Az új Chelsea-kedvenc Cole Palmer nevelőklubja ellen is bizonyította, fényes jövő vár rá

Azért az sokat elárul Cole Palmer személyiségéről, hogy amikor a Tottenham Hotspur elleni 4–1-es győzelem után a mesterhármast szerző csapattárs Nicolas Jacksonról kérdezték, ő másodpercnyi hezitálás és mindenfajta köntörfalazás nélkül benyögte válaszul:

„Egyértelmű, hogy nehezen indult a chelsea-s karrierje, kár is lenne tagadni, de ma zseniális volt. Nem kell mást tennie, mint belevetnie magát a munkába, még keményebben dolgozni, és biztos vagyok benne, hogy jönnek majd az újabb triplák.”

Amellett, hogy a riporterek rendesen megrökönyödtek azon, egy 21 éves suhanc hogy képes már-már pimasz kioktatással értékelni (amúgy hasonlóan fiatal) csapattársa teljesítményét – mintha legalábbis tíz év Premier League-karrier lenne már a háta mögött –, megkérdezték Palmertől, ugyanezt a szenegáli centernek is elmondta-e.

„Hogyne – felelte a támadó. – Mindig lehet keményebben dolgozni.”

Fotó: Mark Pain / Alamy Stock Photo

Abban persze nincs semmi meglepő, hogy aki éveket tölt Josep Guardiola kegyelmet nem ismerő futballrendszerében, abba mintegy infúzióként csepeg bele a maximumra törekvés, a folyvást jobbá válás szándéka, s a saját bőrén tapasztalja meg, hogy ami elég volt tegnap, az kevés másnap, ettől még némi pofátlanság is szükségeltetik ahhoz, hogy valaki 21 évesen így nyilatkozzon. Mauricio Pochettinóról persze már a Spursben is kiderült, hogy szereti, és tud is bánni a csibész „gyerekekkel” (lásd Dele Alli), hát most jó néhány zabolátlan kölköt kell egyfelé terelnie, de mint azt a mellékelt ábra mutatja, és amint azt merészeltük korábban megjegyezni, beérhet a munka.

Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!

Palmerről nagyon jó véleménnyel van az argentin mester, szereti az egyéniségét, látja a hatalmas tehetséget, ezért is ösztönzi arra, hogy vállalja be a rizikós átadásokat a támadóharmadban, elvégre azokkal lehet meccset nyerni. A szélső-támadó pedig jól fogadja az instrukciókat, a City elleni rangadónak úgy ment például neki, hogy 90 perces átlagban ő passzolja be a legtöbbször jól a labdát a tizenhatoson belülre a Premier League-ben (meccsenként 4,2-szer). Ez a fajta játékolvasás abból is fakad, hogy utánpótlás korában mindvégig középen játszott, tízesként leginkább, a City felnőtt együttesébe bekerülve találta magát a pálya valamelyik szélén. Minthogy pedig későn érő típus, a technikáját kellett gyerekkorában a lehető legtökéletesebbre fejlesztenie ahhoz, hogy kitűnjön a fizikailag jóval erősebb kortársai közül.

Több szempontból is meg lehetett persze kérdőjelezni, helyesen döntött-e Palmer, amikor elhagyta a Cityt – nyolcéves kora óta a klub tagja, nagy becsben tartották, a világ legkiválóbb trénerének keze alatt fejlődhetett volna tovább, a világ alighanem legjobb csapatában, hovatovább rendre a BL-ben megmutatva magát –, de sokszor ezek a bátor döntések vezetnek sikerre.

Fotó: Orange Pics BV / Alamy Stock Photo

Mert bizony akadt érv pró és kontra átigazolása kapcsán. Helyesnek tűnt a váltás abból a szempontból, hogy az ultrafiatal Chelsea-ben bizonyára több játékpercet kap, mint a minden fronton győzni igyekvő, szélső poszton Bernardo Silvát, Phil Fodent, Jérémy Dokut és Jack Grealish-t felvonultató Cityben, amelyikben a néhány kihagyhatatlan emberén túl Guardiola amúgy is előszeretettel rotál.

Ha pedig a még mindig csak formálódó londoni együttesben sikerül megvetnie a lábát, az hosszú időre a csapatban tarthatja. Ráadásul ugyancsak kiváló edzőhöz került, igazán tehetséges fiatalok közé, szóval döntése helyessége mellett is felsorolható néhány indok.

És tényleg bátorságra vall, ha valaki a rendkívül sikeres nevelőegyesületét, azt a klubot, amelynek kisiskolás kora óta szurkol, el meri hagyni az egyelőre csak alakulgató, az elmúlt szezont a totális káosz jegyében töltő, alaposan újratervezett egyletért. Csak hát Palmert egyetlen cél vezérelte: hogy játsszon, minél többet. A pénz már csak azért sem lehetett a legfontosabb motiváció, mert bár a Chelsea a fiatalokért valóban csillagászati összegeket fizet (a Palmer-bizniszt megúszta 40 millió fontból), a bérük korántsem az. De ugyanez a bátorság manifesztálódott akkor, amikor a rangadón ellentmondást nem tűrően ragadta meg a labdát a 95. percben, és küldte aztán azt haláli nyugalommal a jobb felsőbe. Ő akarta elvégezni a tizenegyest, 21 évesen azzal az önbizalommal felvértezve, amely nélkül a futball ezen szintjén képtelenség érvényesülni.

Hogy milyen hamar elfogadtatta magát, és meggyőzte csapattársait képességeiről, azt jól példázta, ahogy a fél év alatt vezérré váló Enzo Fernández is arra kapacitálta a végrehajtásra ugyancsak jelentkező Raheem Sterlinget, hagyja Palmert elvégezni a büntetőt. Avagy a csapattársak tökéletesen tisztában vannak a képességeivel: elképesztően tehetséges, pazar a bal lába, magas a játékintelligenciája, dicséretes a cselezőkészsége, rendkívül kreatív. Az, hogy a döntései nem mindig ülnek, illetve hogy néhány tizedmásodpercnyivel lehetne azokban gyorsabb, a nagyobb tapasztalattal majd javul, ahogy a helyzetkihasználása is.

Ami pedig a két egykori City-játékost illeti, nem lesz köztük nézeteltérés, annál sokkal jobb viszonyban vannak. Mielőtt aláírt volna Palmer, Sterlingtől érdeklődött afelől, érdemes-e elköteleznie magát a londoni projekt mellett, a „bátyó” pedig meggyőzte, hogy igen.

„Raz (Sterling) mindig is a gondomat viselte, nagyon hálás vagyok neki ezért – mondta Palmer bemutatkozó sajtótájékoztatóján. – Amikor felkerültem az utánpótlásból, ő volt az, aki segítő kezet nyújtott. Hihetetlenül jólesett, hogy valaki az ő nacionáléjával felkarol. Látta bennem a lehetőséget, hogy hogyan dolgozom az edzéseken. Elkezdtünk egyre többet beszélgetni, nagyon sokat kérdeztem tőle, a Chelsea-be igazolásomkor is.”

Fotó: Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo

A fővárosban pedig egyre markánsabb teljesítményt nyújt: az első három bajnokiján még csereként lépett pályára, az utóbbi hat fordulóban viszont kezdett, a már említett mérlege négy gól, két gólpassz, és ez akkor is tekintélyt parancsoló mutató, ha mind a négyszer büntetőből talált be.

Amúgy tényleg. Félelmet nem ismerő, bevállalós, ötletes futballjával hamar a szurkolók kedvencévé vált: akár ha a jobb oldalról húz befelé (mint a City ellen), és teremt helyzetet, akár ha hamis kilencesként futballozik (mint az Arsenal ellen), a kombinációs játékban éppen olyan jó, mint a letámadásban. Utóbbit a Chelsea egyre jobban csinálja, a három legutóbbi csúcsrangadón, az Arsenal, a Tottenham és a City ellen egyaránt remekül működött a presszing.

Palmer is brillírozik, egyre inkább elhallgattatva azokat, akik sokallták 40 millió fontos vételárát. És mennyivel jobban járt így, mint a Burnley-vel, amelyik kis híján megegyezett már a Cityvel kölcsönjátékáról…

Kiemelt fotó: Getty Images