Az úttörők helyzete mindig nehéz – 30 for 30: The Loophole

1990-ben az amerikai liga legjobbjai elit japán játékosok ellen játszottak bemutató mérkőzést, az MLB-megfigyelőinek szeme pedig hamar megakadt egy még Ázsiában is újoncnak számító játékoson. Nomo Hideo olyan képességekkel rendelkezett, amivel nemcsak kortársai közül emelkedett ki. „Ezekkel a tulajdonságokkal már most megállná a helyét az MLB-ben” – hangzott az általános vélekedés vele kapcsolatban. Nomóra azért is várt nagy jövő, mert tehetsége mellett a hozzáállása is példamutató volt: olyan környéken nőtt fel, amelyet gyárak sokasága szegélyezett, a későbbi klasszis pedig ezek falain gyakorolta ki a legkülönbözőbb dobástípusokat. Sajátos stílusa annak is volt köszönhető, hogy le akarta nyűgözni az apját, így mindig újabb és újabb technikai megoldásokon gondolkodott.

Hamar felmerült tehát, hogy Nomo az Egyesült Államokban is karriert csinálhat, ám a játékosnak szembesülnie kellett a szigorú japán szabályokkal. Miután Murakami Maszanori még az 1960-as években eltöltött egy szezont a San Francisco Giantsben, hazája sporttársadalma szigorított a szabályokon, aminek hatására a japán klubok a játékosok teljes pályafutására hatással lehettek, korlátozhatták külföldre igazolásukat is.

Nomo ennek tudatában az 1990-es áttörés után még néhány évet eltöltött a japán ligában a Kintetsu Buffaloes színeiben, s ez idő alatt a bajnokság legnagyobb sztárjává vált, sorra nyerte a díjakat, így újra szóba került egy esetleges amerikai szerződés lehetősége. Ráadásul a Buffaloeshoz Szuzuki Keisi személyében új vezetőedző került, aki kemény kézzel, az egyéni szabadságot korlátozva szerette volna irányítani a csapatot, ez pedig nem nyerte el Nomo tetszését.

Az idő tájt érkezett az ázsiai országba Jean Afterman, aki később a New York Yankees vezetőségében töltött be fontos pozíciót, ám akkor frissen végzett jogászként és sportrajongóként még csak ismerkedett a japán baseballal.

„A japán meccsek olyanok voltak, mint az MLB-ben játszott összecsapások, de a hangulat a legjobb amerikai arénákat is felülmúlta. Egyszerűen nem értettem, hogy ilyen képességű játékosok miért nem érkeznek tömegével a ligánkba”

– fogalmazott a szakember.

Afterman szintén kiszúrta Nomo tehetségét, és amikor hallott a korábban említett szabályozásról Don Nomura játékosmegfigyelőtől, rögtön jelezte, hogy szerinte ebben a regulában lennie kell egy kiskapunak.

Amit meg is találtak, kiderült ugyanis, hogy a szabály csak aktív játékosokra vonatkozik, tehát ha Nomo befejezi a pályafutását, jogilag nem tudnak rajta fogást találni. De hogy vonulhatna vissza a japán baseball legnagyobb sztárja? Afterman és Nomura javaslatára Nomo olyan szerződést akart kiharcolni, amelybe a klubja nem mehetett bele a kontraktus hossza és a kért fizetés tekintetében sem. Így a játékos hivatalosan visszavonulhatott, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol tárt karokkal várták. És bár a karrierje utolsó időszaka nem sikerült igazán jól, első éveiben meghatározó játékosa volt a ligának, legjobb szezonjait két ciklusban is a Los Angeles Dodgersnél töltötte (ahol most az aktuális japán sztár, Ohtani Sohei is játszik), 1995-ben All Star-kiválasztott volt.

A 30 for 30 podcastje 45 perces terjedelemben meséli el ezt a történetet, mégis az lehet az érzésünk, hogy semmi és senki nem hiányzott a produkcióból. Megszólalnak a legfontosabb szereplők és az is nyilvánvalóvá válik, milyen kulturális különbségek vannak a két szóban forgó ország között. Azt pedig azóta tudjuk, hogy Nomo harca az egész japán baseball szempontjából nagyon fontos volt, hiszen az elmúlt évtizedekben több sztár is érkezett az országból az MLB-be.

Az adás itt hallgatható meg.

Kiemelt fotó: MLB.com