Az orvosok lemondtak róla, Derick Hall mégis eljutott az NFL-ig

Derick Hall pályafutása olyan, mint bármelyik másik viszonylag korán draftolt NFL-játékosé: a középiskolából kikerülve négycsillagos tehetségként tartották számon, az egyetemi bajnokság egyik topcsapatától, az Auburntől kapott ösztöndíjat, ahol egy ideig kiegészítőemberként számoltak vele, végzős évére pedig a csapat sztárjává vált. Ezután borítékolható volt, hogy korán elkel a játékosbörzén, a Seattle Seahawks pedig le is csapott rá a draft 37. választásával. Hall története azonban teljesen más, mint a hozzá hasonló karriert befutott játékosoké, ugyanis féléves koráig az orvosok nem sok esélyt láttak arra, hogy életben marad.

Az orvosok már lemondtak róla

Hall 2001. március 19-én született, 23 héttel korábban, mint kellett volna, agyvérzéssel és szívverés nélkül. Bár az orvosoknak sikerült újraéleszteniük a körülbelül egy kilogrammos csecsemőt, mindössze egy százalék esélyt adtak neki a túlélésre. Élete első hat hónapját az intenzív osztályon, lélegeztetőgépen töltötte, és az orvosai egy ponton le akarták kapcsolni a gépekről, mondván, ha életben is marad, szinte biztos, hogy soha nem tud majd lábra állni és beszélni, valamint folyamatos ellátásra szorul majd. Hall édesanyja azonban nem volt hajlandó lemondani a fiáról, és nem írta alá a gépek lekapcsolásáról szóló nyilatkozatot. És milyen igaza volt. Ahogy telt az idő, fia állapota egyre csak javult, féléves korában pedig el is hagyhatta a kórházat.

Bár akkor hazavihették, Hall később is gyakran megfordult a kórházban. Egyrészt azért, mert folyamatos ellenőrzésekre kellett járnia, hogy ellenőrizzék, nincsenek-e maradandó károsodásai, másrészt pedig azért, mert viszonylag gyenge volt az immunrendszere és állandóan betegeskedett. Ezek közül a legsúlyosabb az asztma volt, ami nagyon sokáig hátráltatta. Négyévesen például elkezdett flag focizni, de lényegesen kevesebbet tudott edzeni és játszani, mint a kortársai, mert sokkal hamarabb kifulladt. Mindezek ellenére lelkesen járt edzésekre, amelyek egyfajta menekülésként szolgáltak számára a mindennapi problémák elől.

„A legtöbb gyerek nem akart edzésre járni, de én izgatott voltam, hogy van lehetőségem más dolgokat csinálni, mint egy kórházi ágyon feküdni, injekciókat kapni, vagy légzésgyakorlatokat végezni”

– számolt be a sport gyerekkorában betöltött szerepéről.

A rendszeres mozgás elképesztően sokat javított az állapotán, szép lassan kialakult az erőnléte, egyre több időt tudott pályán tölteni, kilencéves korára ráadásul nagyobb lett, mint kortársai. Nemcsak a méretei, de a mentalitása is más volt, mint a többieké, sokkal keményebben játszott náluk, emiatt az edzője úgy érezte, itt az ideje a valódi, védőfelszerelésben játszott amerikai futballnak.

A tehetség kitartással párosult

Hall nagyon hamar belerázódott a sportág klasszikus változatába is, igaz kezdetben nem volt teljesen egyértelmű, milyen pozícióban számolnak majd vele. Az edzői vélemények alapján elég jól festett a támadósorban is, ahol a hatalmas kezei óriási előnyt jelentettek az elkapásoknál. Igazán azonban a védelemben érezte magát otthon, ahol már általános iskolás korában látszott rajta, hogy nagy jövő állhat előtte, és reális esély mutatkozott arra, hogy NFL-játékos váljon belőle. Ő pedig mindent meg is tett érte, kiváló mentalitással dolgozott minden szinten, ahol megfordult. Édesanyja például arról számolt be, hogy középiskolásként cetlikre írta fel, hogy miket kell megcsinálnia ahhoz, hogy profi legyen belőle. A pályán kívüli viselkedésével a csapattársai tiszteletét is kivívta, mellette pedig a játéka is arra predesztinálta, hogy egy nagy egyetemtől kapjon ösztöndíjat.

Derick Hall és édesanyja (Forrás: Intersport)

Az Auburnnél szemet is vetettek rá, igaz volt némi kétségük vele kapcsolatban. Leginkább az zavarta a szakembereket, hogy bár Hall remekül teljesített, úgy érezték, nem hozza ki magából a maximumot. A Tigers akkori védőfaledzője, Rodney Garner például összeállított egy videót Hall hibáiból, amit levetített neki az Auburnnél tett látogatásán, és elmondta, hogy ha ezt így folytatja, visszavonják az ösztöndíjról szóló ajánlatukat. A módszer bejött: Hallnak nagyon tetszett Garner brutális őszintesége, a beszélgetést követő hétvégén élete legjobb meccsét játszotta.

Ilyen előzmények után érződött, hogy Hall és az Auburn házassága az égben köttetett, és utólag visszatekintve remek döntés volt. Szép lassan bejátszotta magát a kezdőcsapatba, megválasztották csapatkapitánynak és az SEC egyik legjobb játékosává vált. Mellette a pályán kívül is szorgoskodott, a mai napig rendszeresen visszajár Mississippibe önkéntesként, hogy a helyi közösségeket segítse.

Pete Carroll tökéletes edge rushere

A kiváló hozzáállása, a folyamatos tanulási vágya, a pályán kívüli viselkedése alapján nem csoda, hogy Pete Carrollnak is megtetszett, de ez még önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy a második kör elején húzzák ki. A fizikai adottságai és a játékstílusa alapján viszont szinte tökéletesen illeszkedik Carroll védelmébe. Hall Relative Athletic Score-ja ugyanis Cliff Avrilével mutatja a legnagyobb hasonlóságot – csak Hall még Avrilnél is atletikusabb – aki a Seahawks legendás védelmének, a Legion of Boomnak az egyik legmeghatározóbb játékosa volt.

(Forrás: ras.football)

A felépítése mellett Hall játéka is olyan, amit a Seattle elvár a passzsiettetőitől. Természetesen az elsődleges feladata az, hogy konzisztensen nyomást gyakoroljon az irányítóra és megnehezítse az életüket. Ennek az elvárásnak tökéletesen megfelel, a long arm-technikája az egész évfolyam legjobbja, és ezzel ő is tisztában van, ezt a mozdulatot használja a legtöbbször.

A Seattle pass rushereinek azonban nem elég az irányítót támadni, futás ellen is rendkívül fontos szerepük van. Ilyenkor az az elvárás velük szemben, hogy a fal szélét lezárják, és ne engedjék a futót a tackle boxon kívülre. Hall ezen a téren ugyan nem tökéletes, de a legtöbb újonc passzsiettetőnél így is jobb, a fizikuma pedig lehetővé teszi, hogy idővel az egyik legjobb futás elleni védővé váljon.

Amiben Hallnak mindenképp fejlődnie kell, az a pass rush repertoárja, mert jelenleg viszonylag kevés mozdulatot alkalmaz, és hiába kiváló a long armja, ha mégsem tud vele párharcot nyerni, legtöbbször tanácstalanná válik. Ennek egyik oka az, hogy az Auburnnél gyakran kellett visszalépnie passzjátékoknál, amiben közel sem volt rossz, sőt, az sem kizárt, hogy a Seahawks is megbízza majd ilyen feladatokkal, ugyanakkor a fejlődésének jót tett volna, ha több passzsiettető snapet kap.

Egy interjújában ugyanis arról számolt be, hogy a tüdőkapacitása nagyjából egy 13-14 éves gyerekével egyezik meg, valamint időnként szüksége van inhalátorra is, így azért kérdéses, mennyire fogja bírni a nagyobb terhelést.

Persze azért túlzottan nem kell félteni, hiszen egész életében ugyanezekkel a problémákkal küzdött, és nem zavarták túlzottan a játékban. Joggal reménykedhetünk tehát abban, hogy az NFL-ben is megállja majd a helyét, de ha mégsem, azt már így is bizonyította, hogy az édesanyja élete legjobb döntését hozta, amikor nem mondott le róla.

Kiemelt fotó: Auburn University Athletics