Bekezdő Arsenal, padlóról felkelő Bayern, de a mérkőzés végén senki sem volt felhőtlenül boldog
Az Arsenal a hétvégén könnyed győzelemmel vette vissza az első helyet a Premier League-ben, a Bayern München eközben magabiztos előnyét leadva szenvedett vereséget az újonc 1. FC Heidenheim otthonában, majd kedden olyan hírek érkeztek, hogy egy súlyos vereség esetén már a hétvégén sem Thomas Tuchel ülne a bajorok kispadján. A Bayern rosszul kezdett Londonban, végül mégis elkerülte a totális szétesést, sőt…
A Bayern München oldalán volt több kérdés a kezdőcsapat összetételét illetően. Manuel Neuer és Aleksandar Pavlovic is a válogatott szünet legelején dőlt ki a sorból, de akkor még a klub azt kommunikálta, hogy csupán a Borussia Dortmund elleni rangadón való szereplésük kérdéses, ehelyett Neuer csak most tért vissza, míg Pavlovic a kispadon kezdett. Nem túl meglepő, azonban a kapusposzttal együtt drasztikus döntés, hogy Tuchel egy mérkőzés után megint kikapta a Dayot Upamecano–Kim Min-jae védőpárost a kezdőből, illetve a hétvégi találkozóról sérülés miatt hiányzott Leroy Sané került be Thomas Müller helyett.
Az Arsenalnál leginkább az állította dilemma elé Mikel Artetát, hogy kit tegyen be balhátvédnek. Az elmúlt hetekben Olekszandr Zincsenko labdabirtoklás során a tengelyben mozogva, képes volt diktálni a tempót és flexibilitást adott a csapatnak, ugyanakkor egy céltábla a védekezésben és messze kilóg fizikális szempontjából. A spanyol edző végül a másik opció mellett döntött: a rangadókon előszeretettel használt Jakub Kiwior lett a kiválasztott, a labdával oldalsó középhátvédként szereplő, de méretei alapján belső védőként is használható lengyel.
Addig kell ütni, amíg padlón van
Az Arsenal nem puhatolózott, hanem rögvest nekiugrott a rossz lelkiállapotban lévő ellenfélnek, egy gyenge pontra fókuszálva.
Szokásos 4-4-2-t láthattuk védekezésben a londoniaktól, Kai Havertz és Martin Ödegaard vezérletével. Ezúttal egy brutálisan intenzív letámadásért (5,8-es PPDA mutató) felelt ez a páros, amivel kezdetben nem is tudtak mit kezdeni a bajorok, hiszen rendszerint a védelmük bal oldala felé kényszerítették a kihozatalaikat, ahol jobblábas baloldali középhátvédként Eric Diernek nyomás alatt a gyengébbik lábával kellett bevállalnia felíveléseket, vagy kitehette Alphonso Daviesnek a labdát, akit azonnal támadott Bukayo Saka.
A német rekordbajnok nehézségei itt nem értek véget. A Bayern München letámadása egyébként sincs a csúcsra pörgetve Tuchel alatt, Müller hiányában pedig nem is volt olyan játékosa a pályán, aki a presszing vezényléséért felelt volna. Ezért egy 4-4-2-es alakzat felvétele volt az elképzelés, melyben Jamal Musiala és Harry Kane nem helyez valódi nyomást a középhátvédekre, ellenben elzárják a hatosok felé vezető utat. Csakhogy az Arsenal 3-2-5-ös formációja miatt a fellépő jobbhátvédet, Ben White-ot Serge Gnabry kénytelen volt visszakísérni a védelem vonaláig. Az alaphelyéről elvont Gnabry által szabadon hagyott területben Ödegaard kezdett feltűnni, ezzel kilépegetve Jamal Musiala mögül. Itt rendszerint tisztán vette fel a labdákat, szabadon szervezhetett. Az első hazai gól, majd az ezt követő White-helyzet alkalmával is a norvég játékos ebből a pozícióból juttatta be a labdát a támadóharmadba.
Két gól a semmiből
Az Arsenal jelenleg Európa legjobb védelmével rendelkezik (0,69 xG/90 perc) a Leon Goretzka–Konrad Laimer duóval a pálya közepén pedig nehezített feladatnak látszott ezt a reteszt feltörni, amit nem is kellett megpróbálni, miután a hazaiak nyomás nélkül adták el a labdát, Goretzka passzából egalizált pedig Gnabry egyenlített.
A játék képe így újra a mérkőzés elejéhez kezdett hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy Laimer szinte követő emberfogással ráakaszkodott Ödegaard-ra, aki ezért inkább beljebb helyezkedett, míg White a félterületbe húzta magával Gnabryt, hogy Saka egy az egyezhessen a kilencedik perctől már sárga lappal figyelmeztetett Daviesszel.
Az amúgy is inkább a jobb oldalon aktívabb Arsenal ennek köszönhetően az átlagosnál is féloldalasabb, kiismerhetőbb lett. Ellenszere lehetett volna egy támadásba bátran belépő oldalsó középhátvéd, ám erre csak egy kísérletet láttunk William Salibától, amely igencsak ígéretesre sikeredett, de nem annyira, mint az ezt követő Bayern-labdakihozatal.
Havertz akkor is mindent megtett, hogy Dier felé terelje a játékot, Neuer azonban ezt másképpen gondolva, strandfoci kapusokat megszégyenítő megoldással rakta ki a labdát Kimmich felé, ahol egy kis szerencsével sikerült fellőni a labdát Sanéra, aki mélységből felfutó társ hiányában egyedül oldotta meg a helyzetet és harcolt ki büntetőt.
Kis különcsata
A rögzített helyzetek egy kupapárharcban még az átlagosnál is nagyobb jelentőséggel bírnak, főleg amikor az ilyen szituációkból a legtöbb gólt elérő sztárcsapatok találkoznak. Az angolokat segítő, német születésű, Nicolas Jover és a németeket felkészítő, angol, Anthony Barry párharca is döntetlennel ért véget.
Az Arsenal szögletei veszélyesnek bizonyultak, amíg White zárásait Neuer környékén elnézte a játékvezető, és a bedobások után is több esetben bejutottak a tizenhatoson belülre, a Bayernnél pedig a már sokszor látott védekező pontrúgást követő átmeneteket próbálták előtérbe helyezni Sané révén, csakhogy a szélső ziccerben lövésig sem jutott.
Létezik a másik oldal is!?
Kiwior helyére Zincsenko érkezett a félidőben, aki teljesen szabad szerepkörben futballozhatott. A vonal mellett is fel-feltűnt, de elsősorban hatosban láthattuk. A bal oldalra való behozatal a pálya másik felére is hatással volt, mivel az ukrán játékos az addig támadásban a bal oldali belső védő szerepét betöltő lengyel társát váltotta. Ezért a hármas lánc megmaradásáért White-nak kellett visszalépni, ezzel Saliba és Gabriel egyet tolódott balra.
Ha nem egyedüli hatos volt, Zincsenko akkor Jorginho került mellé, Ödegaard magasan helyezkedett a jobb félterületben, emiatt kevesebbszer volt játékban, mint az első játékrészben. Ez Sakára hatványozottan igaz, akinek a második félidőre harmadával csökkent az érintésszáma. A kiegyenlített játék önmagában nem járt eredménnyel, sőt még a vendégek előtt adódtak lehetőségek kontrák révén, de pontatlanul oldották meg a helyzetetek.
Jó csere vagy nem jó csere?
A játékrész derekán mindkét edző kettőt váltott, ám Tuchelnél ezek kényszerű vagy elővigyázatosságból meghúzott, posztra cserék voltak, addig Arteta megkeverte a paklit. Letámadó ellenfél hiányában nem voltak fellőtt labdák az Arsenalnál, ezért a baszk szakember jobbnak látta egy sorral hátrébb húzni Havertzet és támadónak a vonalak között magát jobban feltaláló Gabriel Jesust behozni, ezzel egy időben a balszélre a Gabriel Martinellihez képest kevésbé kötött pozíciójú Leandro Trossard-t vetette be. Végül mégis egy második labdás szituáció után egyenlítettek a hazaiak, a két csere összjátéka után.
A közönség hiába próbálta belehajszolni a fordításba az Arsenalt, a hazaiaknak végül ez volt az utolsó lövésük a mérkőzésen. A gólt követően a Bayern a fékre lépett, és kivette a szelet Arteta legénységének vitorlájából, majd Tuchel is közel került ahhoz, hogy a cseréin keresztül megdicsőüljön: a nagy visszatérő, még erősen formán kívül mozgó Kingsley Coman azonban csak a kapufát találta el.
Támadni vagy nem támadni?
Mindkét csapat jogosnak érezte volna a győzelmét, de mégis a döntetlen az, ami leginkább kifejezi a pályán látottakat. Ugyan ezt az eredményt Tuchel valószínűleg előre aláírta volna, ám az Allianz Arenát hiába lengi körül valami érinthetetlen aura a Bajnokok Ligájában, ennek a megteremtéséhez kezdeményező futball kell, márpedig ha Münchenben a bajorok ezt felvállalják, azzal könnyen a riválisuk kezére játszhatnak.
Kiemelt kép: Kieran Cleeves / Sportimage Ltd / Alamy Live News
Szerző
