Balhék és sikerek kövezte úton – Andrija Zsivkovics

Andrija Zsivkovics 1996. július 11-én született Nis városában. A helyi futballcsapatban, a Nacional Nis-ben kezdett el futbalozni, A tehetségét nagyon fiatalon megmutató játékosra mindkét belgrádi gigász szemet vetett, és már a tinédzser évei legelején igyekeztek magukhoz csábítani. Ez végül a Partizannak sikerült 2009-ben. Egy kiváló korosztály egyik ékköve lett, a ’96-os generációt ugyanis a mai napig emlegetik a fővárosban. A Danilo Pantics, Szasa Lukics, Miladin Sztevanovics, Milan Jokics, Andrija Zsivkovics fémjelezte csapat éveken keresztül egyeduralkodó volt a saját korosztályában az országban, majd ők szinte egyszerre kerültek fel a felnőtt keretbe 2013-ban.

Ez volt az az év, amikor Zsivkovics neve bekerült a köztudatba. Még a 2012-13-as kiírás tavaszi idénye zajlott, amikor áprilisban, 16 évesen bemutatkozhatott az FC Novi Pazar ellen. Ez a pályára lépése elegendő volt ahhoz, hogy bajnoknak mondhassa magát abban a szezonban. A nyári felkészülés során nem győzték dicsérni a teljesítményét, ám a klubbal nem volt felhőtlen a kapcsolata. Nehezen alakultak a szerződésével kapcsolatos megbeszélések a vezetőség és az édesapja, s egyben ügynöke közt, de végül hosszas tárgyalások után aláírta első profi kontraktusát a Partizannal, ami három évre szólt.

A sikeres megegyezés után Vuk Rasovics vezetőedző örömmel fogadta, hogy számolhat az ifjú tehetséggel és egyre több lehetőséget is biztosított neki. Az új idény harmadik fordulójában csereként beállva gólt lőtt, majd a következő találkozón kezdőként ismét beköszönt, s egy asszisztot is kiosztott. Októberben Szinisa Mihajlovics egy válogatott meghívóval jelezte felé, hogy mennyire jó úton halad. Dejan Sztankovics újvidéki búcsúmérkőzésén, Japán ellen mutatkozott be a nemzeti együttesben. Belgrádban az akkoriban kinevezett Marko Nikolics is sokra tartotta őt, és ezt azzal mutatta ki, hogy 2014. március 4-én Zsivkovics minden idők legfiatalabb Partizan-csapatkapitánya lett - mindössze 17 évesen! Alig egy év leforgása alatt olyan dolgokat élt meg, amivel nagyon nehéz megbirkóznia egy ilyen fiatal játékosnak, a nyomás nőtt, ő pedig kezdte egy kicsit elveszíteni a kontrollt.

Már a tavasszal sem igazán jöttek a gólok, ami miatt sok kritikát kapott, de a bizalom töretlen volt felé, amit a befektetett munkával és a remek csapatra gyakorolt hatással magyarázott Nikolics. A 2014-15-ös szezonban továbbra is alapember volt, végig játszotta az El-csoportkört, amit kudarcként élt meg a klub (hat meccsen két pont egy rúgott góllal), azonban a kupában a döntőig meneteltek (a Cukaricki 1-0-ra nyert ellenük a fináléban), illetve egy év után ismét bajnoki címet ünnepelhettek, s a tavaszra már hősünk is elkapta a fonalat.

Ezt követően jött a 2015-ös U20-as új-zélandi világbajnokság, ahol az esélytelennek tartott, Veljko Paunovics irányította szerb csapat – az egyenes kieséses szakaszban minden meccsen 120 percet játszva – végül felért a csúcsra. Zsivkovics hősként tért vissza Belgrádba, amit a klub egy szerződés-hosszabbítással szeretett volna honorálni, amiben jelentős fizetésemelés is szerepelt. Azonban a még mindig csak 19 éves fiú átesett a ló túloldalára, és elhitte magáról, hogy valóban övé a világ. Ő a keret legjobban fizetett játékosa szeretett volna lenni, amivel elég gyorsan kiverte a biztosítékot mindenkinél.

A szezont bomba formában kezdte, ami nem segítette a lejáró kontraktusa körüli mizériát, mert csak még inkább erősödött benne az a tudat, hogy minden pénzt meg kell érnie a csapatnak az ő maradása. Októberben egy izomsérülés miatt előbb két, majd három meccset is kihagyott, de az ősz végét ismét remek teljesítménnyel zárta. A télen többször is tárgyalóasztalhoz ültek a felek, de az álláspontok nem közeledtek, aminek az lett a vége, hogy más klubokkal is elkezdett tárgyalni Zsivkovics, a Partizan pedig példát statuálva a tartalékok közé száműzte, ahol edzhetett, de meccsen nem szerepelhetett egész tavasszal.

2016 nyarán szabadon igazolható játékosként került Lisszabonba az SL Benfica együtteséhez, ahol öt évre írt alá. Itt sokáig nem tudta kivívni a helyét, és ez alapjaiban nyomta rá a bélyegét a folytatásra is, nem nagyon találta a helyét a portugál fővárosban. A nyelvvel is gondja volt eleinte, majd azt sem tudta feldolgozni, hogy a szerepe megváltozott, a sztár státuszú játékosból kiegészítő ember lett. A felejthető első idényt követően aztán a szerkezetet váltó Rui Vitória megtalálta a helyét a csapatban, és neki is egyre inkább sikerült megszoknia az új helyzetet. Egészen jól sikerült 2017-18-as szezonja, de aztán az újabb változás – Bruno Lage kinevezése – teljesen ellehetetlenítette a körülményeket számára. A lobbanékony ifjúnak több balhéja is volt, amit az új edző nem nézett jó szemmel, és egyre kevesebb lehetőség jutott neki. A lisszaboni végzetét végül egy súlyos sérülés okozta, a következő szezon egészére kiesett. Ez idő alatt nagyon sok időt áldozott az önfejlesztésre és különböző szakemberek segítségével igyekezett a személyiségét fejleszteni, a nem épp könnyű természetét valamelyest kordában tartani. A jól sikerült mentális előrelépés után még néhány alkalommal pályára lépett a portugál sztárklubban, de ekkor már nagyon kifelé állt a szekere rúdja, és ő is távozni akart. Így 2020 nyarán végül közös megegyezéssel felbontotta a szerződését a portugál klubbal, két bajnoki címmel és egy Ligakupa-sikerrel gazdagabban, de dicstelenül távozott.

A lisszaboni történések után mindenképp olyan helyre szeretett volna igazolni, ahol meghatározó szerepet szabnak rá. A görög élvonalból több ajánlatot is kapott, ezek közül végül a PAOK által kínált kétéves szerződést írta alá. A sors a kegyes bosszú lehetőségét kínálta számára, miután az egymeccses BL-selejtezők harmadik körében épp a Benfica látogatott Thesszalonikibe. Zsivkovics csereként beállva gólt szerzett, de feltett kézzel jelezte, hogy nem kíván ünnepelni.

https://www.youtube.com/watch?v=NEqxJ6QLqNY

A szezont végül kiváló teljesítménnyel zárta, függetlenül attól, hogy először Abel Ferreira, majd Pablo García irányította a fekete-fehéreket. Mindkét vezetőedző alapemberként számolt vele, amit meg is hálált, 48 meccsen tizennégy gól és nyolc assziszt volt a mérlege az első görögországi szezonjában. A nyáron aztán visszatért a korábbi bajnokcsapat mestere, Razvan Lucescu, aki szintén főszerepet szánt a szerbnek, de egyben sokkal több játékszervezési feladattal bízta meg. Ez kevesebb befejezést és több előkészítést igényelt tőle, de ő jól alkalmazkodott ehhez. Minden sorozatot figyelembe véve már tíz gólpassza van, a nemzetközi porondon pedig a találatokat is be tudja tenni a közösbe, négyszer eredményes volt az Európa Konferencia-ligában.

Láthatjuk tehát, hogy nem épp a legszokványosabb karrier Zsivkovicsé, és be is kellett nőnie a feje lágyának ahhoz, hogy valóban úgy lehessen róla beszélni, mint egy topligás szintre kész játékosról. Az idényben viszont egyértelműen megmutatja tudása legjavát a PAOK-nál, ez pedig egyértelműen predesztinálja arra, hogy hamarosan egy szinttel feljebb is megkapja az esélyt valamelyik csapattól.