy szünetet kell tartania, és a jövőben a családjával kell több időt töltenie.

Az Old Traffordon töltött két év alatt Európa-ligát, ligakupát és bajnoki ezüstérmet szereztek (Forrás: Reuters)

Mire számíthatunk Fariától a következő állomáshelyén?

„Először is, meg kell lennie a lehetőségnek a munka elkezdéséhez, de amit biztosan állíthatok, bátorságból nem lesz hiány. Egyértelmű az elképzelésem azzal kapcsolatban, hogy mit akarok. És persze a korábbi klubjaimnál megszerzett tapasztalataim azt is bizonyítják, hogy a pragmatizmushoz is értek. Nagyon fontos a bátorság. Napjainkban még a kisebb csapatoknál is azt érzed, hogy magasan támadnak le, a labdát támadják és kezdeményezni szeretnének. A különböző játékszervezési szerkezetek kérdésénél most az a tendencia, hogy a csapatok három játékossal hozzák ki a labdát, de öttel védekeznek, és az ellenfél kapujához közel próbálják visszaszerezni a labdát. A konzervatív megközelítés helyett mindenki a saját identitását akarja belevinni a játékba, és ezt nagyon támogatom” – meséli csillogó szemmel, szerinte ez most a pozitív futball korszaka.

Ugyanakkor, Fariát nem lehetne Mourinho lelki társának tekinteni egy nagy adag pragmatizmus megléte hiányában. „Minden edző szeretné kontroll alatt tartani a játékot, a labdát hosszú ideig birtokolni, de ha 20 passz helyett a csapatomnak csupán két passzra van szüksége egy találathoz, akkor azt az utat fogjuk előnyben részesíteni. A Real Madrid a Liverpool elleni Bajnokok Ligája-döntőben pont az ellenkezőjét hajtotta végre, nem érdekelte a kezdeményezés joga, mégis megnyerte a meccset. Amit azon a meccsen én láttam, az egy romantikus és egy pragmatikus játékelképzelés ütközése volt. A kérdés az az, hogy te, mint vezetőedző, mit részesítesz előnyben? Romantikusan játszani és veszíteni, vagy kevésbé szépen futballozni és nyerni? Számomra az a feladat, hogy a kettőt egyensúlyba tudjam hozni.”

Kiemelt fotó: Daily Star