Az új szabálymódosítás és annak lélektani hatásai

Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a katari világbajnokságon az argentin válogatott kapus, Emiliano Martínez milyen jó százalékkal védte az ellenfelek tizenegyeseit. Mindezt nem csak a tehetségének köszönhette, hanem a személyiségéből fakadó önbizalmának is. A kapus a tizenegyesrúgások alkalmával olyan húzásokkal élt, amelyekkel elbizonytalanította és megzavarta a rúgást elvégző játékosokat. Ilyen közjáték volt például, amikor táncolt a tizenhatos területén belül, eldobta a labdát vagy épp verbálisan zavarta a tizenegyes pontnál álló játékost. Ezek egyike sem volt túl szimpatikus a szurkolóknak szerintem, de azt el kell ismerni, hogy a célját száz százalékig elérte velük Martínez, a világbajnoki döntő szétlövésében is négyből két lövést hárítani tudott.

Az nem hivatalos, hogy az argentin kapus viselkedése miatt született meg az új szabályzat, viszont könnyen elképzelhető, hogy a fent részletezett megmozdulásai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az IFAB foglalkozott a témával, majd pedig be is jelentette a módosításokat. A szabálykönyvben a testület által most elfogadott és 2023 júliusától hatályba lépő új rendelkezések a következőek:

1. A kapusnak tilos a tizenegyesrúgást megelőzően hozzáérni a kapufához vagy a hálóhoz.
2. Nem lehet késleltetni a tizenegyesrúgást a kapuból való kisétálással vagy bármilyen fajta, időhúzás jellegű megmozdulással.
3. A tizenegyest elvégző játékost nem szabad tisztességtelenül megzavarni (például a labda eldobásával vagy nyelvnyújtogatással stb.)
4. Tilos trágár szavakkal és különböző verbális kifejezésekkel tiszteletlenül viselkedni a rúgó játékossal szemben.

A szabályok érvénybe léptetése után nehezebb dolga lesz a tizenegyeseknél a kapusoknak, hiszen ami eddig a segítségükre volt – gondolok itt a lélektani hadviselésre, mint fegyverre –, azok tárházát az IFAB jelentősen leszűkíti. Az eddig a kapuvédők által alkalmazott taktikák arra voltak jók, hogy az alapból is nagy teher alatt lévő rúgó játékosnak még nagyobb nyomással kelljen megküzdenie. A szabály nagy részben meg fogja változtatni a kapusok tizenegyesek előtti viselkedését, viszont az továbbra is biztos, hogy a kapusok megpróbálnak majd olyasvalamit, amivel a lélektani előnyt a saját oldalukra tudják billenteni.

Például ilyen egy erős szemtől szembe nézés a lövővel, ami mögött egy elszánt tekintet van, vagy éppen egy mellpaskolás, amivel jelzi, hogy ő száz százalékosan hisz abban, hogy hárítani fogja a büntetőt. Abban biztos vagyok, hogy nem fog sok idő eltelni a szabály érvénybe lépése után ahhoz, hogy valami vadonatúj taktikát dolgozzanak ki a hálóőrök és kapusedzőik, amivel meg tudják nyerni ezt a mentális csatát. Hiszen a tizenegyes, ahogy mondani szokás, az idegek harca, és ezután is az fog ebben a helyzetben nyerni, aki jobb pszichológiai állapotban lesz a másiknál.

Azóta viszont már az összes NB I-es egyesületnek van saját pszichológusa, hiszen felismerték, hiába van egy játékos jó fizikai állapotban, ha a mentális felkészültsége nem tökéletes. A sportpszichológusokra leggyakrabban, a teljesítményszorongás tünetei végett, valamint az optimális versenyállapot kialakítása érdekében van szükség. A csapatban szereplő tizenegy játékos közül a kapuson van a legnagyobb felelősség, mint a csapat utolsó védelmi vonala, így nagy nyomás helyeződik a vállára. Egy igazán jó kapus ezt a fajta terhet és felelősséget élvezi, ebből építkezik minden meccsen. Ezt a nyomást általában a megfelelő önbizalommal és lelki állapottal lehet leküzdeni, amit legkönnyebben az edzésen vagy korábbi meccseken nyújtott jó teljesítménnyel lehet elérni. Természetesen vannak olyan hálóőrök is, akiknek az önbizalma kisebb, magabiztosságuk és jó teljesítményük pedig attól függ, hogy egy-egy mérkőzés elején, az első percekben hogyan tudnak szerepelni, labdába érni, esetleg hárítani, amivel átbillenthetik magukat a kezdeti lelki nehézségeken.

Hiszen a 14 éves korosztály alattiak közül nagyon sokan hosszú távú célt tűznek ki maguk elé, aminek eléréséhez akár 10 év is szükség lehet. A hosszú idő végett türelmetlenné válnak a sportolók és mivel még az elérendő céltól távol vannak, ezáltal mentálisan és lelkileg mélypontra kerülnek. Szerintem hasznos lenne számukra, hogy megtanuljanak rövid távú célokat és elhatározásokat kitűzni maguk elé. Ezek a heti vagy havi célkitűzések nagyban hozzá tudnak járulni a stabil mentális állapothoz, a motiváció folyamatos fenntartásához, melyek mellett a jó teljesítmény nagyobb eséllyel valósul meg.

Kiemelt kép: antena2.com