Batik Bence bosszút állt, nagytakarítás jön Fehérváron

Noha alapvetően nem így gondolnánk a két csapat összecsapására, a tabellán elfoglalt helyezés alapján rangadó volt a péntek este megrendezésre kerülő Kecskemét és Kisvárda mérkőzése. Az újonc lila-fehérek a második helyen várták a tavalyi ezüstérmest, amely a múlt heti, Vasas elleni győzelmével úgy tűnt, kijött az azt megelőző, vereségekkel tarkított gödörből. Ezúttal is jó hangulat és a lehetőségekhez mérten közel telt ház fogadta a csapatokat, ráadásul ezúttal is ott volt a szurkolók között Kecsó, a csapat kabalakecskéje, aki egy lila-fehér sállal a nyakában hősiesen állta a vele fotózkodni kívánó drukkerek rohamát.

A kezdésnél úgy tűnt, kissé élesebbek a vendégek, legalábbis kezdeményezőbbek voltak, mint az ellenfelük, és a játék a kecskeméti térfélen folyt. A 17. percben egy bal oldalról érkező szabadrúgás, finoman fogalmazva is megtréfálta a kecskeméti kapust, Varga Bencét és valahogyan a saját kapujába ügyetlenkedte az egyébként nem túl jó beívelést. Öngól. A kapott gól felpörgette a házigazdát, akik hirtelen, mintha csak egy gombot megnyomtak volna rajtuk, magukhoz vették az irányítást és egyre többször értek fel Hindrich Ottó kapuja elé. A fiatal, ex-kolozsvári kapusnak kisebb védései is akadtak ekkoriban, majd a 37. percben tizenegyeshez jutottak a hazaiak, és akkor Nagy Krisztiánnal szemben már tehetetlennek bizonyult. Érdekesség, hogy a kisvárdaiak szélsője, Jasir Asani mindkét gólban aktív szerepet vállalt: Varga öngólja előtt ő ívelt középre, majd ő követte el a tizenegyest érő szabálytalanságot Banó-Szabó Bencével szemben. Az egyenlítést követően maradt, sőt nőtt is a kisvárdai kaput fenyegető nyomás, így a vendégek örülhettek jobban az első félidő lefújásának. A fordulást követően a hetek óta „csendes” Driton Camaj lőtt egy lesgólt és egy érvényeset is, szerencsés alakulása a dolgoknak, hogy a megadott sokkal szebbre sikerült, miután balra kisodródva élesen vágta a labdát a rövid felső sarokba, így visszavette a vezetést a Kisvárdának. Az öröm azonban nem tartott sokáig, hat perc elteltével ismét egyenlíteni tudott a Kecskemét, ezúttal Katona Bálint talált be egy szöglet utáni lecsorgó labdát értékesítve, megszerezve ezzel saját maga szezonbeli ötödik gólját az NB I-ben. Az utolsó félóra aztán a KTE dominanciájáról szólt, a Kisvárda mélyen visszaszorult a saját térfelére és ez láthatóan nem az a játék, amihez hozzá vannak szokva Török László tanítványai. Sokáig a levegőben lógott a harmadik hazai gól, ám azt némi meglepetésre az addig alárendelt vendégek szerezték: egy hatalmas hazai védelmi megingás után üres kapuig játszottak ki egy ziccert a szabolcsiak, ezúttal Ötvös Bence ünnepelhetett, de csak a gólt, a győzelmet nem, ugyanis a lefújás előtti pillanatokban a csereként beállt Uros Djuranovics találatával legalább az egyik pontot otthon tartotta a Kecskemét.

A montenegrói csatár gólja egyben azt is jelentette, hogy tovább őrzi veretlenségét az újonc hazai pályán és folytatja kiváló élvonalbeli szereplését, de a játék maga rámutatott arra is, hogy a legmagasabb szinten ekkora védelmi hibák már nem férnek bele, mint amilyeneket ma elkövettek. A küzdés és az odaadás jutalma ezúttal egy pont lett, a Kisvárdából viszont ezúttal is mintha épp ezek az erények hiányoztak volna a három szerzett gól ellenére is.

Érdekesség: Török László korábban volt a Kecskemét vezetőedzője az NB I-ben, akkoriban a jelenlegi tréner, Szabó István volt az egyik segítője, majd Török 2012. szeptemberi lemondása után épp Szabó vette át a csapat irányítását átmenetileg, Horváth Ferenc érkezéséig.

Nagy Krisztián (10) a tavalyi aranyérmes után az ezüstérmes kapuját is bevette (Forrás: KTE Facebook)

Nagy visszatérő a Zalaegerszeg–Paks mérkőzésen is akadt, ugyanis a tolnaiak kispadján az a Waltner Róbert ült, aki játékosként és edzőként is szép sikereket ért el a kék-fehéreknél. Talán még a vendégöltöző idegenségével küzdött, amikor jött a hír, hogy a kezdőcsapatba jelölt Szabó Bálint megsérült a bemelegítés közben, így ő is feliratkozott a maródiak hosszú listájára.

A hazaiaknál Ricardo Moniz csapata jó formában várta a találkozót és ezt a jó formát meglehetősen korán sikerült két góllal érvényre juttatni a mérkőzés elején, ugyanis előbb Eduvie Ikoba, majd Mim Gergely is bevette a kifejezetten tompán kezdő paksiak kapuját. A nigériai-amerikai támadó már fantasztikus formának örvend: a hét gólját az elmúlt hat meccsén szerezte, egyedül a Vasas elleni idegenbeli döntetlen (1–1) alkalmával nem volt eredményes. Nem csak koncentrációban és gondolkodásban, hanem fizikailag is elképesztő volt a sebességkülönbség a két együttes között, a Paks idén már máskor is keltette azt a benyomást, mintha az öltözőben ragadt volna. A zalaegerszegi fiatalok pedig úgy is remekeltek, hogy a csapat agya, Tajti Mátyás immár hetek óta sérülés miatt nem tud játszani, de nélküle is további gólokat szerezhettek volna az első félidőben. A szünetben Waltner hármat cserélt, de nem biztos, hogy ne tudott volna legalább még három másik helyen is belenyúlni a csapatba, ám az újrakezdés kis híján tragikusan indult, a VAR mentette meg csapatát a harmadik bekapott góltól. Az addiginál azért összeszedettebb teljesítményt nyújtott a második félidőben a Paks, bár egyáltalán nem tették magasra a lécet, a támadójátékukról sokat elmond, hogy a válogatottba ajánlott Varga Barnabásnak például közel hatvan percig momentuma sem volt. Igaz, amikor helyzetbe került, Demjén Patrik mindkétszer bravúrral védett – ezzel pedig a kapus is hozzátette a magáét a biztos győzelemhez. Bár a játékrész közepén egyszer a kapufát is eltalálták a vendégek, a végeredményt az egész idény során remeklő, gólpasszok sorát kiosztó Gergényi Bence állította be a hajrában egy szép, tizenhatoson kívülről elengedett átlövéssel. A hazaiak elégedettek lehetnek, mert újra minőségi teljesítményt nyújtottak, míg Pakson sok a tennivaló, ugyanis a Puskás Akadémia után a Zalaegerszeggel szemben is bántóan simán maradtak alul.

Waltner Róbert állása talán még nincs veszélyben, de a 2022-ben hátralévő mérkőzéseken ennél jobb teljesítményt kell nyújtania a csapatának ahhoz, hogy ez az állítás a téli szünetben is igaz legyen.

Ikobáéknak (12) ismét sikerült boldoggá tenniük a szurkolóikat (Forrás: ZTE FC Facebook)

Nagy port kavarva és némileg érthetetlen módon távozott Batik Bence a nyáron Kispestről. A csapatkapitányi rangra emelt futballista előbb az NB III-as tartalék kerethez lett száműzve napokkal a bajnokság kezdete előtt, majd elfogadta az érte így is bejelentkező, krónikus védőhiánnyal küldő Puskás Akadémia ajánlatát. Klubváltása óta először találkozott ez a két csapat egymással, méghozzá Felcsúton, a Pancho Arénában. Amíg a hazaiak az első fordulóban, a Ferencvárostól elszenvedett vereségük óta nem találtak legyőzőre és legutóbb Pakson magabiztos játékkal nyertek 3–1-re, addig a fővárosiaknál nehéz eldönteni, hogy az eredmények vagy a játék rosszabb-e, mindenesetre belső problémákra utal, hogy a házi gólkirály Nenad Lukicsot nemes egyszerűséggel nem nevezték a mérkőzésre.

Az összecsapás első valamirevaló helyzetei a vendégek előtt adódtak, előbb a belső védő, Herdi Prenga tíz méterről lőtt fölé egy szöglet után, majd az ezen a mérkőzésen debütáló horvát Marko Capan is pontrúgás után volt veszélyes ám pontatlan is egyben. A kényelmes kezdés után aztán egyre inkább belejöttek Hornyák Zsolt tanítványai és időnként egész látványos támadásokkal próbálták megbontani a láthatóan ingatag vendégvédelmet. A 37. percben góllá érett a hazai fölény, Alexandru Baluta jobb oldali beadását éppen Batik Bence vágta tizenöt méterről, kapásból, védhetetlenül Szappanos Péter kapujába. Emlékezhetünk, éppen ő volt az, aki három évvel ezelőtt saját bevallása szerint megkeresztelkedett, annyira nem ment neki a gólszerzés, most azonban látványos találattal üzente meg korábbi kenyéradójának, hogy talán elsietett döntés volt az elengedése. A Honvéd gondjait tovább szaporította, hogy a második félidőre Szappanos kapust is elveszítette, ám személyében inkább vezérét veszítette az együttes, mert a helyére beálló Tomás Tujvel káprázatosan védett. A szlovák portás szeptemberben múlt 39 esztendős, így ebben a szezonban is az élvonal legidősebb játékosa lett, de a teljesítménye alapján akár egy évtizedet is letagadhatna. Különösen annak a Nagy Zsoltnak keserítette meg az életét, aki szintén a szünetben állt be a hazaiakhoz, de Balutával és Gruber Zsomborral szemben is tudott ziccert fogni. A kispesti mezőnyjátékosok szinte mindent elkövettek, hogy formába hozzák a második számú kapust, mert vajmi kevés ellenállást tanúsítottak az egyre nagyobb önbizalommal játszó felcsútiakkal szemben, és amikor már Tujvel is tehetetlen volt, a kapufa mentette meg őket egy újabb bekapott góltól. A Mezőkövesd elleni, múlt heti mérkőzésen két gólpasszt kiosztó Bocskay Bertalan a hajrában a kiállítás sorsára jutott, ennek a döntésnek a jogosságát mutatja, hogy senki, maga a vétkes sem tiltakozott ellene. A piros lapot követően a maradék esélye is elszállt a kispestieknek, akik a hajrában ismét csak Tujvel parádéjának köszönhetően maradtak meccsben, érdemi esélyük már nem maradt az egyenlítésre.

Hornyák Zsolt csapata újra nyerni tudott tehát és tovább építi remek sorozatát, de nyilván tudja, hogy nem lesz minden mérkőzésükön ennyi tiszta gólhelyzetük. Kispesten hatalmas a káosz, az együttes még az elmúlt hetek teljesítményét is képes volt alulmúlni ezúttal. A legnagyobb jóindulat mellett is nehéz kiolvasni, mit szeretne játszani a Honvéd, de ami ennél nagyobb baj, hogy sokszor mintha maguk a játékosok sem tudnák, mihez kezdjenek a labdával, ilyenkor segíthetnének a jó egyéni teljesítmények, de olyat hónapok óta csak a kapuban találunk a piros-feketéknél, azonban Szappanos és Tujvel teljesítménye kevés a győzelmekhez és a remélt előrelépéshez.

Batik Bence szinte elnézést kért, miután győztes gólt szerzett a Honvéd ellen (Forrás: PAFC Facebook)

Roncsderbi volt kilátásban Angyalföldön, ahol az idényben még nyeretlen Vasas a minden idegenbeli mérkőzését elveszítő MOL Fehérvárral találkozott. Kondás Elemér csapata legutóbb Kisvárdán szerepelt rangjához méltatlan módon és szenvedett sima vereséget (0–2), a vendégeknél viszont a pályán nyújtott, meglehetősen visszafogott teljesítményt is elhomályosította Budu Zivzivadze mezcserés ügye, melynek nyomán a grúz válogatott támadó kikerült az első csapat keretéből. Mindkét csapat három belső védővel állt fel, ennek azért volt jelentősége, mert a Vasasnak nem is állt több a rendelkezésére sérülések és eltiltások miatt, a Fehérvárnál pedig nem volt eddig sikeres ez a fajta felállás.

A találkozó visszafogottan, tapogatózó játékkal indult, a kapuk sokáig elvétve forogtak veszélyben, jellemző, hogy az első félóra egyetlen ígéretes helyzeténél is a hazai Ódor Mátéról pattant a saját kapuja felé a labda, de Jova Levente résen volt. Némileg a semmiből mégis a hazai piros-kékek szereztek vezetést a félidő derekán, amikor Berecz Zsombor remekül ugratta ki a házi gólkirályt, Holender Filipet, az ő beadására remekül érkezett Novothny Soma és a Ciprusról hazatérő támadó megszerezte első gólját az együttesben. A félidőre már harsány kritika és sípszó közepette vonulhatott a székesfehérvári együttes, de ez nem csoda, a fővárosba is elutazó szurkolók ismét becsapva érezhették magukat a gyenge teljesítmény láttán. A második játékrészben az addig sem túl magas színvonal tovább ereszkedett, egy ideig úgy tűnt, hogy a játékrész ünnepélyes kezdőrúgását elvégző, és azzal a Kovács Dániel védte ketrecet megtámadó hétéves kisfiú lesz a legveszélyesebb egyik vagy másik kapura, de a hajrában egy, a vezető gólt eredményező támadás végén a csereként beállt Ihrig-Farkas Sebestyén állította be a 2–0-s végeredményt. A két esemény között emberhátrányba került a Fehérvár, miután második sárga lapját követően kiállították Nikola Szerafimovot, de csapata sem vele, sem nélküle nem tudott élvonalbeli produkciót nyújtani ezen a mérkőzésen.

Kondás Elemér, a hazaiak szakvezetője azzal viccelődött a lefújást követően, hogy úgy kellett már csapatának a győzelem, mint tanyára a villany, azonban az nagy kérdés, hogy ez a győzelem már az alagútvégi fény, vagy csak egyszeri felvillanás? Azóta tudjuk, hogy a szombat esti mérkőzés fehérvári oldalon nem hogy vezéráldozattal, hanem vezérsor-cserével járt, hiszen Sallói István sportigazgató, Zoran Kuntics, vezető játékosmegfigyelő, Michael Boris vezetőedző, Preisinger Sándor másodedző és Györök Tamás, a Vidi II trénere is távozott a klubtól hétfő délelőtt.

A szezon során először győztes csapatot köszönthettek a Vasas szurkolói (Forrás: Vasas FC Facebook)

Vasárnap kora délután Debrecenben lépett pályára az Újpest FC, amely úgy tűnt, nagyjából magára talált a Ferencváros ellen elszenvedett megalázó 6–0-s vereség óta. Milos Kruscsics azóta kissé magyarosabbá tette a kezdőcsapatot és kissé színesebbé a csapat játékát, így az már nyomokban az előző idény második felében látottakat idézi. A DVSC zaklatott idénykezdeten van túl, edzőt is váltottak már, érkezett a portugál Joao Janeiro helyett a szerb Szrdjan Blagojevics és vele egyelőre felemás volt a mérleg: győzelem a Honvéd ellen (4–3), vereség az Üllői úton (0–2).

Ezúttal a fővárosi együttes kezdett jobban és az első percekben vezetéshez is juthattak volna, ha Junior Tallo egy kicsit pontosabb, azonban a kezdőcsapatba visszakerült elefántcsontparti támadó nagy helyzetben a kapufára ügyetlenkedte a labdát. A 18. percben Dzsudzsák Balázs keveredett a jobb szélen a nála több fejjel magasabb Abdoulaye Diabyval futóversenybe, a rutinos szélső azonban a legjobb pillanatban állította meg a labdát és kanyarodott vele a kapu felé, Diaby a pályáról is kisodródott, a debreceni csapatkapitány pedig látványos gólt csavart a hosszú alsó sarokba. Szép gól volt, amiben ott volt a remek rúgótechnika mellett 35 év minden tapasztalata is. Kevesebb, mint negyedóra múlva egyenlítettek a lila-fehérek, ezúttal is egy korszakos szélső, Simon Krisztián volt eredményes, miután ő is a jobb szélen labdát kapva, szépen játszotta tisztára magát, majd lövését bevédte a Loki kapusa, Gróf Dávid. A most futó szezonban először volt eredményes a korábbi szépreményű szélső, aki sokadvirágzását éli mostanában. A második félidőt jobban kezdte az Újpest, Tallo azonban fölé lőtt, Diaby fejesénél pedig nagyot nyújtózkodott Gróf, hogy aztán a másik kapu előtt az első valamirevaló akció gólt érjen és a csereként beálló Sós Bence visszavegye a vezetést a Debrecennek. A hajrára fordulva, a 77. percben Dzsudzsák Balázs szögletét egy másik debreceni „nagy öreg”, Varga József fejelte védhetetlenül Djordje Nikolics kapujába, majd a kétgólos hátrányban mindent egy lapra feltéve támadó és emiatt látványosan orrnehézzé váló Újpest a hosszabbításban egy kontrából megkapta aznapi negyedik gólját is, ezt Baráth Péter szerezte.

A vendégcsapat többször is közel járt az eredmény kozmetikázásához, de Tallo mindent kihagyott ezúttal, Gróf pedig sokszorosan jóvátette a kapott gólnál elkövetett hibáját, viszont összességében a 4–1-es debreceni győzelem nem biztos, hogy hiteles képet ad a két csapat között fennálló különbségről.

Dzsudzsák Balázs (balra) és Varga József öröme érthető, mindketten gólt szereztek az Újpest 4–1-es legyőzése alkalmával (Forrás: DVSC Facebook)

Elképzelni sem lehetne annál nagyobb távolságot – legalábbis a tabellán – mint ami a Mezőkövesd és a Ferencváros között a mérkőzést megelőzően fennállt, ugyanis a borsodiak az utolsó, tizenkettedik, a bajnok zöld-fehérek az első helyen álltak a fordulót megelőzően.

 Ilyen szemüvegen át nézve talán nem is meglepő, hogy már a második percben betaláltak Sztanyiszlav Csercseszov tanítványai, a francia Xavier Mercier remek kiugratását a brazil Marquinhos váltotta gólra. Kétgólos is lehetett volna a Fradi előnye, ha nem sokkal később Mercier újabb remek labdáját az előrehúzódó Mats Knoester négy méterről befejeli, de nem tette, más megközelítésben Ricardo Piscitelli, a Mezőkövesd olasz kapusa óriási bravúrral védett. Az első negyedórát követően aztán magukra találtak a hazaiak és egyre többször tették próbára Dibusz Dénest, aki azonban jó formáról tett tanúbizonyságot, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, nem úszta meg kapott gól nélkül a sárga-kékek próbálkozásait: Aleksandar Karnyickij egy lépésről fejelt a kapujába egy szöglet után, felmerült a lesgyanú, de a VAR-rendszer meghibásodása miatt a les-technológia a mérkőzésen nem üzemelt. Az egyenlítés tovább lelkesítette az egyébként is felfokozott hangulatban lévő kövesdieket és Molnár Gábor lövése például csak centikkel kerülte el az FTC kapuját. A szünet után kevésbé folyt minőségi játék a pályán, hiába cserélte be egyre-másra Csercseszov az EL-menőket (Botka Endre, Vécsei Bálint, Ryan Mmaee, Adama Traoré, Kristoffer Zachariassen) belőlük is hiányzott az átütőerő, és az elképesztően fegyelmezett Mezőkövesd védekezését nem tudták feltörni. Talán sokan már beletörődtek a döntetlenbe, amikor épp Botka akasztotta a tizenhatoson belül szlalomozó matyó 10-est, Dino Besirovicot, így tizenegyeshez jutottak a házigazdák. A mészpontra letett labda mögé a legjobb formában lévő góllövő, Sztefan Drazsics állt és bár érezte Dibusz az irányt, nem érte el a labdát, hét perccel a vége előtt előnybe került a sereghajtó! A hátralévő percekben úgy nyomott az FTC, ahogyan azt talán a kezdéstől várták a szurkolói, és a rendes játékidőt követően még hat perc ráadás kínált esélyt legalább az egyenlítésre. A 92. percben úgy tűnt, ez össze is jöhet, Adama Traoré ugyanis nagy nehezen bepofozott egy labdát, ám Bognár Tamás játékvezető hosszas videózást követően les-technológia hiányában szabad szemre visszavonta a találatot. Hogy ez a fajta szemlélet mennyire szól a támadó-futball segítéséről és mennyire szól a hibától való félelemről, nagy kérdés, mindenesetre ezek olyan pillanatok voltak, amik alaposan felkorbácsolták az indulatokat.

Ezzel együtt a Mezőkövesd megérdemelt győzelmet aratott, mert motiváltabb és elszántabb volt, mint nagyhírű ellenfele, amelyen látszott, hogy nehéz volt felpörögnie a hétközi El-meccs után, és az is látszik, hogy az NB I-ben, még az utolsó helyezett is megérdemli a kellő tiszteletet, mert a pályára kiküldött mezek már ezen a szinten sem tudnak mérkőzést nyerni. A Ferencváros első helye ezzel együtt továbbra sincs veszélyben, de Kuttor Attiláék olyan csapattól vettek el három pontot, amelytől más, kieséstől fenyegetett együttesek vélhetően nem lesznek képesek, így az átlagosnál is fontosabb három ponttal kezdték meg a menekülésüket a kiesőzónából.

Önkívületben a mezőkövesdi szakmai stáb a lefújás után, Kuttorék nagy skalpot gyűjtöttek be (Forrás: Török Attila, nemzetisport.hu)

A forduló legjobbja:

Dzsudzsák Balázs góllal és gólpasszal vette ki a részét csapata 4–1-es győzelméből, és noha nem ő volt az egyetlen, aki így zárta a fordulót, vitán felül áll, hogy ő az, aki a legtöbbet tette a csapata összteljesítményéhez ezen a hétvégén. A 108-szoros válogatott szélső ezúttal is szíve és motorja volt csapatának, ráadásul több poszton is helytállt: játszott a pálya közepén, előretolt csatárként, a gólját mégis a jobbszélső helyéről szerezte. Igazán emlékezetes teljesítmény volt ez a maholnap 36 esztendős középpályástól.

A forduló gólja:

Látványos és szép gólok ebben a fordulóban is estek, elég, ha csak Driton Camaj (Kisvárda) rövid felsős bombájára vagy Varga József (DVSC) felsőléces fejesére gondolunk. Azonban Batik Bence (PAFC) Honvéd elleni találata technikailag is nehezen kivitelezhető volt, ráadásul egy olyan labdarúgótól láthattuk, akinek nem különösebben kenyere a gólszerzés.