Az utolsó szalmaszál – Mönchengladbach-Inter elemzés
Sorsdöntő Bajnokok Ligája mérkőzést rendeztek kedd este Mönchengladbachban. Egy győzelemmel a hazaiak bebiztosíthatták volna a nyolcaddöntős helyüket, míg az Internek mindenképpen nyernie kellett a továbbjutási remények életben tartásához. Ebből végül egy elég fordulatos, drámai mérkőzés kerekedett, aminek a végén az olaszok örülhettek, így az utolsó fordulóban még bárki továbbjuthat az idei szezon legőrültebb csoportjából. Elemzésünkben megnézzük taktikailag milyen érdekességeket hozott a mérkőzés.
KEZDŐK
A Gladbach egy sima győzelemmel melegített az összecsapásra, miután kíméletlenül megbüntették a padlón lévő Schalke amatőr hibáit. Marco Rose négy helyen módosított kezdőjén a hétvégi bajnokihoz képest. A védelem jobb oldalára visszakerült Lainer, aminek a következtében Lazaro egy sorral feljebb lépett Hermannt kiszorítva a csapatból. Az osztrák pikáns mérkőzésnek nézhetett elébe, hiszen pont az Inter adta őt kölcsön, miután Antonio Conte nem volt vele megelégedve. Kiszorult a kezdőből még Embolo, akinek a helyét Stindl foglalhatta el Plea mögött, míg a védelem előtt Neuhaus mellett ezúttal Kramer kapott lehetőséget Zakaria helyett.
A vendégek is jó előjelekkel várhatták a találkozót, miután simán verték idegenben az eddig remeklő Sassuolot, így próbálva lépést tartani a listavezető Milannal. A támadósorban újra összeállt a Martinez-Lukaku duó, Sanchez pedig a kispadról várt bevetésre ugyanúgy, mint a szélvészgyors marokkói szélső Hakimi, akivel szemben ezúttal is Darmiant nevezte a kezdőbe Conte. A három fős középpályára Vidal eltiltása miatt Brozovic került be, míg a bal oldalon Young a kispadra szorította Perisicet.
MAGABIZTOS INTER, NEHEZEN BELELENDÜLŐ GLADBACH
A vendég eléggé magabiztosan kezdték a mérkőzést. Az első fél órában nem is nagyon tudtak kibontakozni a hazaiak, konkrétan 25 percig lövésük se volt, mivel az Inter védelme ezúttal nagyon olajozottan működött. Ennek következtében sokszor a céltalan labdajáratás volt a jellemző a Gladbach játékára. A támadóharmadban Thuramék eléggé el voltak tűnve köszönhetően annak is, hogy túl kevés elmozgással próbálkoztak.
Ezzel szemben hátul támadásépítésnél többféle variációt is megfigyelhettünk a „csikóknál”. Többnyire Neuhaus próbált visszalépésekkel segíteni a védőknek, vagy ritkábban a bal hátvéd Wendt húzódott vissza. A két szélső védő egymáshoz képest asszimetrikusan helyezkedett. Míg a veterán svéd sokszor a hátsó labdajáratásban vett részt, addig a másik oldalon Lainer szokásához híven az egész jobb szélt befutotta, így lehetővé téve Lazaronak, hogy beljebb húzódjon.
A problémákat csak tetézte, hogy védekezésben se volt éppen stabil Marco Rose együttese. Az első percekben rendszerint magas presszinggel próbálkoztak, így viszont a védő és a középpályás sor között terület nyílt, ahová sokszor Martinez lépett vissza és kaphatott labdát. Természetesen Lukaku őrzése is komoly kihívás volt, hiszen a félelmetes termetű belga több embert is képes lekötni.
Az első félidőben viszont nem ő volt a főszereplő, hanem meglepetésre a jobb szélen játszó Darmian, aki a vezető gólt is megszerezte a 17. percben. Sokszor teljesen üresen futhatott be, mivel az olaszok a 3-5-2-es felállás előnyéből adódóan komoly kihívás elé állították a gladbachiak négy fős védősorát. Ez pedig a gól előtt kristálytisztán visszaköszönt.
A vezetést megszerezve az Inter, mintha egy kicsit megnyugodott volna és talán túlságosan ráült az eredményre. A hazai támadójáték eközben viszont egy jó harminc perc elteltével elkezdett éledezni. Egyre több elmozgást láthattunk a németek játékában, amivel többször is sikerült kimozgatniuk a vendégek középpályásait. Az Inter játékában pedig egyre több labdavesztés is problémát jelentett.
A Gladbach játékában megjelentek a hosszú labdák is, amiben főleg Ginter jeleskedett, miután ő is elég passzív volt támadásépítésben a mérkőzés elején. A német védő zseniális indításával kezdődött az az akció is, aminek a végén Plea egyenlített a szünet előtt. A jobb oldalon a Lainer-Lazaro páros is egyre hatékonyabb volt. Előbbi mélységi, félterületes beindulásai meg tudták bolygatni a vendégek hátsó sorát, míg Lazaro ígéretes beadásait, végül a gól előtt koronázta siker, amikor hajszálpontosan ívelt Plea fejére.
FORDULATOS MÁSODIK FÉLIDŐ
A szünetben Rose a formációváltás mellett döntött, miután Jantschke helyett behozta Zakariát. A svájcit hátrarendelve egy ötvédős rendszerre állt át, amiben Ginter átkerült a bal oldalra, míg a jobb oldalon Lainer biztosított a két szárnyvédő pedig Wendt és Lazaro voltak, akik szintén mélyebben helyezkedtek. Ebből az tűnt ki, hogy Rose kiegyezett volna a döntetlennel és nem akart fölöslegesen kockáztatni. Ez a taktika egy ideig hatásos is volt.
Hirtelen az Inter találta magát kezdeményező szerepben.
A második félidő elején közel 60%-ban birtokolták a labdát, pedig ebben a tekintetben egyértelmű hazai fölény rajzolódott ki az első játékrészben. Conte csapata pedig sokáig nem is tudott mit kezdeni a Gladbach felállt védekezésével.
Az Internek ebben a helyzetben jött nagyon jól Lukaku feljavuló játéka. A 64. percben az ő egyéni alakítása kellett az Inter vezetéséhez. Zakaria képtelen volt megállítani a belgát, aki meg se állt Sommer kapujáig. Ez a gól pedig egy kettőre megváltoztatta a mérkőzés menetét.
A hazaiaknak ki kellett jönnie a sündisznóállásból, ami végzetes következményeket vont maga után.
A magasabb presszing következtében megint megnyílt a középpálya mögötti terület az olaszok pedig visszaállhattak a nekik jobban fekvő kontrajátékra. Ez a 73. percben egy újabb Lukaku gólt eredményezett.
Úgy nézett ki, hogy a mérkőzés eldőlt viszont a remek meccset produkáló Plea tett róla, hogy egy igazán fordulatos befejezést láthassunk. A második gólja után az egyenlítést jelentő mesterhármast csak a VAR akadályozta meg, mivel a lövésénél elvileg Embolo akadályozta Handanovicot a kilátásban. A döntés természetesen kiváltotta a németek és Rose edző felháborodását.
Az Internek létfontosságú volt győztesen lehozni a mérkőzést, amit végül sikeresen abszolváltak. Ezzel belekapaszkodtak az utolsó szalmaszálba, ami a továbbjutást illeti, de a sorsuk azonban így sincs a saját kezükben.
A Gladbach ezzel szemben nagy esélyt szalasztott el, mert vereség miatt kénytelenek lesznek a Real Madrid ellen kivívni a továbbjutást. Marco Rose a támadásba éppen belelendülő együttesét fogta vissza a szünetben a defenzív felállásra váltással, így pedig könnyen lehet, hogy egy továbbjutást jelentő győzelmet dobtak el maguktól, ami még komoly következményekkel járhat az utolsó fordulóban.
Mindenesetre érdemes lesz követni ezt a csoportot jövő héten, mert ebből könnyen egy drámai befejezés bontakozhat ki. Itt még bárki továbbjuthat, és a németek kivételével bármely együttes lehet utolsó is.
Szerző
