Bejött, így tovább folytatja a fiatalítást a Sunderland
Már az előző idényben, a Championship újoncaként is a legfiatalabb keret volt a végén rájátszást érő helyen végző Sunderland AFC-é, és a klub ezen a nyáron még tovább folytatta a fiatalítást. Ha a fejlődés, az előrelépés mértékét nézzük a 2021 év eleji tulajdonosváltás óta, akkor impozáns a kép, és alighanem egyre közelebb van számukra egy újabb szintlépés.
Az előző idényben a Championship, azaz az angol másodosztályú bajnokság mérkőzésein – a nevezett futballistákat tekintve – a Sunderland AFC átlagéletkora 22,5 év volt. Ezzel jócskán kilógtak lefelé, hiszen majd egy évnyi plusszal követte őket ezen a listán a következő együttes, a Swansea City (23,4 év). Ám a „fekete macskák” nem álltak meg ennyinél, és még tovább fiatalították a keretüket, ami azt jelzi, igazán elhivatottak a korábban elkezdett projekt mellett.
2021 elején, amikor a klub még a harmadosztályban szerepelt, Kyril Louis-Dreyfus lett az elnök, majd nem sokkal később többségi tulajdonossá vált. A Louis-Dreyfus család korábban is jelen volt befektetőként a profi futballban, ugyanis Kyril édesapja, az adidast is sokáig elnöklő, 2009-ben leukémiában elhunyt Robert Louis-Dreyfus a francia élvonalbeli Olympique Marseille többségi tulajdonosa volt. Noha a tulajdonjog nagy részét azóta eladták, a családnak ma is van egy minimális érdekeltsége a korábbi BL-győztes klubban.
Miután az ifjú francia milliárdos vezetői szerepbe került Sunderlandben, teljesen új elképzelésekkel szándékozta megújítani az észak-angliai csapatot, amely ekkor már a harmadik idényét töltötte a League One-ban, és hiába jutott be kétszer is a play-off mezőnyébe, nem tudta kivívni a feljutást. A klub vezetése is átalakult valamelyest. Kristjaan Speakman sportigazgató megtarthatta a helyét, mert könnyedén alkalmazkodott az új szemlélethez, amelynek a bevezetésében a 2021 áprilisában kinevezett scoutingért felelős vezető, Stuart Harvey és a kisebbségi tulajdonos, egyben ügyvezető igazgató Juan Sartori is jelentős szerepet vállalt.
Noha ekkor, 2021 nyarán még nem mutatkozott meg egyértelmű célként a fiatalítás, hiszen elsődlegesen a második vonalba való feljutást kellett megvalósítania az együttesnek, de egy-egy lépést már akkor is tettek ebbe az irányba. Az osztályváltás végül még abban az idényben sikerült, a szezon közepén meghúzott edzőcserének is köszönhetően. Alex Neil ült le a padra Lee Johnson helyett, és vele a rájátszást – harmadjára – már sikerrel tudták venni.
2022 nyarán a tíz érkező közül a legidősebb játékos a 24 éves cserekapus, Alex Bass volt, ami jól mutatta, hogy a Championshipben milyen kerettel szeretnének bennmaradni. Rámentek az élvonalbeli együttesek akadémiájáról kihulló tehetségekre, illetve az olyan reménységekre, akik nem tűntek fel még akkor náluk magasabbra taksált kluboknak. A felfogás nem új keletű, hiszen a Brighton & Hove Albion vagy a Brentford is ezen az elven működve tudott egyszerre hatalmas profitot összehozni és közben eljutni az első osztályig, ahol stabil középmezőnybeli, vagy már annál is jobb szintre lépett.
Csakhogy azt a nyarat egy kicsit beárnyékolta, hogy az ötödik forduló után Neil úgy döntött, elhagyja a csapatot és átveszi az „osztálytárs” Stoke City irányítását. A feljutást összehozó menedzser úgy nyilatkozott a távozása után, hogy a pályán kívüli okok miatt döntött a váltás mellett. A később kiszivárgott információk alapján ez azt jelentette, hogy nem volt meggyőződve arról, hogy egy ennyire fiatal csapattal lehet jó eredményt elérni. Az már valahol a történet keserű lezárása lehet Neil számára, hogy végül az idény végén a „fekete macskák” tíz hellyel előzték meg a „fazekasokat”, ám ebben az ő helyét átvevő Tony Mowbray-nek is komoly szerepe volt. A jóval rutinosabb szakember nem fanyalgott, hanem örömmel vágott neki a munkának, mert hatalmas potenciált látott a megannyi fiatal játékosban, akikkel végül a rájátszást jelentő hatodik helyre tudott befutni – újoncként. Noha a feljutás nem jött össze, ám az elért eredmény jól jelezte, az irány megfelelő és a remek helyezés mellett az is kirajzolódott, az ifjak jó ütemben fejlődnek.
Idén nyáron aztán folytatódott a tendencia, tovább csökkent az átlagéletkor. Ahogy 2022-ben három harminc év feletti játékost engedett el a klub, úgy 2023-ban is „kiebrudaltak” három veteránnak nevezhető labdarúgót. A bónuszt azonban Ross Stewart eladása jelentette. A 2021 januárjában a skót Ross County-tól 300 ezer eurónak megfelelő összegért szerződtetett csatár jelentős részt vállalt a 2021-2022-es szezonban a feljutásból, 24 gólt szerzett az „alapszakaszban”, majd a kiélezett meccseken, azaz a play-offban is eredményes volt két alkalommal (26 góllal ő lett a League One társgólkirálya). Aztán az előző szezonban nem nagyon tudta megmutatni magát a második vonalban egy súlyos sérülés (Achilles-ínszakadás) miatt, ám így is imponáló a statisztikája, 13 bajnoki mérkőzésen 10 gólt és 3 asszisztot ért el. És hiába harcképtelen még most is a 27 éves skót csatár, a nyáron 9,3 millió euróért értékesítették a játékjogát a Southamptonnak. A lényeg sunderlandi oldalon, hogy Stewart a szerződése lejárta előtt egy évvel mintegy kilencmillió eurós hasznot hozva állt tovább. Ez volt az első jelentős ilyen jellegű bevétele az új vezetésnek, és egyben megmutatta azt is, hogy a csapatnál két idényt eltöltve micsoda fejlődésen lehet keresztülmenni, majd egy gazdagabb csapathoz el lehet igazolni.
A nemrég bezárult átigazolási ablak során a 29 esztendős Bradley Dack megszerzése lógott ki erősen a sorból, ám őt Mowbray jól ismeri, és kérte, hogy ha már ingyen megszerezhető, akkor hadd jöjjön Sunderlandbe. Ő a keret harmadik legidősebb tagja, csupán Corry Evans (33) és Alex Pritchard (30) van előtte a sorban, ám mindkettejük szerződése lejár a szezon végén, és nem lennénk meglepve, ha egy év múlva ilyenkor már nem lennének a klubnál. Ott van a keretben rutinos játékosként Luke O’Nien (28) és Patrick Roberts (26), rajtuk kívül viszont a játékosállomány teljes egésze 25 évnél fiatalabb, ráadásul a négy tinédzser futballista közül Jobe Bellingham (17) és Chris Rigg (16) már gólokkal is meghálálta a bizalmat.
Egészen hihetetlen, hogy az angol másodosztályba az SL Benfica, a PSG, az Arsenal, a Manchester United, a Tottenham, a West Ham vagy épp a PSV Eindhoven akadémiájáról tudnak elcsábítani játékosokat. Persze közel sem a legnagyobb tehetségeket, ám ezek a fiatalok látják maguk előtt az esélyt Sunderlandben, hogy már a húszas éveik elején megkapják a lehetőséget, ráadásul lesz egy állandó helyük, nem pedig csak újra és újra kölcsönjátékosként kell teljesíteniük. Előbb-utóbb egy „nagyobb hal” is horogra akad majd a Sunderlandnek, vagy valamelyik csiszolatlan gyémántból valóban nagyon értékes drágakő lesz, akkor pedig eljöhet a következő lépcsőfok a projektben, ki kell harcolni a feljutást az élvonalba, ahol legutóbb a 2016-2017-es szezonban jártak.