Baby Gronk esete megmutatja, hogy semmit nem tanultunk a Marinovich-projektből

Rob Gronkowski generációja legkiemelkedőbb tight endjeként vonult be a történelemkönyvekbe, aki fénykorában nemcsak posztján tartozott az elitbe, de az egész NFL egyik legjobb játékosa volt. Amint egy kimagasló tight enddel találkozunk, óhatatlan, hogy hozzá kezdünk el hasonlítani mindenkit, így az évek során megannyi játékos megkapta már a Baby Gronk becenevet.

Ebbe a csoportba tartozik Travis Kelce, Pat Freiermuth és az idén draftolt Michael Mayer is, a legfrissebb név a listán pedig Madden San Miguel, aki egyértelműen kakukktojásnak számít. San Miguel ugyanis a többiekkel ellentétben nem profi, és az egyetemi bajnokságban sem bizonyított, igaz, ezekre még esélye sem volt, hiszen mindössze tízéves. De hogy lett egy texasi általános iskolásnak 320 000 követője az Instagramon, mégis miért fizetnek neki az egyetemek, hogy az ő mezükben pózoljon és hogyan kapcsolódik ez az egész Todd Marinovich történetéhez?

Ki az a Baby Gronk?

Madden San Miguel első ránézésre egy átlagos texasi srác: iskolába jár, ahol tagja az amerikai futball- és a baseballcsapatnak is, és ha lehet hinni a híreknek, mindkettőben egészen ügyes, így joggal reménykedik abban, hogy egyszer majd profi sportoló válik belőle. A felszín alatt ugyanakkor egy nagyon rémisztő történetet rejtőzik, és egy erős déja vu érzés keríthet hatalmába minket.

Madden édesapja, Jake San Miguel viszonylag sikeresnek mondható középiskolai játékos volt egészen addig, amíg egy térdsérülés és egy rendőrségi ügy – szteroiddal kereskedett – ketté nem törte a pályafutását. Valószínűleg ez vezetett ahhoz, hogy már a gyereke megszületése előtt azt tervezgette, hogyan csinál majd a fiából NFL-játékost. Már a névválasztás sem véletlen, a kisfiú a legendás John Madden után kapta a nevét, aki az EA Sports NFL-játékainak is névadója volt.

A projekt nem állt meg a névadással, sőt azóta még magasabb fokozatba kapcsolt. Madden hatéves kora óta heti öt-hat alkalommal edz és viszonylag szigorú étrendje és napirendje van, amit a személyi edzőként is dolgozó édesapja állít össze. Jake ezen felül fia marketingjével is foglalkozik, kezeli a közösségi médiát, fotózásokat szervez neki egyetemeken, valamint különböző sztárokkal hoz össze találkozókat, magyarul ő irányítja ezt az egész gépezetet. Állítása szerint az egyetemek még fizetnek is azért, hogy Madden az ő felszereléseikben pózoljon, mert elég jó reklám nekik. De nemcsak az egyetemektől van reklámbevételük, éves szinten 100 000 dollár körüli profitot termel nekik Madden közösségi médiás jelenléte. Ez az összeg teljes egészében a kisfiú számlájára kerül, és majd akkor kapja meg, amikor nagykorú lesz, ami becsülendő az édesapa részéről, ugyanakkor így is elég sok a kérdőjel az egész történet körül, és ha Todd Marinovich esetéből indulunk ki, akkor joggal aggódhatunk Maddenért.

A Marinovich-projekt

Marinovich esete ugyanis kísérteties hasonlóságot mutat San Miguelével. Édesapja, Marv Marinovich viszonylag sikeres középiskolai és egyetemi játékos volt, de értelmezhető profi pályafutása nem volt, ennek hatására pedig kitalálta, hogy a fiából bármi áron NFL-játékost csinál.

Ezt borzasztó korán, még San Migueléknél is hamarabb elkezdte, a fia még járni sem tudott, amikor már medicinlabdát adott a kezébe. Ő is szigorú étrendet írt elő, fia nem ehetett cukrot, illetve lisztet tartalmazó élelmiszereket, erőnléti edzőket, sportpszichológusokat és még biokémikusokat is felfogadott, akik folyamatosan figyelemmel követték a fejlődését. Toddnak gyakorlatilag mindent a futball alá kellett rendelnie, egyetlen szabad hétvégéje sem volt, maximum akkor, ha édesanyja valamilyen hazugsággal el tudta intézni, hogy fia elszabaduljon az edzésekről.

Marv és Todd Marinovich edzés közben (Fotó: Ana Venegas/The Orange County Register)

Egy ideig úgy tűnt, megéri majd a sok áldozat, hiszen Marinovich valódi sztár volt, amikor egyetemre ment. Úgy beszéltek róla, mint a tökéletes irányítóról és ráaggatták a Robo QB becenevet, utalva arra, hogy úgy játszik, mintha erre programozták volna. Kevesen tudták, hogy már a középiskolában elkezdett napi szinten alkoholt és marihuánát fogyasztani, mert nem tudta kezelni az őt ért stresszt. A helyzet csak súlyosbodott az egyetemen, ahova már nem ért el édesapja keze, és az is felmerült benne, hogy abbahagyja a futballt. Legalábbis erre utal az a beszélgetés, amit az első évében folytatott az édesanyjával, és amiben elhangzott az a mondat, hogy ő nem akar Todd Marinovich lenni, mert egy teljesen más életet szeretne élni. Mindezek ellenére kimondottan erős szezont tudhatott maga mögött freshmanként, emiatt a második évre még tovább nőttek vele szemben az elvárások, amit már nem bírt el. Gyengén játszott, összebalhézott a vezetőedzőjével, kikerült a kezdőből, majd letartóztatták kokainbirtoklásért.

Miután a USC finoman jelezte, hogy jobb lenne, ha Marinovich inkább távozna, jelentkezett a draftra, ahol az első kör végén ki is választotta a Los Angeles Raiders, de a drogproblémái tovább súlyosbodtak. A marihuána mellett rászokott a metamfetaminra is, ám az előélete miatt folyamatosan vizeletmintát kellett adnia. Ezt azzal játszotta ki, hogy az egyik csapattársáét adta le, akiről azonban kiderült, hogy rendszeres alkoholfogyasztó, amit ki is mutattak a mintából, Marinovich pedig elvonóra kényszerült. A következő szezonban kiküszöbölve az ilyen eseteket, inkább LSD-re váltott, ami abban az időben nem jelent meg a teszteredményeken.

Ezután még próbálkozott más ligákban, de sehol nem tudta megvetni a lábát, a mentális egészsége pedig semmit nem javult, ahogy a drogfogyasztása sem. Folyamatosan szembekerült a törvénnyel, többször is letartóztatták, bevonult elvonóra, de börtönben is volt, mire 2017-ben sikerült leküzdenie a démonjait. Abban az évben még egyszer utoljára pályára lépett az akkor 48 éves Marinovich a Development Football Internationalban szereplő SoCal Coyotesban, de a válla nem bírta a terhelést, ezért befejezte a futballkarrierjét. Azóta főként festészettel foglalkozik, ami elmondása szerint segített neki tisztává válnia és tisztának maradnia, és úgy tűnik, igaza van, ugyanis az elmúlt hat évben csak azzal került a hírekbe, hogy 2019-ben az Indoor Football League-ben játszó San Diego Strike Force irányítóedzőjének nevezték ki.

Marinovich a SoCal Coyotes mezében 2017-ben (Fotó: Michael Ares/The New York Times)

Mit mond a pszichológus?

Madden San Miguel és Todd Marinovich karrierjének kezdete rengeteg egyezést mutat. Mindkét történetben van egy apa, akinek karrierje kisiklott, ezért a saját álmát fián keresztül szeretné megélni, és mindkét esetben van egy nagyon tehetséges fiatal, aki valóban korosztálya kimagasló tehetsége.

Marinovich felsülése azonban rávilágít egy nagyon fontos dologra: attól még, hogy valaki tehetséges valamiben, nem muszáj azt csinálnia. Márpedig se neki, se San Miguelnek nem volt választása, hogy mit szeretne csinálni. És bár az remekül hangzik, hogy az Arizona Egyetem már most ösztöndíjat ajánl neki, és mire nagykorú lesz, nagyjából egymillió dollár fogja várni a bankszámláján, a fejlődésében óriási károkat okozhat az, ami jelenleg történik vele. Dr. Phil Stankovic sportpszichológus például arról írt korábban a Marinovich-projekt kapcsán, hogy egy gyerek ilyen mértékű kontroll alatt tartása nemcsak egészségtelen, de egyenesen veszélyes, valamint megemlítette azt is, hogy azáltal, hogy már kisgyerek korában az NFL-be kerülést tűzték ki célul Marinovich elé, amikor ez összejött neki, amolyan senki földjére került, és fogalma sem volt, mit kezdjen ezután az életével. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért a Raidersnél kezdtek el igazán felszínre törni a korábban csak a felszín alatt jelen lévő problémái.

Azt nem tudni, hogy San Miguelék erre mekkora hangsúlyt fektetnek, de ha oda is figyelnek rá, az is csak minimálisan javít a helyzeten.

Ugyanakkor nem érdemes a felelősséget csak a szülők nyakába varrni, mert ugyanúgy hibásak azok a médiumok és egyetemek is, akik éppen meglovagolják a Baby Gronk-hype-ot, és felületet biztosítanak ennek az őrületnek. Szerencsére azért még akadnak üdítő kivételek, akik képesek voltak a kattintások számánál tovább látni. Ilyen volt Taylor Lewan és Will Compton, akiket Jake San Miguel rá akart venni, hogy hívják meg a fiát a podcastjükbe, ám ők elutasították, mondván, nem értenek egyet azzal, amit a szülők csinálnak. Az viszont rendkívül szomorú, hogy az ilyen normális hozzáállás kisebbségben van, és a média jelentős része úgy tesz, mintha a Marinovich-projekt soha nem is létezett volna.

Kiemelt fotó: Stephen Wade/Getty Images