Az olasz újonc nem a rutinos, hanem a fiatal játékosokban hisz, közülük Mandela Keita a legértékesebb
Az olasz élvonalba frissen feljutott Parma Calcio 1913 – a többséggel ellentétben – nem a tapasztalt öreg rókákat, hanem a nagy potenciállal bíró fiatalokat kereste a nyári átigazolási időszakban, közülük a legnagyobb összeget Mandela Keita szerződtetésére költötte. A belga válogatott középpályás a képességei alapján ideális jelölt lehet a hatos posztra.
A Serie A-ba való feljutás után a legtöbb újonccsapat a kerete megerősítését idősebb, rutinos játékosokkal képzeli el, az együttesek vezetőinek többsége abban hisz, hogy szükség van az élvonalbeli tapasztalatra ahhoz, hogy képesek legyenek megragadni a legmagasabb osztályban. Azonban az előző évek során így is nagy volt a „visszaesések” száma, azaz nehéz lenne azt állítani, hogy ez egy biztos megoldás, és az idén bajnokként feljutó Parma Calcio 1913 nem is ezt az irányt választotta. Az emíliaiak igazolásainak átlagéletkora nem érte el a 22 évet sem, és a csapat lehetőségeihez mérten jelentősebb összeget csak olyan reményteli fiatalokra költöttek, akikben nagy potenciált látnak. Közülük a legértékesebb Mandela Keita, ő 12 millió euró ellenében költözött át Antwerpenből az Appenninek lábához.
Lamine Mandela Keita guineai szülők gyermekeként már a belgiumi Leuven városában látta meg a napvilágot 2002 májusában. Hétesztendősen csatlakozott a helyi futballklubhoz, majd 2014-ben szintet lépett, a KRC Genk akadémiájára került át. Ott azonban a vizsgálatok azt jelezték előre, hogy a növekedése nem megfelelő ütemben zajlik, így alig egy év után elengedték a kezét és visszatért az OH Leuven csapatához. Ez az időszak egy törést okozott benne, ám az édesanyja támogatása átlendítette őt a nehézségeken.
„Az édesanyám jelent számomra mindent. Gyermekkoromban sok kétségem volt, sőt gyakran fel akartam hagyni a futballal, mert úgy gondoltam, nem vagyok elég jó. Nem voltam elégedett a teljesítményemmel, és láttam, hogy anyukámat nem teszem büszkévé. Voltak pillanatok, amikor tényleg a végsőkig el voltam keseredve. Ezekben a kétséges pillanatokban anyám mindig felvidított azzal, hogy azt mondta, eljön az én időm. Annyi mindent feláldozott értem, hogy nem állhatok meg csak úgy, tovább kell lépnem”
– mesélte Keita.
Ezt a fajta stresszes időszakot élte meg akkor is, amikor elveszítette az édesapját egy autóbalesetben, e miatt a pályán sem tudott elég összeszedett lenni fejben. Hosszadalmas folyamat volt, mire belátta, hogy segítségre van szüksége, aztán végül elindult a gyógyulás útján és a tinédzser évei végére ismét meghatározó szereplője lett a klub korosztályos csapatainak. Végül 2021 márciusában mutatkozott be a felnőttek között, s ezt követően a 2021-2022-es idényben Marc Brys irányítása alatt vált alapemberré. A szezon végén szerződést hosszabbított 2025-ig, ám egy, a nyári felkészülési időszakban összeszedett sérülés a partvonalon túlra száműzte. Az ősz második felére tért vissza, a vezetőedző pedig igyekezett lassan, óvatosan visszaszoktatni őt a nagyobb terheléshez.
Ennek ellenére nem itt bontakozott ki újra, mert 2023 januárjában a Royal Antwerp kölcsönvette, ő pedig kulcsszerepet töltött be Mark van Bommel csapatának bajnoki menetelésében. Ugyanis vele a pályán csak egy találkozót veszített el az együttes, amely 66 év után ért fel ismét a csúcsra. Ezt követően a két klub kisebb vitába keveredett a középpályás szerződése kapcsán, ennek az lett a vége, hogy a Leuven újabb egy évre kölcsönadta őt, a végén kötelező vételi opcióval. Az Antwerp két részletben fizetett nyolcmillió eurót Keitáért, aki ezzel a Leuven legdrágább eladása lett, ráadásul saját nevelésű fiatalként.
A védekező középpályás így a 2023-2024-es idényt már annak a tudatában kezdhette el, hogy biztos a jövője, ami jót is tett a teljesítményének. Októberben a belga felnőttválogatottban is bemutatkozott, majd tovább javult a játék csaknem minden elemében, s bár két kisebb sérülés is megtörhette volna a szezonját, összességében semmiféle panasz nem lehetett rá. Olyannyira nem, hogy a tavasz során már több topligás klubbal is összeboronálták.
Keita statisztikái lenyűgöző képet festenek egy feltörekvő tehetségről, aki gyorsan alkalmazkodott a Pro League színvonalához, sőt a legutóbbi idény során már a ligaelitbe tartozott a hatos poszton.
A védelmi orientációja látványosan megmutatkozik a labdaszerzések, a blokkolt átadások és a szerelések terén, miközben a levegőben és a földön megvívott párharcokat is figyelembe véve a mutatott hatékonysága állhatatos játékstílusról és kiváló fizikai képességekről tanúskodik. Az ellenfelek számára rendszeresen okoz nehézséget, hiszen a játéka kiszámíthatatlan a labdaszerzéseivel és a lefülelt átadásokkal, megnehezítve minden támadónak azt, hogy betörjön az Antwerp térfelére. A statisztikái azonban arra is rámutatnak, hogy hajlamos a szabálytalanságokra és az ezekkel járó színes lapok begyűjtésére. Ezen a téren mindenképp van miben fejlődnie, hogy ne nehezítse meg saját csapata dolgát felesleges eltiltásokkal.
Azonban így is képes kontrollt teremti a középpálya közepén, ami a kiemelkedő labdatartási képességét bizonyítja. Gyakran vesz részt a játék felépítésében, megbízható pontossággal passzol és jelentős számú érintéssel játszik, erőssége a részvétel a labdabirtoklásban és a támadásépítésben egyaránt. E mellett progresszív szerepet is betölt, kiváló a labdavezetési képessége, ráadásul jól is cselez, ezekkel pedig rendre előrébb tudja juttatni a labdát a pályán. Ennek ellenére a passzai nem kifejezetten progresszívek, támadó statisztikái pedig mérsékeltek. Ritkán tűnik fel a támadóharmadban és minimális gólveszélyt jelent az ellenfél kapujára a viszonylag alacsony xG/90 arányával. Keita helyzetteremtő képességén is van mit javítani, ez pedig még inkább rávilágít arra, hogy növelni kell a támadásbeli szerepvállalását, hogy a következő szintet is meg tudja majd ugrani.
Parmában a dupla hatos pozíciót a válogatott szünet előtt Adrián Bernabé és Nahuel Estévez töltötte be, akik közül előbbi a mélységi játékszervező, utóbbi pedig a védekezésben erősebb. Wylan Cyprienről már a Serie B-ben is az derült ki, hogy nem igazán tudja megoldani a defenzívebb feladatokat, míg a pillanatnyilag sérült Hernani inkább a labdával tud többet hozzáadni a csapat játékához. Ráadásul a Keitáért kifizetett átigazolási díj önmagában arra enged következtetni, hogy vele nagy tervei vannak a klubnak, és ha a sérülései elkerülik, akkor a képességei alapján könnyedén kiszoríthatja Estévezt a kezdőcsapatból.
Kiemelt kép: Parma Calcio 1913
Szerző
