Barátságos 0-0-ból fontos holland győzelem

A világbajnokság második napján jött az első csoportrangadónak tűnő összecsapás, bár azért a visszafogottabbak közül való, hiszen a házigazda jelenléte miatt a leggyengébb négyes az A csoport az idei tornán. Itt viszont Szenegál a papírformát tekintve nem emelkedik egyértelműen a nyitómeccsen könnyed győzelmet arató Ecuador fölé, főként nem a válogatottját sújtó nehézségek miatt.

Meccsritmus – Fogfájós oroszlánok és holland profizmus

Kényszerűségből alaposan felforgatott csapattal kezdtek ugyanis a szenegáliak, hiszen nem csak Sadio Mané dőlt ki sérülés miatt, hanem egy jobbhátvéd (Bouna Sarr) és két balhátvéd (Saliou Ciss, Fodé Ballo-Touré) sem állhatott a szövetségi kapitány, Aliou Cissé rendelkezésére, a harmadik, Ismael Jakobs pedig alig egy órával a mérkőzés kezdete előtt kapta meg az engedélyt a FIFA-tól, hogy pályára léphessen. Így aztán a kezdőben nem is ő, hanem a már jó ideje középhátvédet játszó Abdou Diallo került a hátvédsor bal szélére és a robosztus, ám kevésbé fegyelmezett Pape Abou Cissé a védelem tengelyébe Kalidou Koulibaly társaként.

Ennek aztán főleg a hajrában lett nagy jelentősége, hiszen pont az Olympiakosz játékosa volt az, aki egy helyben állva nézte végig, ahogy a hajrában Frenkie de Jong beívelése elszáll felette és hagyta, hogy Cody Gakpo könnyedén a hálóba fejelhessen a kimozduló Édouard Mendy mellett.

Kis túlzással ez döntötte el a három pont sorsát, hiszen addig igencsak békés tempó jellemezte a találkozó, messziről lerítt mindkét csapatról, hogy a gól nélküli döntetlennel voltaképpen teljesen megelégednének és nem kockáztattak szinte semmit a taktikájukkal. A szenegáli szélső hátvédekre kifejezetten passzív, visszavont és középre záró feladatkört szabott Aliou Cissé, és a sokat robotoló középpályások mozgása is rendkívül óvatos volt, csak nagyon kimérten csatlakoztak az akciókhoz. A hollandoknál a három középhátvéd mellett a két szélső szabadabban lódulhatott előre, de De Jong és Steven Berghuis elsődleges feladata a középső területek biztosítása volt.

Így aztán voltak ugyan szikrázó ütközések, néhány érdekesebb megmozdulás, de a pontrúgásokat általában lezáró Virgil van Dijk-fejeseken túl nem tudtak veszélyt jelenteni még a gyors holland ritmusváltások sem, mert az utolsó pillanatokban meg tudták akadályozni a visszazáró védők a lövési kísérleteket. A túloldalon Ismaila Sarr próbálta betölteni a Mané után maradt űrt, ám hiába nyerte meg magasan a legtöbb párbajt a mérkőzésen, a szűken érkező társakkal nem tudott eredményes kapcsolatot kialakítani.

Erre jött aztán még további két fontos szenegáli játékosnak, Abdou Diallónak és Cheikhou Kouyaténak a sérülése, ami tovább rogyasztotta az afrikaiak stabilitását, a kapott gól után pedig már késő volt ritmust váltani, az apróbb lehetőségek végül kihasználhatatlanok maradtak a hollandok pedig feltették a pontot az i-re.

Magasles – A későn bimbózó tulipán

Az nem jelentett meglepetést, hogy a vb-szereplésre való nyugodt felkészülés érdekélben a nyáron még Hollandiában maradó Gakpo még ha sokszor el is tűnik, azért éppannyira az alfája és az omegája a holland támadásoknak, mint ahogy a kulcspillanatokban bárhol felbukkanó és a gólpasszt is pazar tekeréssel jegyző De Jong a csapat igazi motorja. Ugyanakkor az Oranje sikeréhez az is kellett, hogy a 28 esztendősen debütáló kapus, Andries Noppert hozza a higgadtságát és helyenként még parádés mentéseket is mutasson be.

Fokozatosan mutatott be ugyanis egyre nagyobb mentéseket. Youssouf Sabaly gyengécske távoli lövése még nem okozhatott neki gondot, de a második félidőben Boulaye Dia rövid sarokra tartó lövésénél már nyújtóznia kellett, hogy szögletre menthessen. Később Ismaila Sarr lekészítése után Idrissa Gueye bombájánák védéséhez már komoly reflexek kellettek, a hajrában pedig már igazi bravúrt jelentett, amikor az egyenlíteni igyekvő Pape Sarr visszahúzott lövését ki tudta paskolni a bal alsó sarokból.

Ami jó volt – Kezdődő izgalmak

Ez volt a világbajnokság első szoros meccse, amin azért a semleges szurkolók ugyan néha unatkozhattak is, de azért izgalmakat is hozott a találkozó és az utolsó pillanatig nyitott maradt. A továbbiakban remélhetőleg egyre több ilyet láthatunk majd, ennél azért még több látványos elemmel is.

Ami nem volt jó – No Mané, no party

Nehéz elképzelni, hogy a sok fontos sérült kiesésével meg tudjon újulni a szenegáli válogatott. Bármennyire is lesújtó véleménnyel van a nemzetközi közvélemény a nyitómérkőzésen csúnyát betliző Katarról, rendezőként nyilván javítani akarnak a következő meccsen és megmutatni, hogy bizony jobb játékra is képesek, ahogy azt az Ázsia-kupa megnyerésekor bizonyították.

Erre pedig épp a szenegáliak elleni összecsapás ad lehetőséget, de még ha azt be is tudnák húzni Aliou Cissé tanítványai, Ecuador ellen alighanem kedvezőtlen helyzetben, győzelmi kényszerrel lépnek majd pályára, hiszen ha más nem is, a két gárda közti négyes gólkülönbség valószínűleg nem tűnik el addigra. Márpedig Mané távollétében vérszegény a támadójáték és magabiztos csatár nélkül igen kicsi az önbizalom az akciókban.

Kit kövessünk tovább?

Így aztán hiába ígérkezik érdekesnek mindkét csapat további szereplése, a hollandok útja lehet a jelentősebb a torna egészét illetően. A védekezésükben előforduló hibákat mindenképpen javítaniuk kell, Denzel Dumfries felfutásai során a mögötte megnyíló területek felügyeletében Matthijs de Ligtnek akadtak problémái, de Louis van Gaal gárdáján azt is lehetett érezni, hogy több van benne a ma látottaknál.

Az eredményekből adódóan különösebben nagyot már biztosan nem kell kockáztatniuk a csoportkörben, hiszen az Ecuador elleni meccsnek mindkét fél úgy mehet majd neki, hogy egy döntetlen már akár a továbbjutás kapujába juttatná. A türelmes és vérprofi játék közben így finomodhat is akár Hollandia játéka a folytatásra, Van Dijkék pedig készülhetnek a sokkal nagyobb csatákra is a későbbi szakaszokban.

Kiemelt kép: FOX Sports