Azonnal megműtötték, hogy ne kelljen amputálni a lábát, most ő a Patriots támadásainak egyik biztos pontja

Pharaoh Brown 93,3-as PFF értékelése nyolc forduló után a legjobb az NFL tight endjei között, ráadásul a rangsorban második helyen álló Travis Kelce is egészen nagy távolságban követi őt (88,7). Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Brown esetében torzító hatása van a viszonylag kis mintának, hiszen nyolc forduló alatt mindössze 135 támadósnapet sikerült összegereblyéznie, Kelce ezzel szemben 336-nál jár. Ez azonban semmit nem von le Brown érdemeiből, aki idén a New England Patriots támadósorának legegyenletesebben teljesítő futballistája, a játéka pedig az elenyészően kevés pozitívumok egyike.

Már az is csoda, hogy járni tud

Brown érdemeit már csak azért sem szabad kisebbíteni, mert 2014-ben, még az Oregon egyetem játékosaként úgy tűnt, vége a karrierjének. Egy novemberi, Utah elleni meccsen ugyanis rálépett egy csapattársa lábára, aminek következtében kifordult a térde. Már a közvetítés alatt is egészen szörnyű volt látni a jelenetet, nem is játszották vissza, az egyből nyilvánvaló volt, hogy elszakadtak Brown keresztszalagjai. Bár a játékos szomorú volt, úgy készült, hogy a vizsgálatok után, a meccs másnapján már a csapattársaival együtt utazik vissza Oregonba, azonban kiderült, a baj sokkal nagyobb, ugyanis nemcsak a keresztszalagok sérültek meg, hanem az egyik artériája is, ami belső vérzést okozott és nem volt vérkeringés a lábszárában.

Ezt végül sikerült elkerülni, Brownt azonban nem sok jóval kecsegtették az orvosai, és azt mondták, már az is meglepetés lesz, ha újra lábra tud állni, a pályára lépésről pedig inkább jobb, ha nem is álmodik. Brown ennek ellenére közel két év kihagyás után 2016-ban visszatért a pályára, és hasznos tagja volt a Ducks támadósorának, arra viszont nem volt sok esélye, hogy draftolják.

Vándormadárként az NFL-ben

A 2017-es drafton természetesen nem is kelt el, hiszen bár a teljesítménye alapján egy harmadik napos választást talán megért volna, a sérülése ezt esélytelenné tette. Draftolatlan újoncként azonban kapott esélyt, és aláírt az Oakland Raidershez, ahol végül az 53-as keretbe nem, de a gyakorlócsapatba be tudott férni. A következő szezon előtt kapott még egy esélyt, de maradandót továbbra sem sikerült alkotnia, így a 2018-as szezon előtt meg is vált tőle a Raiders. Év közben aztán aláírt a Cleveland Browns gyakorlócsapatába, és 2020-ig a csapatnál is tudott maradni, szeptemberben viszont megint elküldték.

Ekkor szerződtette őt a Houston Texans, és megérkezett az áttörés is. Persze nem arra kell gondolni, hogy hirtelen elit tight enddé vált, de mutatott arra utaló jeleket, hogy használható NFL-játékos válik belőle, volt csapata, a Cleveland Browns ellen pedig NFL-karrierje első touchdownját is megszerezte.

Miután elküldte őt a Texans, ismét próbálkozott Clevelandben, az idei szezon előtt pedig az Indianapolis Coltshoz írt alá, a keretszűkítés során viszont nem ment át a rostán. Ez akár a karrierje végét is jelenthette volna, egy régi ismerősnek azonban szüksége volt rá. Bill O’Briennek, a Patriots jelenlegi támadókoordinátorának ugyanis szüksége volt egy blokkoló tight endre, Brown pedig karrierje legjobb szezonját éppen O’Brien rendszerében érte el, így logikus volt, hogy aláír hozzájuk.

Ha labdához ér, jó dolgok történnek

Arra azonban valószínűleg egyikőjük sem számított, hogy Brown a szezon feléhez közelítve a csapat támadósorának legmegbízhatóbb játékosává válik. Erre utal az is, hogy az első fordulóban hat, míg a másodikban nyolc játék erejéig küldték pályára. A harmadik heti, New York Jets elleni találkozón aztán 25 snapet kapott, és megszerezte a szezonbeli első elkapását, amiből rögtön egy 58 yardos touchdownt szerzett. A Jets elleni játéka meggyőzte az edzői stábot is arról, hogy valahogyan pályára kell őt küldeni, mert azóta minden héten legalább 10 snapet kapott, és rendre élni is tudott a lehetőségekkel.

Bár Brownt elsősorban azért szerződtette a Patriots, mert rendszeres blokkolásra alkalmas tight end még csak mutatóban sem volt a keretben – Mike Gesicki inkább nagyra nőtt elkapó, mint tight end és Hunter Henry is csak mérsékelten alkalmazható ezen a téren – és ezt a feladatot meg is oldja, meglepő módon a passzjátékban is sikerült neki helyet találni. Persze nem ő Mac Jones első számú elkapója, amit a nyolc meccsen felé dobott hét passz is alátámaszt, ugyanakkor ezeket egytől egyig elkapta, és rendszeresen nagy játékokat csinált belőlük. A hét elkapásából 170 yardot szedett össze (az eddigi legjobb szezonjában 171-gyel zárt), ami egészen magas 24,3-as átlagot jelent, valamint átlagosan 15 yardot szerez az elkapás után.

Brown tehát egy olyan elemet visz a csapata játékába, amire óriási szüksége van egy ennyire nehezen haladó támadósornak, ezért nem lenne meglepő, ha hétről hétre egyre fontosabb játékossá válna. A nyolcadik fordulóban például már többet volt a pályán, mint a tavasszal igazolt Mike Gesicki, akit a támadójáték egyik központi figurájának szántak.

A számai és a PFF-értékelése természetesen a kis mintának köszönhetően torzul valamennyire, de az kétségtelen tény, hogy Brown elképesztő szezont fut, és úgy tűnik, végre sikerült megvetnie a lábát valahol. Ugyan a megállapodása a klubbal az év végén lejár, nem valószínű, hogy hatalmas szerződést kell neki adni, már csak azért sem, mert jövőre már 30 éves lesz. O’Brien támadósorába viszont remekül illeszkedik, a Patriotsnál pedig egyetlen tight endnek sincs szerződése 2024-re, így mind a csapat, mind a játékos részéről logikus lépés lenne egy szerződéshosszabbítás, főleg akkor, ha Brown a szezon hátralévő részében is képes lenne fenntartani a jelenlegi formáját.

Kiemelt fotó: Getty Images