Az örökös beugró – Voro nyolcadszor irányítja a Valenciát
Manapság nagyon ritka, – noha példákat azért találunk rá – hogy valaki kétszer-háromszor is leüljön ugyanannak a csapatnak a kispadjára, az pedig szinte egyenesen a párját ritkítja, hogy valaki nyolcadik alkalommal is kézbe vegye egy csapat szakmai irányítását. Pontosan ez történt nemrég Salvador González Marcóval, vagy ahogyan szűkebb pátriájában ismerik, Voróval, aki Gennaro Gattuso menesztése után újra leült szeretett csapata, a Valencia kispadjára. A pályafutása immár nyolcadszor.
Van egy híres fénykép az összezúzódott arcú, véres Salvador González Marcóról, amelyen úgy néz ki, mintha egy háborús övezetből jönne el éppen, nem pedig egy futballpályáról. Kétfős egészségügyi személyzet mellette, fehér mezét vércsíkok borítják, amelyek a sérült arcáról csordogálnak lefelé. A védő eltörte az orrát, miközben megpróbált elfejelni egy labdát, de az ellenfél stoplisa az arcába csapódott.
Egy ilyen incidens napjainkban mindenképpen indokolná a cserét az agyrázkódástól való félelem miatt. De akkoriban ez szóba sem került. Bár majdnem eszméletlen volt, a játékos, akit Voro néven ismertek, közömbösen reagált a sérülésre. „Miután elláttak, folytattam a játékot, apró kis semmiség volt, semmi komoly” – mondta a már 59 éves szakember egy korábbi interjújában.
A legendás őserő közel 250 meccsen és nyolc szezonon keresztül volt a Denevérek meghatározó játékosa. A légi párharcokban megmutatott nagyszerű képességeiről és játékintelligenciájáról ismert középhátvéd kulcsszerepet játszott egy olyan csapatban, amely az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején a másodosztályú Valenciát stabil LaLiga-résztvevővé tette.
Egy L’Alcudia nevű kisvárosban született és nevelkedett, mindössze 35 percnyi autóútra Valenciától, így nem is volt kérdés, melyik csapat szurkolója lett már gyermekkorában. Végigjárta a klub akadémiáját, majd az 1985-1986-os idényben 21 évesen bemutatkozott a felnőtt csapatban. Az idény végén ugyan kiestek az élvonalból, de ez utat nyitott a Voróhoz hasonló saját nevelésű tehetségeknek, hogy egy esztendőnyi másodosztályú száműzetést követően visszaemeljék a klubot a legmagasabb szintre. Így is lett, hősünk pedig egészen 1993-ig játszott a Los Che fehér mezében.
Ekkor a Deportivo La Coruna játékosa lett, három évig futballozott ott, és a nemzetközi szinteken is megismerhették. Válogatott lett, Spanyolországgal részt vett az 1994-es világbajnokságon. Az egyik megalapozója volt a későbbi Súper Depornak, amelyről épp a napokban írt nagyszerű cikket kollégánk, Ficsura Ádám. Később jött még három év a másodosztályú Logronesnél, és 1999-ben innen vonult vissza.
Julio Salinas, Voro, Bebeto és Mauro Silva – a Deportivónál nem akármilyen csapattársai voltak (Forrás: Twitter)2002-ben tért vissza szeretett csapatához, a Valenciához és dolgozott a tartalékcsapat mellett. Az első csapatnál 2008-ban számítottak először a munkájára, Ronald Koeman asszisztense, majd a holland kirúgása után helyettese lett és beugró edzőként öt mérkőzésen aratott négy győzelmével megóvta a kieséstől az együttest. Unai Emery érkezésével visszakerült a tartalékcsapathoz, de 2015-ben Nuno Espirito Santo menesztése után ismét ő vette át átmenetileg a csapat irányítását és a Gary Neville érkezéséig lejátszott egyetlen meccsén 1–1-re végeztek a Mestallában a Barcelonával. A Manchester United egykori legendás védője is az első csapatnál számított Voro tapasztalatára, ám az angol hamar megbukott, miként az utódjának szánt Pako Ayestarán is. Az olasz sztáredző, Cesare Prandelli érkezéséig természetesen ekkor is a klublegenda vette át a stafétát, 2016 őszén három mérkőzésből kettőt meg is nyert a csapattal.
A már akkor is jelentős forráshiánnyal és szakmai problémákkal küzdő együttes ezúttal nem sziporkázott a klublegenda irányításával, de elkerülte a kiesést, ám ő a szezon végén túl nem vállalta a feladatot. Azt azonban nem szabad elvitatni, hogy bár Voro nem nyerte a csapattal futószalagon a meccseket, ő hozta fel az első csapathoz az utóbbi évek egyik legnagyobb tehetségét, Carlos Solert, aki ma már az újgazdag Paris Saint-Germain sztárja.
Segédkezett és részt vett az átigazolások előkészítésében és megvalósításában, játékosokat kutatott, próbálta a szerény anyagi körülmények között is a legjobb döntéseket meghozni a Valencia számára. Ez a viszonylag „nyugodt” időszak, a koronavírus-járvánnyal terhelt 2020-as év nyaráig tartott, az akkor menesztett Albert Celades által üresen hagyott kispadra ismét leült, karrierje során immár hatodik alkalommal – és ezúttal ugyanennyi meccs is jutott neki 2-1-3-as mérleggel.
Alig egy évvel később Javi Gracia ténykedése után is vele fejezte be az idényt a csapat (négy meccsen két győzelem, egy döntetlen és egy vereség volt a mérleg), a legújabb fejlemény pedig, hogy a múlt héten menesztett Gennaro Gattuso távozása után is ő irányít. Nyolcadszor. A cél ezúttal is a bennmaradás, mert a csapat nem teljesít jól, 20 forduló után 20 ponttal a 17., épp még bennmaradó helyen áll, egy pontra a már kiesőhelyen álló Cádiztól.
Akármikor meg tud tartani egy edzést, mindig lehet rá számítani (Forrás: batzine.com)Salvador Gonzalez Marcóval kapcsolatban gyakran szóba hozzák, hogy a tulajdonos, Peter Lim bábja, aki akkor veszi elő a fiókból, amikor csak kedve tartja. Sokan attól tartanak, hogy a tulajdonos visszaél az elkötelezettségével és kihasználja a klubért a mai napig rajongó szakembert. Ahogyan azonban a tréner a 2020-as székfoglalójában fogalmazott:
„Én a klub embere vagyok. Valenciai vagyok, a családom is valenciai, a klubom pedig a Valencia CF. Ez a döntés mindig könnyű, mert én csak itt akarok dolgozni, és szolgálni akarom a klubot. Ez a legcsodálatosabb dolog az életemben.”
Kiemelt fotó: Marca
Szerző
