Az örmény FC Noah kalandos útja az európai kupaporondig

Az örmény FC Noah kalandos útja az európai kupaporondig

2024. szept. 3.

Hét év, megannyi edzőváltás, egy kupagyőzelem, egy költözés és két tulajdonos. Ezen rövid időszak alatt kevés klubnál történt ilyen sok meghatározó esemény, de az örmény FC Noah ezek után még megélt egy történelmi nemzetközi kupaszereplést is, a Konferencia-ligában első csapatként jutott az első selejtezőkörből indulva főtáblára.


Az FC Noah a világ talán legbiblikusabb klubja, melynek megszületése a Hegyi-Karabah Köztársasághoz – más néven Arcah (Artszak/Artsakh) Köztársaság – köthető. Az évek óta fegyveres konfliktus sújtotta régió egyik kisvárosában, Askeranban született Szevan Aszlanyan, aki 2017-ben döntött úgy, hogy visszatér és sportklubot alapít Örményországban, azzal a szándékkal, hogy Arcah ismertségét növelje. A klub a megalapításakor még az FC Artsakh nevet viselte, mely azóta sok változáson átment, mire a jelenlegi, sikeres periódusig eljutott.


A történet megértése érdekében muszág megismernünk az arcahi helyzetet. A hegyi-karabahi konfliktus eredete a múlt század elejére nyúlik vissza. Amikor Örményország és Azerbajdzsán 1918-ban függetlenné vált az Orosz Birodalomtól, megkezdődött a határvitájuk. A két országgal szomszédos, etnikailag sokszínű Hegyi-Karabah területe került a viták középpontjába, melyet mindkét fél magáénak akart. A Szovjetunió létrejötte után a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája javasolta, hogy az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságot és Hegyi-Karabahot egyesítsék a területen többségben lévő örmények miatt. Azonban annak érdekében, hogy Törökországnak tegyenek gesztust, végül a régiót Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven mégis beolvasztották Azerbajdzsánba. A feszültség sosem múlt el, csupán a szovjet hatalmi helyzetben kellően kordában tudták tartani az indulatokat a helyi erők. Azonban mikor a Szovjetunió felbomlott, akkor már a tüntetések egyre nagyobb számban előfordultak, s végül 1991-ben Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból. Miközben Örményország támogatta a régiót, addig ezt az azeriek katonai erővel próbálták megakadályozni, ami egy hároméves háborúba vezetett. Ennek lezárása egy ország születése lett, amely örmény felügyelet alá került, hivatalosan mégis Azerbajdzsán része maradt.


hegyikarabah.jpg


Amikor 2017-ben Aszlanyan megalapította a futball- és a kosárlabdaklubot, akkor utóbbi központja Hegyi-Karabah fővárosában, Sztepanakertben volt, azonban a focicsapat székhelye logisztikai okokból Jereván lett. A tulajdonos, aki Csehországban építette fel üzleti birodalmát és ott is telepedett le, nem maradt huzamosabb ideig a régióban, ennek ellenére az egyesület bemutatásán komoly terveket vázolt:


„Örményországban gyakran alapítanak új klubokat, melyeket látványosan mutatnak be, majd viharos gyorsasággal szüntetnek meg. Mindent megteszünk azért, hogy az FC Artsakh hosszú életű legyen. Bízunk a szurkolók támogatásában, reméljük, hogy a meccseinken tele lesznek a lelátók.”


A másodosztályban helyet kapó egyesület az arcahi játékosokra próbált támaszkodni, illetve olyan futballistákat igyekeztek elcsábítani a riválisoktól, illetve azok második csapatából, akikben nagy potenciált láttak. A megvalósításhoz Tigran Jeszajan vezetőedzőt kérték fel, aki korábban csak akadémiai szinten dolgozott, de egy fiatal együtteshez megfelelő választásnak tűnt. Már csak azért is, mert mindig is a támadófutball híve volt, és a klubnál úgy gondolták, hogy csak azzal lehet megnyerni a nézőket. A terv jónak tűnt, de a megvalósítás közel sem ment ennyire zökkenőmentesen. Jeszajant a télen menesztették, a második helyezéssel kiharcolt feljutást végül Armen Szanamjan abszolválta, de az ő megbízatása csak a nyárig szólt. A sikerrel vett első akadály után a gyors edzőváltásokkal elért nyolcadik hely a 2018–2019-es szezonban nagy változásokat idézett elő. A klub vezetése érezte, hogy a tulajdonos erőfeszítései nélkül ez a klub is el fog bukni, mint korábban oly sok próbálkozás.


Aszlanyan Csehországba való visszatérése után nem sokat foglalkozott a projekttel, de egy utolsó pillanatban történő tulajdonosváltással még megmentette a csapatot. Az adásvétel után Karen Abrahamjan lett az új tulajdonos, aki ugyancsak szorosan kapcsolódott a térséghez. Ugyanis a 2010-es évek második felében Abrahamjan Hegyi-Karabah hadseregének vezérkari főnöke volt, majd védelmi miniszternek és a hadsereg parancsnokának nevezték ki. A politikus nem hazudtolta meg magát, mert miközben megígérte, hogy nem eszközöl majd nagy változtatásokat, mégis az egyik első dolga volt FC Noah névre átkeresztelni a klubot. Az arcahi kötődést gyorsan maga mögött hagyta a klub a névvel, mely a bibliai Noéra utal, akinek a bárkája a történet szerint – Örményország jelképénél és legismertebb helyénél – az Ararát hegyén futott zátonyra.


A népszerűsítés érdekében a 2019-ben Örményországban rendezett U19-es Európa-bajnokságot kihasználva a klub a torna döntőjét megelőzően Noah Music Fest néven fesztivált szervezett, amelynek vendégei örmény és orosz művészek voltak. 


Abrahamjan minden követ megmozgatott, hogy tőkét injektáljon az egyesületbe. A kezdeti csapat fiatal örmény játékosokból állt, és olyan külföldiek is szerepeltek benne, mint az orosz csatár Vlagyimir Azarov, az olasz kapus Valerio Vimercati, a védő Saná Gomes vagy a középpályás Helistano Manga (mindketten Bissau-Guineából).


A sikerek nem is maradtak el, hiszen a klub a 2019–2020-as idény végén bejutott a kupadöntőbe, melyet tizenegyespárbajban meg is nyert az Ararat-Armenia ellen. Az új szezon kezdetén pedig a Szuperkupát is behúzta ugyanebben a párosításban, ezúttal hosszabbítást követően. Ez azt jelentette, hogy az FC Noah belekóstolhatott a nemzetközi szereplésbe is, bár ez a kazah Kairat Almaty elleni vereséggel egy mérkőzés után le is zárult. Azonban az anyagi biztonság egy kissé megingott, mikor 2020-ban Abrahamjant felmentették tisztsége alól a hegyi-karabahi háború újbóli kitörésekor.


A tulajdonos átköltözött Jerevánba, ahol Vardgesz Vardanyannal, a Digitain alapítójával került baráti viszonyba. A nagyra törő szoftvercég ekkortájt kezdte el a sportfogadási fejlesztéseit, amivel nem sokkal később felrobbantotta az örmény piacot. Beszálltak az egyesület támogatói közé, Vardanyan megkapta az elnöki pozíciót, így pedig a klub infrastrukturálisan is szükséges támogatást, hogy folytassa fejlődését. A 2020–2021-es idényben már ezüstérmes lett az FC Noah, majd a stadionproblémákkal tarkított új szezonban ugyan visszaesés következett, de Vardanyan jóvoltából biztossá vált a jövő. A fővárosból a mintegy 50 kilométerre nyugatra található Armavir városában lévő 3300 férőhelyes létesítményt kapták meg, miután a milliárdos üzletember kicsit megsürgette az állam által évek óta tologatott felújítást. Egyes hírek szerint már az ő kontójára elkezdték fokozatosan fejleszteni is a létesítményt, egy kisebb edzőközpont megépítése, gyepcsere és az edzőpályák korszerűsítése történt rövid időn belül. Aztán a népszerűsítés érdekében a szoftvercég nagykövetének kinevezett Luis Figo is meglátogatta a csapatot.

 


 

A helyiek nagyon jól fogadták a klubot, hiszen majd két évtizede megszűnt a csapatuk, melynek meccsein a látogatottsággal sosem volt gond. Ezt a Noah is gyorsan megtapasztalta, mert az első Armavirban töltött idénye során több mint 1500 fős átlagnézőszáma volt. Pedig az eredmények nem nagyon segítették ezt, mert a 2022–2023-as szezonban az átalakított csapat csak nyolcadik lett, de ezt követően megérkezett Carlos Inarejos vezetőedző, aki meghozta a sikereket is. A spanyol szakemberrel ismét ezüstérmes lett a Noah, miután az utolsó előtti fordulóban kikapott a Pjuniktól, amely megelőzte ezzel a sikerrel. Ennek következménye lett Inarejos távozása, majd a csapat is nagyban átalakult a harmadik európai kupaszereplése előtt. A kispadra a portugál Rui Mota került, akinek az irányítása alatt már a keret kétharmada légiósokból állt. Brazilok és portugálok vannak többen, de rajtuk kívül Izlandtól Kamerunig és Argentínától Oroszországig terjed a paletta.


Ám ez a szedett-vedettnek tűnő egyveleg mégis működik, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a Konferencia-liga történetében elsőként jutottak el a főtábláig az első selejtezőkörből induló csapatként.


Tették mindezt az északmacedón Shkendija Tetovo, a máltai Sliema Wanderers, a görög AEK Athén és a szlovák MFK Ruzomberok kiverésével. Az örmény együttes ráadásul a főtábla sorsolásakor a Chelsea-vel is párba került, így elutazhat majd a Stamford Bridge-re, ami akkor is világra szóló élmény lesz a játékosoknak és a velük tartó szurkolóknak, ha súlyos vereséget szenvednek. A hazai meccseiket – melyeken a paksiakat búcsúztató FK Mladá Boleslav, az izlandi bajnok Víkingur Reykjavík és a ciprusi aranyérmes APOEL Nicosia ellen vívják – majd a jereváni Vazgen Szargszjan Stadionban rendezik. Azonban így is hatalmas esemény lesz ez, főleg akkor, ha sikerülne odahaza pontokat gyűjtögetni, úgy, ahogy tette azt két évvel ezelőtt a Pjunik, mely két sikert is aratott Örményországban.

Kiemelt kép: FC Noah Facebook

Szerző

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

A labdarúgás idehaza kevésbé figyelemmel követett bajnokságainak szerelmese, a futballpénzügyek lelkes prófétája.