Belgiumban is nagyon bekezdett Mark van Bommel

Tavaly nyáron nagy lelkesedéssel írtunk arról, hogy a Royal Antwerp FC micsoda bevásárlást csinált – értve ezt a belga viszonyokhoz mérten nagy dolognak –, mert nem csak egy projektet irányítani képes edzőt, hanem megannyi jelentős igazolást is véghez vittek, ami alapján joggal lehetett reménykedni a Schelde folyó partján, hogy a 2020-21-es szezon alapszakaszának második helyezettje, majd a rájátszás végére bronzérmese szintet tud lépni.

Ehhez képest idén nyáron ismét sok minden átalakult, bár ennek a kezdeti pontját inkább márciusra tehetjük, amikor Marc Overmars az amszterdami botránya után nem sokkal megkapta az antwerpeni alakulatnál is a sportigazgatói munkát. A jellemzését a FASC, a csapat szurkolói csoportjait összefogó szervezet közleménye írta le talán a legjobban, vagyis, hogy

„szakmailag világszínvonalú, de a magánéletét tekintve igencsak ellentmondásos vezetőt neveztünk ki”.

Az ő színrelépése és az alapszakasz végi negyedik hely, amin a rájátszás során sem tudtak javítani, azt jelentette, hogy a dán Brian Priskét egy év után menesztették. Overmars kapcsolati rendszere megadta az esélyt a VfL Wolfsburgnál elég gyorsan lapátra került Mark van Bommel számára, hogy ezúttal egy lépcsőfokkal visszább lépve megkapjon egy olyan esélyt, amivel talán ismét sikerül jó irányba terelnie a karrierjét.

Van Bommel a szerződése aláírásakor. Forrás: Twitter

A holland szakember hatása már nagyon rövid időn belül megmutatkozik a csapat játékán. Azt mindképp pozitívan kell értékelni, hogy a németországi időszakához képest itt nem az elődje alapjait szeretné tovább vinni, és önmagát meghazudtolva valami olyannal kísérletezni, amit nem tud kellőképpen kézben tartani, hanem az eindhoveni időket idézi, némi plusszal, amit állítása szerint az elmúlt idők során próbált meg mások által megtanulva a saját elképzeléseibe beleszőni.

Ennek egyik leglátványosabb jele a hibrid felállás. Az első néhány mérkőzésen a jobbhátvéd, Ritchie De Laet volt, aki a belső posztokon is otthonosan mozog, így a támadásépítések során ő hátul marad és három fősre alakul a védelem tengelye. Ez a mélyen helyezkedő védekező középpályással megadja a rest defense stabilitását, mellyel akár két elöl maradó támadóra is meg lesz a kellő mennyiségű ember, hogy a kontrákra tudjanak reagálni. Az utóbbi meccseken – a Gent és az Union Saint-Gilloise elleni rangadón – már egy ötvédős szerkezetet láthattunk, ami annyiban módosította a korábbiakat, hogy már nem csak a labdabirtoklás idején volt háromfős a hátsó alakzat, hanem állandósult ez a létszám középen. Hogy ez mennyire szólt az ellenfeleknek, azt hamarosan megtudjuk, de benne van, hogy ez lesz állandósítva a jövőben.

A képen az első időszak állapota látszik, ahogy a De Laet behúzódik a támadásépítés idején, a szélességet a balhátvéd és a jobbszélső tartja. Eközben a két középpályás igyekszik a „megnyúló” ellenfél vonalai közti üres területben megjátszható lenni, egyikük már üresen várja az esetleges passzt, a másik az ellenfelek között épp kiugrásra készül

Van Bommel kinevezésével a korábban is sokat használt szélsők még inkább főszereplővé léptek elő. A vonal melletti területek túltöltése és ott létszámfölényes helyzetek kialakítása az egyik legfőbb fegyverévé vált az antwerpenieknek. Ez leginkább a bal oldalon figyelhető meg, ahol a szélső védő Sam Vines és az előtte játszó szélső (Michel-Ange Balikwisha vagy Mijosi Kodzsi) kombinatív megoldásokkal próbál felülkerekedni az ellenfeleken, és őket támogatni sokat mozog kifelé a bal oldali „nyolcas” is.

Hat kört követően a legtöbb beadással és a legtöbb boxon belülre juttatott átadással is ők rendelkeznek, aminek ez adja az alapját. A rendszeresen kialakuló három a kettő elleni szituációk során könnyedén tudnak a védelem mögé kerülni, ami után a középen tornyosuló Michael Frey a célpont. Az előző idényben 24 gólig jutó svájci most sem adja alább, és már összeszorgoskodott négy találatot.

A labdaszerzés után a pozíciók még a védekezésbeli formációra hajaznak, de a labda máris a vonal mellett van, és az ellenfél védője azonnal vesztes helyzetben van, mert vagy hagyja a szélsőt megiramodni, vagy kilép rá, és akkor a mögötte megnyíló terület válik szabaddá a kifelé mozgó középpályás előtt

A szezonban eddig a védekezés is kiválóan muzsikál, függetlenül attól, hogy az Istambul Basaksehir három, az Union Saint-Gilloise pedig kétszer is betalált a De Bosuil Stadion közönsége előtt. Ennek egyik legfőbb letéteményese az átmenetben való rendkívül gyors és pontos reagálás. A támadásból védekezésbe való váltás, a visszarendeződés terén csúcsosodnak ki azok a szerepek, amit a pontosan megszabott feladatkörök jelentenek. Annak ellenére, hogy a hibrid szerkezetben elég macerás is lehetne ez, mert az apró finomságok, hogy miként és hogyan kell mozogni a szerkezetváltás során, akár megannyi hibát is eredményezhetnének, de ezek most az Antwerpnél csaknem óramű pontossággal működtek.

Arról már a nyáron is szóltak a pletykák, meg a játékosok által a klubnak adott interjúkból is az derült ki, hogy nagyon szigorú volt velük szemben Van Bommel, akinek véleménye szerint a korábbi gyenge eredmények egyik sarokköve a gyenge átmenetek során mutatott játék volt. Az idei szezonban eddig ezt kiválóan oldják meg, és úgy tűnik, hogy a kemény edzéseknek meg is van az eredménye, hiszen a bajnokságban hat meccsen öt gólt kaptak és mindössze kétszer tudott az ellenfél átrohanni rajtuk egy-egy labdavesztés után.

A labdás játékosra és a legközelebbi társára is két-két védő jut, miközben középen is kialakultak a párok és a biztosító emberek is meg vannak, hogy akár az újabb érkezőket felvegyék (középen), vagy pedig a beadás után egy kipattanót megszerezzenek

Kétségtelen azonban, hogy még nagyon sok van hátra a szezonból és még semmi sem biztos. Az eddig remekül működő játék megalapozhatja azt, hogy a mostani szezon során átlépjék az árnyékukat az antwerpeniek, akiknek ezúttal előnyükre válhat, hogy nem lesz kettős terhelésük, így sokkal ellenfél-specifikusabb meccsterveket tudnak kidolgozni. Ha minden úgy alakulna, ahogy ők az megálmodták, akkor még az is valósággá válhat, hogy 1957 után ismét bajnoki címet ünnepeljenek, de ettől azért még igencsak messze vagyunk jelen pillanatban.

Kiemelt kép: Getty Images