Az új MU-résztulajdonos Sir Jim Ratcliffe célja letaszítani a City-t és a Liverpoolt a csúcsról
A minap hivatalossá vált, hogy Anglia egyik leggazdagabb embere, Sir Jim Ratcliffe 27,7 százalékos tulajdonrészt vásárolt a Manchester Unitedben, ami ennél is fontosabb, a szakmai vezetés és döntések immár az ő reszortja. A 71 éves üzletember a BBC-nek nyilatkozott, az interjúban sok mindenről szót ejtett, többek közt a tulajdonrész-vásárlása mögött meghúzódó szándékairól, a klubhoz való viszonyáról, a Glazer családról, erősítésekről, a tervről, hogy miképpen igyekszik a rivális Manchester City-t és Liverpoolt utolérni.
Ratcliffe a United-drukkerségéről
„Az észak-manchesteri általános iskolában, amelybe jártam, az osztályunk fele a kékekért rajongott, a másik fele a vörösökért. Az én családom ízig-vérig vörös volt, édesapám és édesanyám is a Manchester Unitednek drukkolt. Az egyetlen fájdalmam, hogy a szüleim nem élhették meg ezt a napot. Hat, hétéves koromtól törvényszerűen United-drukkerré váltam, ami azután is az életem egy fontos részét képezte. Sok szép emléket őrzök a csapatról, de a kedvencem vitathatatlanul az 1999-es Bayern elleni BL-győzelem Barcelonából. A fiammal ott ültünk mi is a Camp Nou lelátóján, tizenegy éves volt akkor. Az utolsó három percet sosem felejtem el. Örökre bevésődött az agyamba, de hát a futballnak éppen erről kell szólnia.”
Arról, miért találta fontosnak bevásárolni magát a Unitedbe
„Ez egy gyerekkori álom, amelyek amúgy ritkán szoktak megvalósulni. Ez most a kivétel. A lépést a szívem diktálta. Nem tekintem üzleti befektetésnek, ha az a szándék vezérelt volna, veszek egy másik vegyipari céget. Ez sokkal inkább arról szól, hogy az embernek muszáj olykor nagy kihívásoknak nekifeszülnie. Mert ez a kihívás megéri a rizikót, egyszersmind nagyon izgalmas. Szóval az egyetlen oka, hogy belevágtam, az az, hogy a Manchester Unitedet újra azon a polcon akarom látni, ahova való. Biztosan elfogult vagyok, de azt gondolom, ez a világ legnagyobb és legismertebb klubja. Amelyiknek a legjobb futballt kellene játszania az egész világon.”
Ratcliffe a kihívás mértékéről
„Az egészen nyilvánvaló, hogy sok nehézséget hordozott a Sir Alex Ferguson és David Gill visszavonulása óta eltelt tizenegy év. Biztos, hogy nem lehet mindent egyetlen gombnyomással helyrerakni. Nem lesz gyors a változás. A megfelelő megoldásokra kell rálelnünk, és felhagyni a rossz úttal. Rövid távon az a cél, hogy visszaverekedjük magunkat a Bajnokok Ligájába. Két-három éves projekt, hogy a szervezet és a klub környezete helyesen működjön, hogy megfelelő teljesítményt nyújtson a csapat, és elkezdjen nyerni. Ehhez az kell, hogy a klub szerkezete, felépítése megfelelően átalakuljon, ne hagyjon maga után kívánnivalót. Az utóbbi tizenegy évben a Manchester Unitedet számos tréner irányította, de ebben a környezetben senki sem lehetett igazán sikeres. Az ő sikertelenségük is azt mondatja velem, hogy baj van a klub körüli környezettel. Nem lenne azonban konstruktív megoldás vádaskodni, ettől még amit elmondtam, tény. De nem a bűnbakkeresés a dolgom, hanem hogy megváltoztassam a környezetet, olyanná váljon, ami a legjobbat képes az edzőből és a játékosokból kihozni. Erre fókuszálok.”
A Glazer familiával közös munkáról
„Csak Joel és Avram Glazert ismerem a családból, és szemben azzal, amit a sajtóban olvasni lehet róluk, nagyon kedves, udvarias emberek, a Manchester United megrögzött drukkerei. Ettől még megértem a szurkolóink frusztrációját, dühét, de nem akarok visszafelé tekintgetni. Előrenézek. Próbáljunk még egy kicsit türelmesek maradni, és mi elkezdjük felépíteni a Manchester Unitedet, hogy újra az elithez tartozzon, ahova kell neki. Ehhez fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljunk Joellel és Avrammal, a jelenlegi viszonyunk márpedig a kölcsönös bizalmon alapszik. Szerintem a könnyebb megoldás az lett volna a Glazerek részéről, ha az egész klubot úgy ahogy van, eladják a katariaknak, de ők azt gondolták, a legjobb megoldás, ha nekem adják el egy részét, mert a klub ebből profitálhat a legtöbbet.”
Az erősítésekről – pályán és azon kívül
„Az a szint, ahova a Manchester Unitedet el akarjuk juttatni, távol van a jelenlegitől. Az eléréséhez idő kell. Nem csak azon múlik, hány játékost igazolunk, a teljes gépezetnek működnie kell. Ezrek dolgoznak ebben a gépezetben, a célunk, hogy nagyszerűen működjön. Szakmai oldalról: a játékos-kiválasztásnak a legjobbakéval kell vetekednie, az elmúlt években márpedig nem ez volt ránk jellemző. A Financial Fair Play egy viszonylag új elem a futballban, és nagyon fontos részét képezi annak, hogyan irányítod a klubot. Megvizsgáljuk, mennyi felhasználható pénzünk van, azt igyekszünk a lehető legjobban elkölteni. A világ legjobb szakembereit és futballistáit kell megtalálnunk, meggyőződni afelől, megfelelő karakterek, jók a személyiségjegyeik, és megteremteni azt a környezetet, amelyben ezek az elit sportolók sikeresek lehetnek. Az egyre jobb teljesítmény elérése a cél.”
A Newcastle-t elhagyó Dan Ashworth-ről
„Szerintem Dan Ashworth sportigazgatóként tíz per tízes. Az egyik legjobb, aki csak létezik. Nagyon sokat jelentene a Manchester Unitednek a szerepvállalása. Érthető, ha Dan a Unitedet nagyon érdekes feladatnak tartja. Nem lehet azért kritizálni, mert a világ egyik legjobban vágyott posztját akarja betölteni, amelyik ráadásul hatalmas kihívást jelent. Az teljesen értelmetlen volna, ha másfél évet kellene kihagynia előtte.”
Mason Greenwood jövőjéről – a korábban a barátnője bántalmazásával vádolt futballista a nyáron hagyta el a Unitedet, kölcsönben játszik a Getaféban
„A tényeket kell megvizsgálnunk, helyesen megítélni a helyzetet, figyelembe véve a klub értékrendjét, majd dönteni. Nem lenne helyes most Mason Greenwood ügyét kommentálnom.”
Arról, be tudják-e fogni a Manchester City-t és a Liverpoolt
„Amikor a Manchester City az előző idényben hazai pályán négy nullra legyőzte a Real Madridot a Bajnokok Ligájában, a legjobb focit produkálta, amit valaha láttam. Ha valaha eljutunk arra a szintre, azt eredménynek gondolom. Itt Észak-Nyugaton két olyan szomszédunk is van, amelyik igazán nagyszerű. Az a célom, hogy letaszítsam őket a trónjukról. Abban az értelemben a barátaink, hogy mindannyian ebből a régióból valók vagyunk, ám mégiscsak ők a legnagyobb ellenfeleink. Teljesen egyértelmű, hogy Angliában ők a legnagyobb riválisaink. Most még nagy a lemaradásunk, és nem fogjuk holnapra leküzdeni a hátrányt. Kell ehhez egy kis idő. Két vagy három szezon. Türelmesnek kell ezalatt lennünk. Nem az a megoldás, hogy a nyáron elkezdünk eszetlenül költekezni, a helyzet ennél azért bonyolultabb megoldást igényel.”
Kiemelt fotó: Getty Images