Balogh Zsolt, a kitartás szimbóluma, a modern kori átlövők előfutára

Szenzációs meccsen búcsúzott el a ferencvárosi közönségtől a magyar kézilabdázás utóbbi másfél évtizedének egyik legsajátosabb egyénisége, Balogh Zsolt, aki 190 centiméter alatti magassággal átlövőként tudott kulcsemberré válni a válogatottban. Népligeti búcsúmeccsén szinte végig három-négy-öt góllal vezetett a Fradi a Dabas ellen, Balogh Zsolt – a régi harcostárssal, Lékai Mátéval együtt – a játékát ezúttal is teljes mértékben alárendelte a csapat érdekeinek, pontosan érezte, mennyit kell vállalnia, végül öt gólt lőtt. Az utolsó percekben azonban a vendégek váratlanul fordítani tudtak, a 35 éves jobbátlövő a hajrában büntetőt hibázott, így benne volt a pakliban, hogy az utolsó lövésén megy el egy pont az FTC-nek. Amennyire megszolgált a Dabas egy ilyen végjátékot, annyira igazságtalan lett volna a sorstól, ha Baloghnak így kell elköszönnie. Ám 38–38-nál még 10 másodpercet támadhatott a győzelemért a csapata, a 7 az 5 elleni játékot pedig a Kielbe szerződő Imre Bence sikerrel fejezte be a jobb sarokból.

Tízes a Steauának a Fradiban

Balogh Zsoltot két éve részben éppen azért szerződtették Tatabányáról Pásztor István vezetőedző átalakuló csapatába, hogy a játéka mellett immár a fiatalokat is mentorálja. Testhez álló feladatnak ígérkezett ez számára, hiszen már tizenévesen beszélt arról, egy napon örömmel foglalkozna gyerekekkel, ezzel együtt, amikor nagyon kellett, Lékaival együtt sokat vállalt a pályán is. A klubnál nem felejtik el az első őszét, amikor az Európa-liga 2. selejtezőkörében tíz gólt lőtt a Steauának (Lékai nyolcat), így az El-csoportkörben folytathatta a zöld-fehér alakulat, ami az ifjabbaknak legalább annyit jelentett, mint Baloghnak és Lékainak korábban a BL.

Egy éven belül három korosztályban – a Tromosban

Először tizenhat évvel ezelőtt, egy-két kerülettel arrébb, Pestszentlőrincen, a PLER edzésén láttam először az akkor tizenkilenc esztendős Balogh Zsolt – és a húszéves Lékai Máté – játékát. A Nemzeti Sport „Fiatalok a küzdőtéren” elnevezésű rovatába kerestünk alkalmas ember(eke)t, és itt meg is találtuk. Baloghból az erő, Lékaiból a könnyedség sugárzott, ám előbbinek az alacsonyabb termete, utóbbinak a törékenysége – és paradox módon az önfeledt játékossága miatt – nem sokan jósoltak nagy jövőt. Azok közül sem, akik közelről látták nap, mint nap, hogy Balogh például mennyit tesz a pályán, illetve a konditeremben vezényelt edzéseken azért, hogy a legjobbak közé emelkedjen.

„Fociztam három évig, aztán kíváncsi lettem, vajon milyen a kézilabdaedzés. Nem volt korábban kézilabdás a családban, sőt én vagyok az első sportoló. Két évig az NB I-ben játszott az Orosháza, láttam magam előtt a példaképeket. Négy éve egy tornán jártunk Lőrincen, akkor hívott el ifjabb Kiss Szilárd”

– mesélt nekünk a lelátón a kezdetekről a Békés megyei városból származó fiatalember.

Nagy éve lett 2008, egyszerre három korosztályban alkothatott, ami azért már sokat sejtetett. Tavasszal ifjúsági bajnok és kupagyőztes a PLER-rel, ifjabb Kiss Szilárd a juniorválogatottba is behívta, és kivívták az Eb-részvételt. A Magyar Kézilabda-szövetség őt választotta az év junior játékosának, ősszel klubszínekben a KEK-ben ontotta a gólokat, Hajdu János szövetségi kapitány pedig a felnőttkeretbe is behívta. A balkezes átlövők között viszont nagy lett a sorban állás, ha csak a tornasort nézzük, Nagy László (209 centi), Laluska Balázs (201), Mocsai Tamás (196) és Balogh Zsolt (189) volt a sorrend. Az előbbi három eljutott a 2012-es londoni olimpiára, és valamennyien pályára léptek a felejthetetlen, Izland elleni negyeddöntőben, amelyet Lékai Máté az utolsó pillanatban mentett hosszabbításra (végül a második hosszabbítást hozta meg a magyar diadalt).

Lékai és Balogh – a máig utolsó csapat, amely legyőzte vb-n Dániát

Lékai abban az évben szerződött Szegedről Celjébe, miközben Balogh – magdeburgi és gyöngyösi kitérő után – éppen Szegedre költözött. Mindkettőjükről előszeretettel terjesztette néhány ismert szakíró, hogy nem ütik meg a Pick Szeged szintjét, a pályafutásuk viszont egyre ragyogóbb választ adott a kétkedőknek, amit a Lékai Mátéről írt portrénkban is részleteztünk.

Az irányító és az átlövő páros kapcsolata a nemzeti csapatban kapcsolódott újra meg újra össze, világ- és Európa-bajnokságokon. Ahogy fogalmaztak: együtt nőttek fel, egymás gondolatát is ismerték; egyik közös csúcsélményük a 2017-es vb nyolcaddöntője, a friss olimpiai bajnok Dánia legyőzése lett, mindkettőjük parádés játékával.

Ez a meccs – amelyen a Xavier Sabaté vezette válogatottunk végig kontroll alatt tartotta a favoritot – az egész nemzetközi kézilabdaéletben kiemelkedő jelentőségű lett, hiszen a világbajnokságokon azóta – immár hét éve(!) – nem kapott ki a skandináv elitalakulat. Akkor még ugyanaz a Gudmundur Gudmundsson ült a kispadján, akinek izlandi kapitányként meg kellett élnie a mieink elleni londoni olimpiai negyeddöntőt, 2017-ben el is búcsúzott a dánoktól, hogy aztán a helyére lépő Nikolaj Jacobsen sorozatban három vb-t nyerjen velük.

Ezzel együtt a világ legsikeresebb trénerei közül Jacobsennek is okozott álmatlan éjszakákat Balogh Zsolt, nemzeti és klubszínekben egyaránt. A 2020-as Eb csoportkörében, a malmői csarnokot benépesítő dán drukkerhad előtt hét gólt lőtt az északi ellenfélnek, döntetlenhez segítve Magyarországot, és a kiesés szélére sodorva Dániát. Két nap múlva ugyanott a Gulyás István, Chema Rodríguez és Nagy László vezette csapatunk a megint Gudmundur Gudmundsson által dirigált Izlandot simán legyőzte, így az akkor éppen vb-címvédő dánok megint gyorsan elszálltak.

A megállíthatatlan

Jacobsen korábban a Löwen trénereként bonyolódott bele taktikai csatákba a Balogh Zsolt fémjelezte, Carlos Pastor vezette Szeged ellen. Pastor tíz éve alatt láttunk nagy hullámhegyeket és hullámvölgyeket is, ha éppen a mélypontra került az együttes, a Löwen győzni tudott a Tisza-partján. Máskor viszont a szegediek nyertek Németországban, nem utolsósorban azért, mert Jacobsen zárt és nyitott védekezéssel sem tudta megfékezni Balogh Zsoltot, akinek az utóbbi talán még jobban is feküdt – a kiváló cselező készségének köszönhetően. Az alábbi összeállítás viszont sokat megmutat a bombaformában lévő Balogh sokoldalúságáról:

Éppen a cseleivel lett a modern kori átlövők viszonylag korai megtestesítője, szerényebb védekezése miatt viszont egy félidős – a rövid oldalon becserélhető – támadójátékos lett belőle a BL-ben és a magyar válogatottban. Amikor 2022-ben, 33 évesen a Fradihoz érkezett, még nem adta fel a válogatottságot, a posztján viszont időközben már a fiatalabbak előztek a nemzeti csapatnál: a két évvel ifjabb Ancsin Gábor, a még mindig csak 25 éves Máthé Dominik és a most 22 éves Ilic Zoran.

Balogh Zsolt viszont így is a kitartás szimbóluma lett, amit elsősorban a hazai eredménysorával érdemelt ki. 

Első szegedi évében EHF-kupa-győzelmet ünnepelt a klubbal, de nem kevesebb mint tíz ezüstöt gyűjtött már a bajnokságban és a Magyar Kupában, amikor 2018-ban az aranyat is megszerezte a Pickkel. Egy évvel később pedig már bajnoknak és kupagyőztesnek is mondhatta magát.

Kiemelt fotó: molcsapat.hu