Az utolsó percek hősei – vízilabdában drámai meccseken szoktunk vb-t nyerni
Hol a döntő utolsó másodperce, hol a hosszabbítása bizonyult sorsdöntőnek a magyar vízilabdázás világbajnoki győzelmeinél. Az első vizes-vb-n ünnepelhettük az első aranyat, Benedek Tibor szövetségi kapitánysága idején a máig utolsót.
A világ legnagyobb sporteseményei között az atlétikai világbajnoksághoz hasonlóan a vizes-vb is fiatal kezdeményezésnek számít, 1973-ban tartották az elsőt, így is tíz évvel megelőzve a sportok királynőjét. Közel fél évszázada Belgrádban a pólósoknak még hatos döntőt rendeztek, amelyen belül az aranyról döntő csatát a magyar–szovjet mérkőzés jelentette. Ebből Csapó Gábor három góljának köszönhetően (az utolsót tíz méterről lőtte) 5-4-es magyar siker lett, majd egy szívet melengető hazatérés.
Ki gondolta volna 1973-ban, hogy 30 évig kell várniuk a következő vb-aranyra férfi pólósainknak? 2003-ban Barcelonában négy ezüst után sikerült újra a dobogó felső fokára állni. Kemény Dénes három olimpiai bajnoki címet hozó kapitányságának ez volt a legfényesebb időszaka, Benedek Tibor és Kásás Tamás ekkor nyerte egyetlen vb-címét. A nagy generációhoz ekkor nőtt fel egy újabb világklasszis, Madaras Norbert, és az olaszok elleni hosszabbításos döntő hőse lett. Háromszor betalált, az ő balkezes bombája jelentette gyakorlatilag az aranyat a végjátékban (26:45-perctől).
Újabb két elveszített vb-döntő következett, majd szerényebb évek, amikor pedig a világbajnokság tíz évvel később, 2013-ban visszatért Barcelonába, Benedek Tibor már szövetségi kapitányként dolgozott. Első évében senki nem várt aranyat tőle, a háromszoros olimpiai bajnokok közül már senki nem volt ott a medencében, a kétszeresek közül is csak Madaras.
Nagy Viktor és Szivós Márton válogatott pályafutása viszont (utóbbi ekkor már 218-szoros válogatott volt) megannyi csalódás után a csúcsra ért, Hárai Balázs mellett ők lettek a Montenegró elleni vb-döntő főszereplői. Nagy Viktor kapuból alkalmazott lelki terrorja évekre beszédtéma lett, a győztes gólt pedig alig egy perccel a lefújás előtt Madaras passzából Szivós szerezte (1:06:30-tól). Az utolsó másodpercben Nagynak még védenie kellett emberhátrányban.
Miután a női vízilabdázás csak a XX. század utolsó évtizedeinek szüleménye, 1986-ban került fel a női pólótorna a vizes-vb programjára. Női válogatottunk azóta három vb-döntőt játszott és kettőt megnyert közülük. 1994-ben Rómában a Hollandia elleni aranymeccset 7-5-re nyerte meg Tóth Gyula csapata, mégpedig parádés 3-1-es utolsó negyeddel. Rafael Irén három góllal lett a kulcsszereplő.
A második, máig utolsó aranyat rendkívüli lelkierővel hozta össze Faragó Tamás csapata a 2005-ös montreali fináléban. Miután két negyedet követően 7-3-ra vezetett Magyarország, 15 percen át nem tudott gólt lőni, így 7-7-tel zárult a rendes játékidő. És még örülhettünk is a végén, hogy a kapus Horváth Patrícia döntetlenre menti a csatát. Ezek után a hosszabbításban viszont már csak a magyarok lőttek gólt, mégpedig Tomaskovics Eszter, Valkay Ágnes és Drávucz Rita, így 10-7-re mégiscsak a mieink győztek.
Kiemelt fotó: Magyar Vízilabda Szövetség
Szerző
