Bebetonozott állapotok a horvátországi klubfutballban

Horvátországban az első osztályú férfi labdarúgó-bajnokság létszámát több mint tíz éve csökkentette 16-ról 12-re a helyi szövetség, mert egyre több olyan licenckérelem futott be, amely nem felelt meg az előírásoknak. 2012 tavaszán a Horvát Labdarúgó-szövetség közleménye megállapította, hogy az élvonalbeli tagságra jelentkező húsz klub közül csak három kapott első körben licencet: a GNK Dinamo Zagreb, az NK Lokomotiva Zagreb és az NK Zagreb. A második körben aztán több csapat is megkapta az indulási jogot, éppen az akkor lezárult szezon első 12 helyezettje. Így az egyik oldalról nézve logikus lépés volt a létszámcsökkentést négy kiesővel, feljutó nélkül megoldani. Persze ez a döntése a szövetségnek nem volt túl népszerű, nagy vihart is kavart, és az egész ügy megmutatta: a helyi klubfutball nem a jó irány felé halad.

Egy év múlva aztán tovább apadt a létszám, tízcsapatosra szűkítették a mezőnyt, ez óta pedig nem csak gazdasági, finanszírozási oldalról vetődnek fel kérdések időről időre, hanem sportszakmai szempontból is, hiszen a bajnokságban az erőviszonyok eléggé torz módon csontosodnak ki.

Egy dolog az, hogy az átszervezés óta lezárult 12 idényből 11 alkalommal a Dinamo Zagreb lett a bajnok, ám az még ennél is szemléletesebben mutatja meg, hogy nincs igazi versenyhelyzet a mezőnyben, hogy ebben az időszakban mindössze öt csapat szerzett jogot valamelyik európai kupasorozatban vagy azok selejtezőiben való indulásra. 

Ráadásul a nemrég lezárult szezon eredményeinek tudatában már azt is elmondhatjuk, hogy az előző nyolc évben mindig ugyanaz a kvartett vívta ki a jogot a nemzetközi szereplésre. (Az egyetlen kivételt az a 2020-2021-es kiírás jelenti, amikor öt horvát gárda mutathatta meg magát Európában.)

Ennyire erősen betokosodott erőviszonyokról sehol nem beszélhetünk a kontinensen. Mert itt nem csak az a helyzet, mint Bulgáriában vagy Magyarországon, hogy a bajnokcsapat kiléte szezonról szezonra igen nagy eséllyel megjósolható már az indulásnál (a Ludogorec immár sorozatban a 13. bajnoki aranyérmét gyűjtötte be, a Ferencváros pedig a hatodikat), hanem tulajdonképpen a dobogós helyezések és a kupadöntős párosítások is szinte minden esetben négy csapat között dőlnek el.

Hogy tisztán lássunk a témában, kikértük Menyhei Csabának, a Horvát foci magyarul blog szerkesztőjének a véleményét:

„A jelenlegi tízcsapatos létszám ideális a horvát ligának. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a másodosztály bajnoka nem tud tényező lenni az élvonalban, két éve az NK Hrvatski Dragovoljac, idén pedig az NK Rudes esett ki rendkívül szerény teljesítményt nyújtva. Ezeknek a csapatoknak a helyzetét jól jelzi, hogy a stadionjuk meg sem felelt az élvonal követelményeinek, így a teljes szezont idegenben játszották le. A liga próbálkozott az osztályozós rendszer bevezetésével is, ám a másodosztály ezüstérmese nem tudta felvenni a versenyt az élvonal kilencedikjével. És az élvonalban is megvannak ezek az erőviszonyok, a „kicsik” nagyon ritkán tudnak beleszólni a „nagyok” játékába, az átlagosnál sokkal jobb anyagi feltételekkel és infrastruktúrával rendelkező kvartett birtokolja az első négy helyet és az európai kupaindulást jelentő pozíciókat. A Dinamo Zagreb, a Hajduk Split, a Rijeka és az Osijek minden szempontból a mezőny előtt jár. Az eszéki csapat már egy minden igényt kielégítő új stadionban játszik, a Rijeka néhány év múlva költözhet az új otthonába, és megvannak már a tervek a Maksimir, illetve a Poljud felújítására is. Legutóbb 2020-ban a Lokomotiva Zagreb fért be a legjobb négybe, ők akkor másodikok lettek. Abban a csapatban olyan játékosok voltak, mint a később a Fradiban is megfordult Myrto Uzuni, a Fehérvárban a régi önmagát csak ritkán megmutatni tudó Lirim Kastrati, de ott játszott Ivo Grbic (Atlético Madrid – tavasszal kölcsönben Sheffield United), Luka Ivanusec (Feyenoord) és Kristijan Jakic (Augsburg) is. A középmezőny egyébként minden szezonban nagyon szoros, az ötödik és a kilencedik helyezés közé bármelyik csapat odaérhet. Egyfajta sajátos klubmodell a Lokomotiváé és ez akár követendő példa lehet mások számára is. Ők néhány rutinosabb játékos mellett fiatalokat szerepeltetnek, és a Dinamóval való szorosabb kapcsolatnak köszönhetően a legjobbjaik játékjogát rendszeresen jó pénzért tudják értékesíteni. Akár a fővárosi nagyobb klubhoz, de akár máshová is – az elmúlt években igazolt tőlük egymillió eurónál többet érő labdarúgót osztrák, görög, amerikai és cseh élvonalbeli csapat is.”

(Forrás: eredmények.com)

A Dinamo Zagreb 2012-től kezdődően öt idényben csoportkörös volt a Bajnokok Ligájában, ötször pedig az Európa-liga főtáblájára jutott fel. A kivételt a hátunk mögött hagyott szezon jelenti, ekkor meg kellett elégedniük azzal, hogy a Konferencia-ligában jutottak be a legjobb harminckettő közé. Az első számú európai kupában mindegyik alkalommal negyedikek lettek a kvartettjükben, a második számú sorozatban a 2018-2019-es és a 2020-2021-es kiírásban csoportelsők, míg a 2021-2022-es idényben másodikak lettek. A Konferencia Ligában pedig ugyancsak másodikként érték el a tavaszi folytatás lehetőségét. Minden platformot figyelembe véve négy párharcot tudtak megnyerni az egyeses kieséses szakaszban, a legjobb szereplésük a 2021-es El-nyolcaddöntő volt.

A tizenkét év alatt a Rijeka négy alkalommal is kiívta a főtáblán való részvétel jogát az Európa-ligában, ám a továbbjutás nem jött össze nekik. Kétszer sikerült egy-egy csapatot megelőzniük, és 2017. decemberében érték el a legnagyobb sikert: hazai pályán 2–0-ra legyőzték az AC Milant. A Hajduk Split egy alkalommal sem tudta kiharcolni a csoportkörös szereplést, pedig az előző évtized közepén négy egymást követő idényben is eljutottak az El-selejtező play-off-köréig, ám az volt a végállomás. Ugyancsak az utolsó párharcon buktak el a 2022-2023-as idényben a harmadik számú sorozat selejtezősorozatában. Némiképp hasonló a helyzet Eszéken is, az Osijeknek mindössze egyetlen play-off-kör jött össze, még 2017-ben a második számú sorozatban, a többi idényben a második vagy a harmadik fordulós ellenfél már túl nagy falatnak bizonyult. Ugyanezzel nem mellesleg a lényegesen kevesebb alkalommal kupainduló Lokomotiva is elbüszkélkedhet, ők egy évvel korábban jutottak el az utolsó fordulóig, ám a csoportkörbe jutás nekik sem jött össze.

A 2024-2025-ös kiírásban ismételten a zágrábiak próbálkozhatnak majd a BL-selejtezőben, míg az ezüstérmes fiumeiek az Európa-ligában küzdhetnek a csoportkörbe jutásért. A nagy terveket megvalósítani nem tudó splitiek és az eszékiek pedig újból nekifuthatnak egy olyan harcnak a harmadik számú sorozatban, amelyet korábban még nem tudtak sikerrel befejezni.

Kiemelt fotó: SuperSport HNL