B terv híján önmagát verte meg a Szeged a második félidőben
A szegedi örömjáték átcsapott egy nagy semmibe az Aalborg otthonában. A vendégcsapatnak az lett a veszte a fordulás után, amely egyébként a legnagyobb erénye a BL-ben is. Agyonerőltették a társak Bánhidi Bence megjátszását, más megoldások mintha eszükbe sem jutottak volna.
Támadás
Szegedi örömjátékba ment át az első félidő, a szünethez közelítve már öt góllal vezetett a vendégcsapat, nagy és még nagyobb labdákat adva a beállóba. Mario Sostaric a szélről a befutó Sebastian Frimmelnek, Dean Bombac felugorva háttal Bánhidi Bencének. Élvezte a játékot Kárpáti Krisztián együttese, és élvezet volt nézni is, Niklas Landin pedig menet közben el is hagyta a játékteret, miután 12 lövésből egyet tudott védeni.
Ám a Szeged belealtatta magát a saját álomkézilabdájába, és még a félidő előtt felengedte magára a kifejezetten rossz állapotban lévő, idegesen erőlködő Aalborgot. Azt azért nem gondoltuk volna, hogy az lesz a veszte, ami az első félidőben – meg amúgy is – a legnagyobb erénye. Agyonerőltette Bánhidi Bence megjátszását, mintha egy emberen akarta volna megnyerni a csatát. Mindent elmond az összefoglalóban 1:36-tól látható jelenet, amely során Miguel Martins – egy irányító-átlövő – úgy akarja a beállóhoz eljuttatni a labdát, hogy gyakorlatilag csak jobb lehetőségek közül választhat.
Agyilag olyan szinten leblokkolt támadásban a Szeged, hogy más játékelem mintha eszükbe sem jutott volna a játékosoknak. A második félidő elején könnyelműen, buta megoldásokkal kihagyott ziccerek is megfoghatták a csapatot, ezzel együtt nem tudjuk, miért nem próbálkozott több átlövéssel – megfelelő előkészítés után – az egyébként kiváló átlövősor. Azok talán szívesen megtették volna, akik a kispadról nézték a meddő passzokat, így például az első félidőben nagy kedvvel és hatékonyan próbálkozó Szita Zoltán is. Mire visszamehetett a pályára, már kiesett a ritmusból ő is, gyakorlatilag további lövési kísérlet nélkül, majdnem ugyanazzal a statisztikával fejezte be a meccset, mint az első játékrészt (4/3). Még az utolsó öt percben is nyerhető lett volna a meccs, több lélekjelenléttel (31–26).
Védekezés
Már tíz-tizenkét méteren próbálta zavarni az Aalborg támadásépítését a Szeged, ez időnként nem is működött rosszul, bár lehetett tudni, a második félidőben Lukas Nilsson, a svéd balátlövő bevetésével erőteljesebb lesz a dán együttes a labdával. Így is lett, de nem annyival, hogy lehetetlen lett volna bőven 30 gól alatt tartani az ellenfelet. Hosszú támadások végén többször begyötörték valahogy a labdát a hazaiak Emil Imsgard kapujába; a védőktől egy hajszálnyival több akarat vagy hit talán elég lett volna. Persze Imsgard sem véletlenül került Mikler Roland helyére; ezúttal három-négy bravúrt hoztak csak fejenként.
A meccs jelenete
Az összefoglalóban 0:35-től látható Frimmel káprázatos gólja, amely előtt Sostaric gólpassza is parádés. A másik szélről befutó osztrák a kapunak háttal állva ballal fogja meg a labdát, hanyatt esés közben veszi át a jobb kezébe, mielőtt háttal bevágja Landinnak.
Mire figyeljünk a folytatásban?
Az a csapat, amely így tud kézilabdázni, és ilyen gólokat lő a világ legjobb kapusának, sokkal bátrabban játszhatna szorult helyzetben is, bár nyilvánvalóan lelkileg a legnehezebb túljutni a mélypontokon. Most nagyot léphetett volna előre a csoportmásodik hely felé, de bőven javíthat még ebben a sorozatban – és az első tizenkét fordulót látva javítani is fog. Akkor is, ha a Kiel és a PSG az utolsó két csoportellenfél.
Az egyre mélyebbre süllyedő Kolstad elméletileg még utolérheti a Pick Szegedet, de ehhez Kielcében kellene győznie. Így a továbbjutás még nincs meg, miközben továbbra is bátran nézhet felfelé a magyar csapat.
Kiemelt kép: pickhandball.hu