„Bármilyen munka alkalmas arra, hogy alázatot tanulj” – Beto története a KFC-től az Evertonig
Az Everton támadója, Beto nem akadémiák csillogásából érkezett a Premier League-be, hanem gyorséttermi műszakokból és amatőr pályákról. Története az önmagába vetett hitről, a fejlődés iránti vágyról szól, és arról, hogy milyen út vezet a KFC-től a világ legjobb bajnokságáig.
„Különleges, hogy ebben a klubban játszhatok. Ez Isten ajándéka. Csak apró dolgokat kértem tőle, ő pedig megadta azt, hogy itt lehessek, és a klub kilences számú mezét viselhessem. A szezon nem ment túl jól, de a szurkolók azt mondták, tartsak ki, dolgozzak tovább! Ma két gól és egy gólpassz lett a jutalmam” – fogalmazott örömittasan Beto, az Everton támadója, a Chelsea elleni 3–0-ra megnyert, március végén rendezett mérkőzést követően.
Az Everton szurkolói mindig is nagyra értékelték azokat a játékosokat, akik képesek odaadóan, keményen dolgozni klubjukért, látszik rajtuk a futball iránti alázat és a kitartás – Beto személyében megkapták ezt az attitűdöt. A 28 éves, Portugáliában született, de a Bissau-Guinea-i válogatottban szereplő támadó életútjában, megkapó személyes történetében ugyanis ezek az értékek mind-mind fellelhetők.
Meghatározó élmény: a 2009-es Bajnokok Ligája-döntő
Futballkarrierje nem a fényűző akadémiák egyikén indult. A Lisszabontól autóval fél órára található Cascaisban, egy lakótelepen nőtt fel.
„Nem volt sok mindenünk, nem voltak parkjaink vagy focipályáink, de a parkolókban kettő a kettő ellen, vagy három a három ellen játszottunk” – emlékezett vissza gyerekkorára Norberto Bercique Gomes Betuncal a The Athleticnek.
Anyagi problémák és édesanyja hozzáállása miatt kezdetben nem egy helyi klubban, csak az iskolai szünetekben futballozhatott. „Édesanyám a futball helyett az iskolát és a tanulást részesítette előnyben” – mondta Beto. Kilenc éves volt, amikor édesanyja látta, hogy engednie kell, így hétvégente már a helyi klubban játszhatott. Mivel otthonukban nem volt internet és műholdas televízió, alig nézett futballt, 2009-ben azonban mégis egy meghatározó élményben volt része: a Barcelona-Manchester United Bajnokok Ligája-döntő, különösen Samuel Eto’o játéka és gója.
„A barátom családja a házunk alsó szintjén lakott, nekik volt tévéjük. Az ablakukon keresztül néztem a mérkőzést. Láttam a gólt és Eto’o ünneplését, és akkor azt gondoltam: ő az a srác, akiről mindenki mesélt nekem, ő lett az én példaképem” – mesélte.
Később, amikor már volt mobiltelefonja, Eto’o mellett Didier Drogba, Romelu Lukaku és Christian Benteke játékát nézte. Történeteikben – nehéz gyerekkorból felemelkedő játékosokként – saját magát is felismerte.
Ahogy kezdődött, úgy folytatódott pályafutása: a Benfica utánpótlásában mindössze egy évet töltött, mielőtt 14 évesen elbocsátották. Ez akár véget is vethetett volna az álmainak, hiszen ezt követően két évig alig lépett pályára, fejlődése megtorpant, de ahelyett, hogy feladta volna, más utat választott. Mint mesélte, mindig is szeretett volna saját maga pénzt keresni.
„15–16 éves koromig elkényeztetettként viselkedtem. Arra törekedtem, hogy meglegyen mindaz, ami az iskolai barátaimnak volt, és nem voltam tisztában azzal, hogy anyámnak nincs pénze ezekre a dolgokra” – mondta a The Athleticnak adott interjújában.
Ekkor már dolgozott. A KFC-ben végzett munka mellett az egyik legelső pénzkereseti forrása bozótirtás volt az erdőben. Amikor megkapta a havi 300 eurós fizetését, azonnal édesanyjának adta, hogy segítsen.
„Édesanyám azt akarta, hogy egyetemre menjek, de én mondtam neki, hogy nem tudok. Túl unalmas volt számomra. Egy dolog biztos volt: ha nem megyek egyetemre, nem engednek otthon ülni. Pénzt kellett hoznom haza” – emlékezett vissza Beto.
Ez a saját maga által választott élet vezette el őt a portugál amatőr bajnokságokig: nappal dolgozott, ezt követően edzett, vasárnap pedig – az egyetlen szabadnapján – bajnoki mérkőzéseket játszott.
„Bármilyen munka alkalmas arra, hogy alázatot tanulj” – mondja a gyorséttermi műszakokra visszaemlékezve. De legalább ennyire fontos számára az édesanyától tanult fegyelem, és a családjától kapott értékek: saját bevallása szerint ennek köszönhetően nem tért soha rossz útra. Amikor pedig a profi karrierjére gondolt, az a cél lebegett a szeme előtt, hogy segíthessen édesanyjának a számlák kifizetésében.
Folyamatosan dolgozik a benne rejlő képességek kiaknázásán
Az Uniao Tires és az Olimpico Montijo amatőr, felnőtt csapataiban játszott, mielőtt a Portimonense színeiben bemutatkozott az élvonalban. Miután második portimonensei szezonjában, a 2020/2021-es idényben 11 gólt lőtt, az Udinese csapatához igazolt a Serie A-ba. Első szezonjában (2021/2022) 11, a másodikban (2022/2023) 10 gólt szerzett, ami ugyan nem számított kiemelkedőnek, de azok, akik együtt dolgoztak vele, egy olyan játékosról beszéltek, aki folyamatosan dolgozik a benne rejlő képességek kiaknázásán.
„Még Olaszországban sem gondoltam volna, hogy Angliába megyek. De aztán jött az Everton! Lukaku Evertonja! A fejemben az járt, hogy Lukaku ott játszott, Eto’o ott játszott. Szóval ha az Evertonban játszhatnék, az egy álom lenne.”
Az álomból valóság lett, egy olyan valóság, amely rögtön arcon is csapta. A kezdeti időszakban nemcsak a Premier League intenzitása jelentett gondot, hanem az is, hogy érezte magán az akadémiai képzés hiányát: hiányoztak az alapok, amelyeket ott kellett volna megkapnia.
„Nem játszottam jól, elvesztettem az önbizalmamat. Önbizalom nélkül semmire sem vagyok képes. Edzésről hazafelé menet az olaszországi videóimat néztem, és azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem működik az, ami Olaszországban” – emlékezett vissza.
A közösségi médiában kapott visszajelzések kezelése is komoly kihívást jelentett számára. „Olvastam a kommenteket. Ha azt írták, hogy nem voltam jó, az nem esett jól. Hiába vagy erős, ha mindent magadba szívsz, az a tudatalattidban nyomot hagy. Ha törődsz a kritikával – legyen az jó vagy rossz –, az megrázhat. Az egót nehéz egyensúlyban tartani” – mesélte.
A benne dolgozó tettvágy és elszántság edzője, David Moyes szerint is kiemelkedő. Minden nap, minden területen fejlődni akart, alig lehetett lehozni az edzőpályáról. Első élményei és szezonja után már tudatosan készült a 2024/2025-ös idényre.
„Ha fizikailag rendben vagyok a Premier League-hez, mindenkit le tudok győzni – ez volt a gondolkodásmódom. Nagyon keményen edzettem. A szezon eleje nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a végére az összes befektetett munka meghozta a gyümölcsét.”
Végül minden sorozatot figyelembe véve 35 mérkőzésen 12 gólig jutott. A célja pedig továbbra sem változott: a ma Betója legyen egy kicsit jobb a tegnapinál...
Borítókép: premierleague.com
Szerző
