Beckham vs. Zidane: felejthetetlenné válnak az angol–francia futballdrámák
Az angolok mindenre képesek, ha a franciákkal találják szemben magukat, ezt már V. Henrik is megmutatta. A futballpályán képesek a 27. másodpercben belül látványos gólt rúgni, de a 90. perc után is összeomlani egy már megnyert csatában. Akár vígjáték, akár tragédia vár rájuk a szombat esti vb-negyeddöntőn, a két fél formája alapján nem fogunk unatkozni.
Az angol–francia viszony hosszú hosszú évszázadok óta meghatározó Európa és a világ történelme szempontjából. Részese ennek a százéves háborúban kivégzett Jeanne d´Arc, vagyis Szent Johanna alakja éppen úgy, mint a Shakespeare után többek között Kenneth Branagh által megformált V. Henrik naiv és szeretni való karaktere, vagy éppen az angolok elleni skót felkelőknek nyújtott francia támogatás, az Orczy Emma bárónő által megírt, franciákat mentő Vörös Pimpernel angol lord, az Észak-Amerika gyarmatosításáért folyó párharc, majd a XX. század nagy háborúival kialakuló szövetség. Külön-külön is mind-mind könyvek és filmek sorozatát érdemelte, a XXI. századra pedig a közös történelem része lett a labdarúgás is. De további felvezetésként előbb álljon itt minden idők motivációs beszéde egy nagy meglepetést hozó angol–francia előtt.
Az angol futballra az 1990-es évektől nagy hatást gyakorolt a francia, aminek legendás előhírnöke lett Eric Cantona Manchesterben, majd többek között Arsene Wenger huszonkét éves londoni tartózkodása tett maradandóvá olyan légiósokkal, mint Thierry Henry, aki nyolc éven át viselte az Arsenal mezét. És persze hosszasan folytathatnánk a sort, hiszen fontos része mindennek további francia világbajnokok, Fabien Barthez és Laurent Blanc Unitednél töltött időszaka, de legalább ennyi szót érdemelnek a válogatottak is.
A szombati világbajnoki negyeddöntő előtt kettőt érdemes bemutatnunk, amely érzékelteti, ezek a csaták hogyan válnak a sporttörténelem fontos fejezeteivé. Az 1982-es világbajnokság és a 2004-es Európa-bajnokság csoportköre is meglepő forgatókönyvet hozott.
A negyven évvel ezelőtti vb-re a franciák már favoritokként érkeztek, Michel Platini generációjának fénykora ekkor kezdődött, a nyitó meccs viszont pillanatok alatt hideg zuhanyt tartogatott. Bryan Robson, a MU ikonja huszonhét másodperc után látványos mozdulattal talált be és bár még az első félidőben talpra álltak a franciák, Robson felhőfejese új lendületet hozott az angolok játékába, amiből egy viszonylag fölényes siker lett.
Más kérdés, hogy végül a franciák jutottak el a döntő kapujába, hogy ott minden idők alighanem legnagyobb világbajnoki meccsét vívják az NSZK ellen.
Egy újabb nagy angol–francia vb-meccsre azóta is várunk, pedig alapvetően mindkét válogatott törzstagja a legjobb nyolc mezőnyének. Az elmúlt negyven év igazi megméretését a 2004-es Európa-bajnokság csoportköre hozta meg, amely során 1982-es képest minden az ellenkezőjére fordult, és angol szemmel shakespeare-i tragédia lett belőle.
Már a főszereplők bevonulása is magában hordozta a drámát, a két hadvezér az akkori Real Madrid két csillaga: David Beckham és Zinédine Zidane. Az est főhőse előbbi lehetett volna, de a szokásos a fenomenális gólpassza után odaállt büntetőt rúgni – ezúttal sem kellett volna. Éppen azt a középszerű, kiismerhető megoldást választotta, mint a 2022-es katari vb-n Lionel Messi a lengyelek ellen, ami Fabien Barthez ellen is nagyon kevésnek bizonyult.
Ám lepörgött a 90 perc így is angol vezetéssel, Zidane ezután mutatta meg Beckhamnek, hogy ő is tud szabadrúgást rúgni, és hogy hogyan kell egy büntetőt rendesen végrehajtani.
Ilyen történelmi előzmények után várhatjuk a szombat esti angol–franciát, és jó eséllyel most sem fogunk unatkozni. A két fél a világbajnokságon nem spórolt eddig a gólokkal, lételeme a támadásépítés – ha ezt egy-egy meccsen valamiért el is titkolja a szakvezetése.
Kiemelt kép: uefa.com